tükörkép

állj rá egy befagyott pocsolyára. lassan, óvatosan, mint amikor nem tudod hogy kezdj el egy beszélgetést. az egyik lábad rajta, de a súlyod még a túloldalon. gyengéden csináld, mint amikor nemet mondasz olyannak, aki igent érdemel. engedd rá a súlyodat, lassan fokozatosan. figyeld, ahogy megöregszik a tükör, és elindul a repedés. pontosan addig csináld, amíg végig ér a csík; de lépj vissza, mielőtt besüllyedne a tábla alattad. majd guggolj le, és simogasd meg, szelíden, ahogy azt simogatnád, aki épp fél tőled. várd meg, amíg a kezed nyomától egy nagyon pici víz elő jön a repedésből; aztán állj fel, és nézd meg milyen mintát adott ki a jégen a sáros víz. nézd meg jól, nézd meg újra, addig nézd, míg meg nem látod benne, hogy az ott, az vagy te.

merry mixmass

idevele!

karácsonykor karácsonyi zenét hallgatni nem feltétlenül kreatív dolog, de még ebbe is lehet némi izgalmat csempészni, főleg ha az ember fura karácsonyi feldolgozásokat kér a jézuskától. aki ennyire perverz, annak én vagyok a mikulása: negyvenegy (41 vaze! annyi évesen már bezárul a kapu, nem csak a pánik!) szám, a fele ismert, de remixelt, a másik fele ismert, de kitekert, a maradék fele nem ismert, de vicces; van itt jazz, blues, rock, country, hip meg trip hop, bigbeat, ska, punk, reggae, folk, meltown, klezmer, mambo, sőt még modern klasszikus zene is, csak hogy ne legyen egyhangú a csomagolás. a korszellemhez és a gazdasági világválsághoz igazodva e hanganyag inkább a viccesebb, vidámabb oldaláról közelít a karácsonyi hangulathoz, és kevésbé az ünnepi révület hatása alatt, de a végére persze átérezzük azt is. vannak itt gyerekek, fölnőttek, öregek meg mindenféle lények, akiktől olyan - eddig eltitkolt - dolgokat tudhatunk meg, mint például hogy miért nem jön idén a mikulás (tiny tim), vagy carol szerint mi a karácsony (wayne butane) hogyan készül a karácsonyfa (bob rivers), hogy a jingle bells is lehet rock, főleg hogy hip hop nélkül nincs karácsony (sweet tee) a nintendóban is havazik olykor (bit shifter), vagy hogy végülis minden karácsonyi dal ugyanannak a nyúlása (riders in the sky), az olyan érzékeny dolgokról nem is beszélve, mint mondjuk kire hasonlít apu (buck owens). itt van minden tipikus karácsonyi közhely; csendes éjjek, kicsi doboló fiúk, diótörők, hóakarók, ófenyők, rénszarvasok, száncsengők, ahogy illik; ezen a zenei képeslapon találkozhatunk arnoldtól (a svájcinéger!) kezdve a rudolfon és a hóemberen keresztül természetesen akár magával a mikulással is. megszólalnak a veterán verve lányok (dinah, nina, kay, billie, stb), mahalia jackson gospelszájáról nem is beszélve, megjelennek az öregfiúk (louis, count, dean, bing, vagy akár duke és bill), de az újabb időkből itt az aranytorkú fredo, a kedvenc, és tényleg heteró fiúcsapatom egyik fele (erland øye), vagy a német punk fenegyerekei (die toten hosen). a remix oldalon nyomul a kedvenc kamarazenészem (real tuesday weld), itt a jóképű fiúk egyik fele (dan the automator), vagy a macskabanda (psapp), tom waits nindzsás kiadása (fink), a füstös rajzfilmzenét gyártó benték, és itt az away team is, akiket szerfölött kedvelek. a könnyűzenei vonal krémjei is hoztak ajándékot, a bézbólsapkás lányok kedvence, az elnök gyerek (jon kennedy), a teljesen eltűnt, pedig egyébként zseniális szobazenész csapat (klint), a netlabeles fenegyerekek (iermoc & corporal blossom) is képviseltetik magukat, de itt a elektroakusztikus kamarazenében nyomuló north sea radio orchestra, a régi nagy rock matuzsálemekből összetákolt trans siberian orchestráról nem is beszélve. olyan csemegékre rophatjuk, mint például a hetvenes évek ska csapata (the maytals), féle karácsonyi ska, vagy a teljesen kattant shawn lee féle ping pong zenekarának feldolgozására, max rabee álmos hangú englishgerman utolsó karácsonyáról nem is beszélve. tehát látható, hogy gazdag karácsonyunk van, kapkodhatod a fejed, 41 (!) szám, a legtöbb alig több mint egy perc, nincs időd elmerülni, mert ugrálsz a fa körül, és összetöröd a díszeket. a végére az igért megnyugvásban csillagszórók szikráznak, halkan, békésen, a hó is lehullik, és elcsendesedik az éj. hoppá, azért persze remixelten. tehát boldog karácsonyt, ugye, és ha már a karácsony nem feltélten boldog, (kinek mi jutott) legalább mi legyünk azok.

főleg, ha megnézzük ezt a baromi hosszú tracklistet:

1 iermoc - eraster
2 count base - morning blues
(the real tuesday weld remix)
3 louis amstrong - 'zat you santa claus
(the heavy remix)
4 louis amstrong & velma middleton - baby it's cold outside
(mulato beat remix)
5 berlin symphony orchestra - dance of the sugar plum fairy
(red baron remix)
6 trans-siberian orchestra - mad russian christmas
7 berlin symphony orchestra - nutcraker suite
(baz kuts breaks mix)
8 sweet tee - let the jingle bells rock
9 dean martin - jingle bells
(dan the automator remix)
10 duke ellington - jingle bells
(robbie hardkiss remix)
11 lena horne - let it snow! let it snow!
(suedojazz remix)
12 riders in the sky - let it snow
(the last christmas medley)
13 bit shifter - let it snow!
14 tiny tim - santa claus has got the aids
15 wayne butane - a very special christmas (part 1)
16 corporal blossom - little drummer boy
17 kay starr - i've got my love to keep me warm
(stuhr remix)
18 bill may - rudolph the red-nosed reindeer mambo
(malibu remix)
19 dinah washington - silent night
(brazilian girls remix)
20 petti page - frosty the snowman
(rondo brothers remix)
21 jon kennedy - the goose is getting fat
22 little marcy - suzy snowflake
23 lee brown- i've got my love to keep me warm
(psapp' lady remix)
24 palast orchester und max raabe - last christmas
25 buck owens - santa looks a lot like daddy
26 billie holliday - i've got my love to keep me warm
(yesking remix)
27 the maytals - christmas feeling ska
28 shawn lee's ping pong orchestra - o come all ye faithfull
29 nina simone - chilly winds
(fink remix)
30 south park crew - o tannenbaum
31 bob rivers - o christmas tree
32 die toten hosen - oh tannenbaum
33 lucas & friends - christmas of 1978
34 harvoltnine - jingle bells
35 erland øye - last christmas
36 klint - silent night
37 fredo viola & prugelknaben - silent night
38 north sea radio orchestra - o comme o comme emmanuel
39 lou rawis - have yourself a merry little christmas
(awayteam remix)
40 bing crosby - winter wonderland
(bent remix)
41 mahalia jackson - silent night

(46bliss remix)

azt szeretném még hozzáfűzni, hogy a nagyszerű első borítót, a témába illően viselkedő mikulást (vagy ő lenne a vörös manó?) smillának köszönhetem, aki bár még mindig nem görlandi, de sztár a városban. jók ezek az antimizantróp csajok!

csónakot hajtogatni

sose bírom ki, hogy előtte ne pofázzak bele; azt hiszem ez még a didzsé gének eredménye lehet, a dévényi bácsi korabeli lemezlovas szerep, amikor ahelyett hogy potikat rángattak volna, bekonferálták a számokat; 'fogjátok meg egymást gyerekek, mert most jön az a kitartott hang a ghostból, tudjátok, amikor demimúr fazék helyett nemi szervet korongozik, majd nekifog gyereket csinálni: szóljon az unchained melody!' wow. ha meg akarod menteni magad a későbbi lelki sérülésektől, amik az élettel járnak, előzd meg őket: hallgasd meg ezt a számot az összes változatban, ahogy felleled, heteken keresztül, semmi mást, csak ezt. egy kiégett, de sebezhetetlen roncs leszel utána, semmi sem árthat majd neked.
de persze nem erről akartam beszélni.
erről a versről se; 'olvasni szoktad a verseket nem?' de igen. talán máté angiról; dokkos ő is, mint a jónitomi, vagy a varósdani, meg a többiek. de róla se lehet; annyit úgysem tudok, amennyit érdemes. ahogy a sötétről se. vagy az írásról. fésülködni vele, azt lehet. szétropogtatni. fehéren villódzó mondatokká válik úgyis minden a laptop képernyőjén. vagy nem; ezeknél a mondatoknál sose lehet tudni. most van az ideje ennek a versnek; míg tartanak a szélütött éjszakái a decembernek. szóljon tehát máté angitól a mondatos:

ezek
félszeg decemberi éjszakák
mikor a sötétség is csupán árnyéka
valamikori önmagának
beledőlsz
írni
a megtalált mondatot
a sötétség akkor másik oldalára fordul
mammog kicsit
lehet
magad belemeredsz
a fehéren villódzó
mondatba
eltakarod
megpróbálod szétropogtatni
lenyelni
hajtogatsz belőle csónakot
ellököd magadtól
fésülködsz vele
hogy más alakot öltsön
hiába teszel bármit
marad immár amit leírtál
akkor
félni kezdesz
hogy elalszol
és ezt álmodod
hogy felébredsz
és ez lesz az első dolog
ami eszedbe jut
szorongani
hogy míg tartanak szélütött éjszakái a decembernek
folyton így fogsz kifordulni az ágyból
leírni azt
aztán ki tudja talán januárban is így marad ez az egész
ezeknél a mondatoknál sose lehet tudni

végül magad maradsz
a kiságy felől érkező
egyenletes
szuszogással

alszik a tudat

ilyen ez az ez ilyen

asszondta a smilla, (nem a dunaújvárosi, a görlandi*) hogy mindig ugyanazokat a nyomokat keresztezzük. ő egy jégtörő hajón tartott a sark felé, és a hajón rohangáló férfiak nyomából jött rá, én sztrájkoló vonattal veres felé, és egész másból jöttem rá hogy igaza van.
ez ilyen.
úgy fejezte be ugyanez a smilla, hogy lezárni csak azt lehet, amit nem értett meg az ember. van ami örökre nyitva marad.
odakint napok óta némafilm-szürke az ég.
néha azt szeretném, hogy ez jelentsen valamit.
a kamaszosan szégyenlős hold, aki mostanában hol világít, hol bujdokol, és az éjjelente szinte táncoló csillagok, amik aztán vannak napok, amikor nincsenek szolgálatban, és csak csönd van helyettük az égen, meg repülők. néha szeretném, hogy odafönt, odakint, tőlünk távol legyen valami, ami tudja, hogy mi történik itt lent. valóságshow. a végén persze majd kiszavaznak; de most ugye azért olyanok a felhők, azért veszekednek úgy a madarak a bokorban, és a reggeli köd is azért ilyen, mert én így vagyok.
ugyanis hozzám csapódik a boldogság mostanában. jön mint aki akar valamit, aztán le-lemaradozik, de végül csak itt van megint. nem igazán tudok vele mit kezdeni, nem is értem, pontosan mit akar. először gondoltam valami félre értés lesz. de most már néha azon kapom magam, hogy ha épp nincs is, várom hogy jöjjön. nem akarom megszokni, haragszok is rá, forralt borba próbálom fojtani, ahogy a kollégájával, a bánattal bevett szokásunk, de a boldogság más, nem találok rajta fogást. bohém kis köcsög igazából. ígérget össze-vissza, néha meg is tartja, aztán amikor már az ember biztos benne, akkor eltáncol a fenébe. bort ígér, vizet prédikál, és sör lesz belőle. sör, télen fúj. dehát mondhatom is én neki. és ami a legrosszabb; minél többet van velem, annál kevesebbnek érzem, és annál többet akarok. a bánat az ilyen szempontból is megbízhatóbb; ha jön, (eddig mindig jött) belesüppedek, mint egy fotelbe, aztán nézzük a felhőket és hallgatjuk a zenéket. nyugdíjas, nyugodt, megbízható barát a bánat, ezzel szemben a boldogság bekattant tini; olyanokra késztet amikhez én már azt hiszem hogy 'túl öreg vagyok' aztán nézd meg, egy fenéket.
egy ilyet nyomtam tegnap egy zenegép előtt:
'az ember akkor túl öreg, amikor már nem szereti az ac/dc-t'
hoppá. most elmondok egy titkot: sosem szerettem az ac/dc-t.
tehát ezeréves öreg bölcs vagyok.
a másik bajom a bölcsességem; még úgy, hogy amúgy sincs, még úgyis tud nem lenni, főleg ha szükség lenne rá. a fenének gyűjtögeti az ember a tapasztalatokat, benyomásokat, bölcsességeket, fájdalmakat, keményedik meg az izma, lelke, agya, bele (azis!), ha aztán mindez pillangóként röppen el, és ott találhatja magát ez a bizonyos ember újszülött csecsemőként újra olyanban, amiről eddig azt hitte, hogy épp ebbe öregedett bele.
ez ilyen.
ilyenkor arra gondolok, bárcsak jónevű munkás elvtárs lennék a szocializmusba'; két kezemmel állnék bosszút az életen, és annyira jó lennék abból, amiből lehetek, amennyire nem lehetek jó abban, amiben nem lehet; cipész lennék, vagy szabó, mesterember, aki tényleg mester, nem érhetnének meglepetések, kezem alatt engedelmeskedne a bőr, az anyag, és ez talán kárpótolna mindenért; mit akkor szerelem, sors, misztérium, rímek, nagy érzelmek, színpadi függönyök; csalóka vágy mind, de én ügyes mesterember lennék, és nem fognának rajtam ezek a dolgok, függönyt, szőnyeget, cipőt, fazekat, kályhacsövet készítenék, pöcét szippantanék, falat emelnék, fát vágnék, tehenet fejnék, és mindenért azt kapnám csak, amit adok. hohó, bár lennék én marci apó!
egyfenét.
van egy pillanat a reggeli kávé csiholásban, amit fölöttébb kedvelek: amikor már majdnem kész, arányban a tej, az aroma, a kávé, és beteszed a mikróba, rányomod hogy forogjon, és vizsla szemeiddel azt figyeled, mikor mozdul meg a tej. reflexjáték ez, szinte csocsó: amikor elindul fölfelé a tej, van féltized másodperced kikapcsolni a mikrót, hogy ne fusson ki. úgy jó a kávé, ha elment a kis pöttyös bögre szájáig, de kitörni már nem tudott; már ne haragudj az ízléstelen hasonlatért, de mint egy idejekorán elfojtott koffein orgazmus, ez olyan.
na most így látom én is az életet mostanában.
vizsla szemeim saját üvegajtómra tapadnak, hogy lássam, mikor megyek már túl messzire; de el akarok menni a végéig, a pohár széléig, naná, de ha túl futok rajta, koszos ronggyal fognak feltörölni.
most mondjam erre is, hogy ez ilyen?
de például tényleg pont ilyen, mint ez a zene:

de ugye sose lesz pont ilyen, mint ez a zene?

mert az már durva lenne.
egyébként meg asszodta a smilla, (megint nem a dunaújvárosi, hanem a görlandi**) hogy az életben a boldogság és boldogtalanság elosztásában nincs kiszámítható matematika, nincs normális eloszlás. szerinte a világon élő kevés ember közül, aki miatt érdemes élni, egy azon a hajón található, amivel tartott a sark felé. utálom amikor ilyeneket mond, és bár én egy süllyedő vonattal tartottam veres felé, tudom, hogy ebben is igaza van.


**=

a rajzolt tízes

vannak dolgok, amiket sose fogok tudni megbocsájtani magamnak. az egyik ilyen, hogy nem tudok rajzolni. éppen ezért idegyűjtöttem most a tíz kedvenc animált klipemet. az ilyen tízes listáknak már csak azért sincsen semmi értelmük, mert amiket szeretünk, nagyon ritkán ragaszkodnak a számokhoz; ez esetben például még véletlenül se tíz lenne, hanem sokkal több. a másik hogy igyekeztem az olyanokat elkerülni, amik viszonylag ismertek, ismertebbek. így például nincs itt a még oly kitünő gorillaz egyik klipje sem, pedig a dare-t különösen kedvelem. nincs itt minden idők valószínűleg egyik legzseniálisabb animációja, a pearl jam féle do the evolution sem, pedig az aztán alap. a daft punk mangáit úgyis mindenki látta már, ráadásul komplett filmet is csináltak belőle; az one more time mindenesetre kedvelt kamasz mozgóképem volt, főleg a dobossal tudtam azonosulni. egyik kedvenc rendezőm, michael gondry munkáiból sincs itt semmi, pedig a white stripes féle legóklipp elképesztő, mégha nem is rajzolták, hanem rakosgatták. nincs itt egyik blur videó sem, pedig akár a coffe & tv-t, vagy akár a másik nagy kedvencemet a good songot is betehettem volna, ami shynola munka, akárcsak a lambcomp is a woman-ja, vagy a queens of the stone age go with the flowja, amik szintén nincsenek itt, pedig nagyon szeretem őket. (ez utóbbit ráadásul a youtube 'not avilable in your country'-za, amitől elmehetnek a búsba - kezdem nagyon rühelni a jutubot - és mivel gondolom nincs mindenkinek kedve proxyzni, kellően szar minőségben itt egy magyar link). röyksopp klipp sincs, pedig a remind me-t kedveltem, szegény lenot meg még jobban. ahogy nincs itt a björk miss you-ja sem, pedig az marcis (ki az?), és moby why does my heart feel so bad-ja se, pedig az aztán főleg marcis. (ki a fene az a marci?) lemon jelly sincs, ami végképp marcis (ááá), sőt, bár ezt mondjuk azzal magyarázom, hogy nem tudtam választani a shouty track rockerei, és a nice weather for the ducks betépett filozófusa között, elég szégyen. nézz oda, dj shadowot is hiába keresnél, pedig neki a mashin on the motorway gtás-boris vianos köpök a sírotokra hangulata épp úgy király, mint a walkie talkie-é. coldcut is hiányzik, ezt se gondoltam volna, legalább a just for the kick felmosórongyos ufóját igazán beválogathattam volna, vagy a whistle and a prayer 'no dogsát' méginkább. ebből a vonalból mr scruff is kiesett, a get a move on ettől függetlenül bármikor megtud mosolyogtatni, főleg a vj változata, ezektől újra porbafingó kisgyereknek érzem magam, aki ugrál az ágyon, ha nem néznek oda. a super furry animals it's not the end of the worldja baromi jó videó, de nincs benne a top tízben, viszont ha lenne ilyen, különdíjat osztanék neki, megosztva a faultline biting tongues-ével, mindkettőnek az öltete, kivitelezése, stb zseniális. és itt kellene lennie, mégsincs itt az izlandi csalogány, emiliana torrini, aki épp úgy itt lehetne a sunny road-dal, mint az e sorok írójának örök kedvencei közé tartozó heartstopperrel, a hivatalos indok az utóbbira az, hogy nem animált, hanem bábozott, bár az is az animáció egy fajtája, tehát üres kifogás, épp úgy, ahogy a gondry klippnél.

ezeket a köröket azért futottam le, hogy itt legyenek azok is, amik nincsenek itt (mert az a kurva tíz, az csak tíz, miért nem engednek a számok magukból?). mindezekből egyébként jól látszik, hogy nem is a tíz legjobb videót mutogatom most, hanem talán a legfontosabbakat, és így már közelebb járunk az igazsághoz, jobban is hangzik. tehát akkor most jönnek a táptenek, kezdjük rögtön a tizenegyedikkel:

11 - bim: stay in your memory. leginkább a kwoonra hasonlít a hangulata, én sose növök ki a bennem élő mesékből, legyenek azok bármennyire is tipikusak - kalóz, sárkány, elveszett kedves, stb. borzasztóan tetszik ez a kihajtogatott képeskönyv ötlet (vajon a taxidermiából vették?), de azért ez az utolsó (top tízből a tizenegyedik, azért érzed), mert a zene itt tetszik a legkevésbé (bár nem rossz!), ráadásul itt is feltünik élőszereplő, ami elvileg kizárná a szereplést. a videót készitő katyt meg lehet találni a deviantarton is, szeretem a dolgait.

10 - bonnie 'prince' billy: cold & wet. talán a legperverzebb klipp, amit valaha láttam. leginkább az erdős panelházaktól vagyok kész, de úgy egészbevéve magaménak érzem az izlandi (!) einar baldvin cinikus világképét. én azért egy krokodilt is felnevelnék, de én bambuszmedve vagyok, nem barna, lehet emiatt.

9 - shirley bassey: where do i begin (away team remix). büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán megtaláltam ezt a klippet, se a buta jutub, se a többi hülye videó izé nem akarta kiadni, rendesen utána kellett járjak mire megtaláltam. ez számomra szintiszta nosztalgia; annak idején a megboldogult fix.tv-s időkben rakta be néha a laci, és én meg voltam győzödve róla, hogy ez rob dougan remix, de épp úgy tévedtem, mint az one day i will fly awayjal kapcsolatban.

8 - múm: green grass of tunel. ha az előző szintiszta nosztaliga, hát ez meg szintiszta életérzés; nem is a klipp kivitelezése tetszik annyira, hanem az a hangulat, ami mellesleg az egyik legnagyobb álmom marad; izlandon (!) repkedni a havas fjordok között egy világító torony felé. ráadásul jártam már ennél a világítótoronynál.

7 - radiohead: pyramid song. radioheadot nehéz kiválasztani, klippekben legalább olyan erősek, mint zenében; nekem talán azért tetszik ez a klipp annyira (többek között) mert itt semmilyen utalás nincs a radioheadra, sem thom yorkra, még a-betűs sapka sincs, mint a paranoid androidban. a már emlegetett shynola bagázs munkái közül ez a leginkább lelkemnek kedves utópisztikus, világvégés hangulatú, ráadásul annyira ilyen a zene is, hogy az már fáj. van egy brutálisan hasonló álmom egyébként (többek között) de erről majd a pszihológusomnak (szialia) beszélek, ha eleget fizet érte.

6 - dusted: always remember to respect and honour your mother (part 1). álom ez is; a krisztián álma. az első (meg aztán a másodjára is első) dusted lemez nekem nem csak a címe miatt gyerekkor (when we were young), hanem úgy ahogy van, és ez a mese, amit a krisztián (vagyis jason white!) megálmodott, megrajzolt, a faithlesses rollóék meg pénzt, klippet és könyvet csináltak belőle.

5 - real tuesday weld: bathtime in clerkenwell. két állat találkozása, az orosz budovsky-é, illetve a clerkenwell kid-é, aki valójában stephen coates. eléggé elüt ez a felvétel a real tuesday weld életműből, még úgyis, hogy közben illeszkedik is bele; mindenesetre soha jobb hétfő reggeli menjünk a fenébe hangulatú zenét, és ezt a klippel csak még jobban megfejelték.

4 - kid koala: basin street blues. a legtöbb monkmus klippet fölöttébb kedvelem, viszont számomra ez a csúcs; ennek a videónak olyan hangulata van, hogy szinte meg lehet fogni. az külön gyönyör, hogy a végén mindenki elrepül a fenébe, a csótányokról nem is beszélve, arra pedig érdemes figyelni, hogy mint a legtöbb monkmus munkánál, itt is milyen zseniális a rendezés.

3 - unkle: eye for an eye. synoláék megint, ezúttal egy mellbevágó, tökéletes és monumentális alkotással. az eddig látott mozgóképek közül azt hiszem ez a mese mutatja be a legjobban pár percben azt, amit történelmnek neveznek. nekem az orson scott card féle hangyok jutottak eszembe róla, és a végjáték, de a massive attackos 3d szörnyszülöttei is megidéződnek, ahogy egy kicsit heinlein csillagközi inváziója is (hasonlísd össze), a nácikról, és egyéb eszement hatalmakról nem is beszélve. szemet szemért, ugye, egy fenét.

2 - kwoon: i lived in the moon. nyugodtan mondom a nagy szavakat: ez a létező legszebb videó, amit valaha láttam. a zene volt hamarabb, a kicsit sigur ros-os beütésű dal ihlette meg a mindössze 27 (!) éves fiatalembert, yannick puigot, aki az összes díjat elnyerte vele eddig, ahol jelölték, megjegyzem jogosan. a bimnél és a dustednál is emlegetett bennem élő mesékből ez mutat meg talán a legtöbbet, ráadásul a hold miatt is nagyon fontos volt nekem ez a klipp, volt idő, amikor tényleg ott éltem. a figurának stúdiója is van már, én, ha tehetném, biztosan vele csináltatnék a saját dolgaimból valami videót, illusztrációt, akármit.

1 - four tet: my angels back & forth. vita nincs, számomra ez a videó lesz az első helyen, ha rajzolt dolgokról van szó, még akkor is, ha ezzel eleve ellentmondtam magamnak, hiszen a bimet azért bántottam, mert élő szereplő is van benne, ahogy ebben is. nem a youtubon láttam először ezt a klippet, hanem az ebayos korszakom kalandozásai egyikén botlottam bele a maxiba, amihez dvd is jár; a four tet vizuális felfedezése tehát nálam a hivatalos, fizető fogyasztó módon kezdődött, ez is biztos közrejátszik az első helyben, mint ahogy az se mellékes, hogy a zene is egyike örök kedvenceimnek. wolf wan-bau első munkája ez, ha figyeltél, egy későbbit már ajánlottam, a coldcut whistle and a prayerét, elképesztő az is. pont attól annyira jó, hogy nem tudom megmondani pontosan, hogy mi tetszik benne annyira, hogy az első legyen, de érzem, és ez épp elég. ha nagyon őszinte akarok lenni, talán valahogy hasonlóan képzelem én is az én angyalomat, ahogy előre-hátra lenget engemet.

mихаил aфанасьевич булгаков

hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában.

a labdázó költők öröklét isznak

imádom az affajta magas labdákat, miszerint ha utoljára úgy fejezem be, hogy utálom a költőket, rögtön költőkkel kezdjem. és ha már labda, jöjjön először kriszti, aki többször is járt már nálam, kedves vendég. ezt a verset mutatták tőle, mert hogy ez én vagyok; akkor én te vagyok, mert ismerek olyat, aki ez a vers jobban ő, mint amennyire neki én. tehát a már emlegetett magas labda:

ez itt az éjszaka minden fénylő tetője.
át kell ütni a folyó felett a holdat.
ez itt az életed, ide jöttél előle,
mert nem megy a halál, hiába gyakoroltad.

ez meg a szél - nincs tőle könnyű dolgod.
látszik, hogy lengenek a vezetékek.
át kell ütni a szívedet, te boldog:
ott száll a magas labda, még eléred.

az ott a folyó, fölötte lüktető ég.
dobog, dobog, de koncentrálj a percre.
közel nagyon: gyakorold, hogy csak emlék!
kivel játszol, hova figyelsz? te.

látod, nem megy a halál, hiába gyakoroltad. egyébként is, kivel játszol, hova figyelsz, te te? te én vagyok, látod. még eléred. a másik költő, akit idecipelnék, olyan régen meghalt már, hogy ezzel megtette azt a szívességet, hogy úgy lehet érte rajongani, mint valami popsztárért; szegény kosztolányi, ha ismerhetné személyesen csinos rajongóit, vajon miket írhatna róluk. egyébként is, nekem régi gyanúm kosztolányival kapcsolatosan, hogy ő inkább dalnok mint költő; dallamokat írt, mégha versben is. trubadúr, hogy mást ne mondjak. yonderboi óta ki ne ismerné, hogy how swallow is the profundity, and how deep the superficality, és persze tömör a hígság, és komor a vígság; mond ki ezeket a szavakat, és figyeld, hogy hangszer lesz tőle a szád. a könnyek koldusát is énekelni kéne inkább:

én voltam egykor szent edény.
a fájdalom lakott szivemben,
s a boldogok
poétának neveztek engem.

mostan vagyok koldus, szegény,
mert elveszett, mi az enyém volt.
s a könny, a könny
a nagyvilágra szerteszétfolyt.

zokognak a föld kerekén,
mindenki sír, mindenki költő,
vak jajgató,
fájdalmát az égig üvöltő.

de legnagyobb jaj az enyém,
ki állok itt e bús özönben,
sírók között,
s nincs semmi búm és semmi könnyem.

naugye. mindenki költő, mondom én, hogy utálom a költőket. nincs a fenét nincs semmi könnyem. de nem csak nekem nincs, lackfinak sincs, kedvenc arcú kortársomnak, akit fölötébb kedvelek, és aki fölötébb kedveli kosztolányit. lázár ervin is kedvelhette kosztolányit, azért érte utol, mi meg futhatunk utánuk Lázervin, meg az esti k. után, hát most nézd meg ezt az örök párbeszédet:

a Lázervin meghalt?
meg.
ő írta ezt a könyvet?
ő.
aki könyvet ír, az mind meghal?
meg.
és aki könyvet olvas?
az is.
és aki nem ír és nem olvas?
bizony az is.
akkor nem a könyvekben van a halasztás.
hát nem.
csinálsz nekem egy hosszúlépést?
az nem gyereknek való.
mért, mi van benne?
bor meg szóda.
és aki megissza, hosszabbat tud lépni?
egy ideig igen.
és aztán?
ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
és ha keveset?
akkor még ugrándozni is tud.
a Lázervin szerette a hosszúlépést?
nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jólesik.
mégis télen lépte a leghosszabbat.
mégis.
most már nem lehet utolérni?
most már nem.
akkor se, ha iszom hosszúlépést?
akkor se.
akkor inkább iszom rövidet.
az végképp nem gyereknek való.
mi való a gyereknek?
tea meg gyümölcslé.
akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
az milyen?
gyümölcslé meg szóda.
jó, csinálok.
várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
most rögtön?
valamit meg kell beszélnem vele.
hát nem tudom…
tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
és mit tegyek bele?
öröklét.

tehát, nem a könyvekben van a halasztás. nem is a hosszúlépésben. az örök lében. hívjatok meg egyre.

hó, valami, sár, semmi

egy hete este, ültem a keretbe, míg odakint sűrűn, és lassan hullott a hó. mintha beleszeretett volna a városba, és most gyengéden simogatná. tiszta volt a város, és fiatal; a hó visszahozta a gyerekkorunkat, amikor még érezni, szeretni, menni, inni, aludni egyszerű volt, és teljesen ismeretlen, mint a mesék, ahol fogalmad sincs, hogy mi fog történni, de az mégis magától értetődő, hogy a békából világszép királyfi változzon. ilyen volt a világ, és fehér, egy hete este, amikor én barna kalapban, barna kabátban, barna nadrágban, és barna bakancsban táncoltam a hóban. épp költő voltam, szerelmes és szép. egy magától értetődő gyerek lettem egy magától értetődő világban, aki a szemét nem tudta nyitva tartani, ha fölfelé nézett, és szurkolt a hópelyheknek, amik az orrnyergére estek, hogy ne balra, hanem jobbra essenek le. ilyen voltam, amikor vonatra szálltam, hátra, a biciklitárlónál a kalauz helyére, jegy nélkül, pénz nélkül, könnyen, mint egy madár, tökig vizesen. magamra zártam az ajtót, beültem az ablakba, így indult el a vonat velem. odakint derengett a hó alatt a város, mint valami látomás, a fényei olyanok voltak mint a karácsonyi díszeké. aztán erdők és mezők fölött ment a vonat, azok is fénylettek, mintha egyszerre lett volna rajtuk a hajnal és a szürkület, titok volt a messzeségekben, és akárhova néztem, mindenütt hullott a hó. a vonat néha megállt, akkor az emberek leszálltak, elmentek alattam, mint fekete árnyak, és az élet olyan szép, nyugodt és egyszerűnek tűnt ott, akkor, mint egy hópehely.

ezt mindenképpen el akartam mondani, mert azóta olvad, a fogam lyukad, a pénzem fogy, és a sár nő; milyen könnyű ilyenkor elfelejteni a tisztaságot.

ezen a héten az egész év visszajött hangulatokba bújva; egyik nap januárban sétáltam pesten, és olyan volt minden, mint akkor, szegeden, egy reggelen májusra ébredtem, pár napja, még novemberben, a dunaparton őszt éreztem, és egy kávézóban nyarat. immár kész a decemberi leltár.

néha megijedek, amikor megismétlődnek a dolgok körülöttem; ilyenkor nem tudom, ez azért van e, mert annyit éltem már hogy az élet megismételheti már magát, vagy mert belőlem múlt el valami, amitől a dolgok megújulhatnának. azon is megdöbbenek, amikor olyan ordas közhelyekre jövök rá, hogy a szabadság, és a választás csak illúzió, fontos, erős és mindent elsöprő illúzió, akár a szerelem; de csak illúzió. amikor pontosan, megfoghatóan érzem, mint a hideget, hogy valójában sose fogok tudni igazán elmenni innen, sose lehetek igazán más, nincs meg a választásom hogy kilépjek a köreimből. körbejárhatom az utcánkat, de mégiscsak egy ajtó nyílik csak meg körülöttem, a többi csak díszlet, előre elrendelt szereplők járkálnak körülöttem, a többiek csak statiszták, hiába osztanék rájuk szerepet. mindez mégis olyan nyugodtnak és egyszerűnek tűnt, amíg esett a hó.

néha pontosan értek mindent. istent, a szerelmet, magamat, és az életet. forralt bort ittam egy kandalló mellett, amikor egy pillanatra minden a helyére került. ilyenkor tudom hogy érdemes, hogy elég, hogy ennyi volt, és hogy ez a teljesség, hogy a zene elég, hogy a szerelem elég, hogy egy éjszaka, egy érintés, egy illat, a haja, ennyi elég, és ez a teljesség. forralt bort ittam egy kandalló mellett, és pontosan éreztem, hogy minden a helyén van, hogy megérte, hogy megérkeztem, hogy elértem; hogy meg tudtam volna fogni, ki tudtam volna mondani, hogy ez a boldogság. arra is gondoltam ekkor, hogy így kellene meghalni. a teljességben. ha így lehetne, talán teljesség lenne az elmúlás is.

ezt is el akartam mondani, mert azóta olvad, a fogam lyukad, a pénzem fogy, és a sár nő; milyen könnyű ilyenkor elfelejteni a teljességet.

néha pontosan tudom, hogy valami nincs sehol. hogy minden csókban, minden tettben elmulasztok valamit. hiába vívok érte naponta, minden szerelemből hiányzik valami. a mindenségből hiányzik egy csillag. hiába reménykedhetek a megváltó egészben. rám tört a tudás, mint annyiunkra. de néha azt is ugyanilyen pontosan tudom, hogy meg lehet teremteni azt, ami nincs sehol. hogy néha a zenében, a csókban, és még az apró tettekben is, benne van az a valami. néha, bennem van valami. és néha egyszerű ez. tudni, hogy van valami. tudni, hogy nincs semmi. tudni, hogy csak itt vagy, a kandalló mellett. tudni hogy odakint esik a hó. tudni hogy elindul a vonat, és tudni, hogy nincs ebben semmi. néha egyszerű ez. mint ahogy az is, hogy igenis, nőj föl bármekkorára, fonnyasszon bármilyenné a fájdalom, tudásod érjen bár az égig is; minden békában benne van egy királyfi. költői mi? minden költőben benne van valami.

ezt akartam még elmondani, mert tudod olvad, a fogam lyukad, a pénzem fogy, és a sár nő; és ilyenkor utálom a költőket.