2009. február 15., vasárnap

the mad island blues

az őrület dajkál engem keblein. csecsein csüngök, mint egy csecsemő, és szopom, szívom magamba az őrületet.
idefigyeljetek!
meghalunk mind.

telnek a kávék, múlnak a cukrok; nagymutató a kiskanál. múlik az idő; alig van már benne koffein. meghalunk mind.
idefigyeljetek!
meghaltok mind.

én nem; ó nem. én csak beszélek, és süllyedek, rajtam nem fog hát a halál. bátrabb vagyok annál; inkább megőrülök. az őrület gyereke vagyok úgyis, nem anyámé; anyám helyett anyám, keblére bújhatok, és szoptat, simogat, altatót dalol. 'nyugodj meg te kis fasz. nem lesz semmi baj' így dalol.

a hangjától is megőrülök, de csak hallgatom, és érzem ahogy minden, ami normális, elhajózik tőlem; lakatlan szigeten maradunk én és az őrület, ahova élve nem jut el a halál. fehér zászlóm az eszem, búcsúzóul lengetem.

'ők azt mondták őrületbe estél őmiatta, akit szeretsz'.

és ő, akit szeretek, mit csinál? dagadó vitorlákkal elhajózik veletek; de én nem maradok egyedül, nem, mert itt van velem az őrület, s ő a jóbarátom, ő az apám, az anyám, ő a szeretőm. száraz kekszem az eszem, kér belőle, a tenyerébe teszem.

'én azt mondtam: az élet ízét csak a bolondok ismerik'

idefigyeljetek!
számban az élet íze; arcotokba köpném mindannyitoknak. mit tudtok ti? élni? szeretni? enni? inni? pénzt szerezni? ó alig látszotok már a horizonton.
s mit tudok én? kismutató a nagykanál; fogy a cukor, savanyodik az élet.

idefigyeljetek!
mindent, amit tudok, oda adtam új anyámnak, pót-anyámnak, az én édes mostohámnak. elkérte rezsire. s most már azt is tudom, amit nem tudok; végre jó helyen vagyok.

ugyan, mit tudtok ti? menjetek, vigyen el a szél benneteket. hisz vijjogtok csak, mint a sirályok. hordalék szemetét csipkeditek az életnek. kis halak azok csak, amik rátok várnak a felszínen; a kincsek ott vannak a mélyben. én már csak tiszta forrásból eszem, az őrület keblén melegedem. ő az én új istenem. megsegít majd, ha kell. ő az új mesterem; megtanít, hogyan kell elengedjem.

idefigyeljetek!
ti csak menjetek. írok majd, kis kemény lapot. arról hogy szép az idő, és hogy jól vagyok. az eszem papír, hajóvá hajtogatom ha valamit ír, s elküldöm nektek. úgyis megtalál benneteket, vizein az értelemnek.
s akkor meglátjátok majd hogy nem csak én süllyedek.

idefigyeljetek!
meghaltunk mind.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://www.youtube.com/watch?v=l7ez58oCPpA&feature=related

Névtelen írta...

elszaladok kalapot venni, aztán megemelem. mégsem... - közhely. kalap nélkül is, "Minden Tiszteletem..." - közhely. mit is lehet ilyenkor mondani, ami nem az?! vagy, talán nem kell más, mint egy zen-dús pillantás? meglátni, hogy másképp nem érdemes? meglátni, hogy az *élet értelme* csupán dodogó, hazug szavak hada, míg Élet Íze igaz, Nemes-(penész)? a merész ész nem ízleli őt, csak a szív, aki sokat szív. megőrülni szép mesterség.
ha nagy leszek, őrült leszek! - közhely. (most még kicsi vagyok és bolond.), s mégis, csillogó szemekkel bíztatlak: Csak Így Tovább! mert ha nagy leszek, egy kávé erejéig meglátogatlak a szigeteden! /Fanni/