egy kurvajó kis konkrét szving válogatást szeretnék a lelketekre kötni, amiben a leggyengébb láncszem épp maga a válogató. itt mindenki keménykalapban, öltönyben és csokornyakkendőben, a lányok csábos esernyővel és hófehér kesztyűvel, szolid parfüm felhőn ülnek, míg a zenekarban morcos arccal szivarozó négerek tolják az ipart. basszameg, ilyenkor kellett volna élni; háború sehol, dől a szesz, akár ikszel is, szekerek várnak odakint, és lószar van az úton parkolóellenőrök helyett. sercegnek az öreg monó fekete lemezek, a hangfalba kosárlabdát dobálhatnak a gyerekek, a dj-t még karmesternek hívják, vagy kocsmárosnak, és az élet csak a vásznon feketefehér. igen!
a német lassútempó huszár, waldeck prezentálja zenei anyatejét; aki ismeri az úriember munkásságát, (és még a saint privat!) annak nyilván nem újdonság a szvinghez (illetve a pezsgőhöz, lásd cím) való vonzódása (aki meg nem, annak ott az utolsó bekezdés). harmincas, negyvenes, ötvenes évek, de még a kilencvenesek is, azistenit neki; itt tölti az italt a pink martini (a sympatique, ide nekem azt a lemez lovászt, aki ezután a koop island bluest keveri!) caseira evora, vagy akár a gus & gus, (aki nem az a gus gus, akire én gondoltam, mert én mindig csak izlandra tudok gondolni, pedig arrafelé aztán igazán ritkán swingelhetnek). kis kedvenc tom & jerry zenélőm, django reinhardt is itt van, a többit pedig sehogyse ismerem, bár mentségemre legyen mondva, jóval később gyártották le azokat az italokat, amiket születésem évében fogyasztott a nyájas publikum. mindenesetre borzongató belegondolni, hogy ebből a korból még a zenei hangulat is mennyire izgatott, és nem csak romantikus, hanem mást ne mondjak, erotikus; ezekre a búgó francia (a franc. szia! muhaha) számokra bizony bőszen készülhetett az eljövendő nemzedék!
sajnos a produkció halvány foltjai pont a waldeck számok; bár értem én, hogy mint jó diák a leckét, ő is felmondaná, hogy hogy kell ezt manapság csinálni, ha már a stílus ismeretét bebizonyította. de nem igazán illenek ide a parov stelar féle jófejkedő, modern, elektrotechnikus szobatánczenék; elütnek a többi nagyszerű, füstös, kalapemelgetős hangulattól. főleg az elnyújtott, modoros és vízhangos zongorás carmen átirat idegesített, de persze egy korda györgy lemezen beszartam volna attól is. viszont a többi mai gyerek majdnem ugorja a régiek lécet; a beszédes nevű mr soft se rossz, meg a szintén hangzatos god russik, ráadásul a freebidou formáció amicalement votre feldolgozásától olyan szinten dobtam el a kordbársony kalapom, hogy fizetek egy szivart annak, aki szerez tőlük albumot.
aki esetleg mégse szeretne táncolni sosem látott némafilmekre, ellenben klaus arcélére ráizgult, (az a csúnya parov stelar mennyivel jobban néz ki, de waldeck bosszúból biztos tehetségesebb!) annak imhol a (majdnem) teljes diszkográf, én is innen loptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése