2008. november 13., csütörtök

vörösbor

i feel unsteady, where's my love?

asszontam még a nap elején, hogy ami igazán számít, az a vers, vagy a zene, és persze azt is, hogy nem igaz ez se. főleg az utóbbi az igaz, ugye. épp ezért ha volt vers, nap végére jöjjön a zene. illetve gyere, inkább igyunk: lilac wine. vonaton hazafelé jutott eszembe, majdnem így, most nézd meg:



sokan feldolgozták, legutóbb például kicsit modorosan melua kati is, egességére, akik viszont ütnek, azok az öregek: nina, és jeff. a hold szerint jefftől az élő olimpiás a legjobb. ő biztos tudja. a ninának meg van a verve remixed hármon egy album leaf újrajuj, ami első hallásra szentségtörésnek tűnhet (konkrét dubstep), de én köszönöm, nagyon szeretem; olyan mint az éjszakai forgalommal szembe futni egy nagyvárosban. ettől függetlenül, félrészegen, egy zongorára dőlve, az eredeti, az az igazi.

azért is írok erről a számról, mert ez egy blog, és itt ugye, elvileg magamról írok; arról hogy mi történt velem, hogy érzem magam, meg ilyen hülyeségek. persze egy fenéket, de képzeld: ez a szám most mindennél pontosabban elmondja, hogy érzem magam, mi történt velem, és a többi hülyeséget. közben úgy, hogy csak kávét ittam. és a kávé nem vörös; nem látom tőle azt, amit akarok, és nem leszek az, ami akarok. de talán épp ezért:

i feel unready for my love.

Nincsenek megjegyzések: