állj rá egy befagyott pocsolyára. lassan, óvatosan, mint amikor nem tudod hogy kezdj el egy beszélgetést. az egyik lábad rajta, de a súlyod még a túloldalon. gyengéden csináld, mint amikor nemet mondasz olyannak, aki igent érdemel. engedd rá a súlyodat, lassan fokozatosan. figyeld, ahogy megöregszik a tükör, és elindul a repedés. pontosan addig csináld, amíg végig ér a csík; de lépj vissza, mielőtt besüllyedne a tábla alattad. majd guggolj le, és simogasd meg, szelíden, ahogy azt simogatnád, aki épp fél tőled. várd meg, amíg a kezed nyomától egy nagyon pici víz elő jön a repedésből; aztán állj fel, és nézd meg milyen mintát adott ki a jégen a sáros víz. nézd meg jól, nézd meg újra, addig nézd, míg meg nem látod benne, hogy az ott, az vagy te.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése