hogy szeretsz? kérdezte annak a bizonyos filmnek a címe, amit évekkel ezelőtt a művészmoziban, a virgil és az attila kellemes társaságában néztem meg, és úgy mentem haza róla, hogy nem hagyom ott az orosz évist. a kérdés azóta is jogos. hogy szeretsz? szeretsz? hogy? stb. tényleg, van egy cigid? a film egyébként a balázs miatt jött elő, mert most mondta hogy azt nézi; máris lesz illusztrációm. hallgatólagos cucc, anggun. mindkettő kinőhető (anggun is, meg a film is), kedves, bájos, kicsit tipikus, kicsit eredeti, stb, de nekem mindkettő fontos volt. na ja, sok minden fontos volt.
szóval hogy is szeretsz? odakint jön a vihar, csak hogy gyorsan másról beszéljek; viharban, esőben, fagyban, sirályban írok mostanában, mintha legalábbis rágyújtanék egy blogra; hangulatnak kellene ennek lennie, ajándéknak, amelyel e (nem kávéházi) szegleten meglepem magam-magam. nézem a betűim füstjét, és elszívom a napjaim, letüdőzöm gondjaim, stb. naja, én legalább ezt, mondom, és nézem ahogy a platánfa alatt gyűlik a rohadni való. nemfontos írás ez, csak párperces cigiszünet; cigány zene szól mostanában, ettől aztán néha tényleg meg kéne gyújtanom a pipám.
tényleg, hogy is szeretsz? a te dolgod végülis, az enyém meg hogy én hogyan, mert ugye ahhoz semmi közöd nincs, és mennyiszer mondtam már, hogy semmi közöd hozzá, - neked, akárki is legyél te - hogy közben, nézz oda, néha már tényleg nincs is. most mesélni kellene erről, ancsel évát kéne idézni, hogy aki nem tud szeretni, nem is tud bűnt elkövetni, de attól még nem bűntelen, meg márait, de fáradt vagyok hozzá, lusta, kezemben úgy áll ez a blog, mint humphrey (nem a lolita humbert humbertje) bogartnak a cigaretta, a mozdulatban van az enigma, naugye, míg a pandák meghalnak tüdőrákban. tudod követni? ugye, inkább gyújts rá te is.
hogy szeretsz akkor, ha erről a képről (sorin onison zseniális) csináltam mixet, mert valahol most iszonyatosan bennem van a hangulata, és vissza akarok menni erdélybe, és találkoztam a júliával? háthogyszeretnél. lehet e engem szeretni, kérdeztem a rozitól idestova három éve, abban a bizonyos levélben, ami alatt a killing me szólt. márhogynelehetne. márhogylehetne. ragozás az egész, közben meg nem figyelsz, pedig már a füstszűrőnél járunk, munkáscigi ez, kátrány, ami fancsarú (ezt a szót, még ha nincs is, le tudnám rajzolni) ízt hagy a nyelv alatt. hogy szeretsz úgy, hogy én még soha életemben nem is cigarettáztam? te meg tudod fordítani a szádban a cigarettát? tudsz semmibe bámulva, semmire nem gondolva füstör eregetni a szádból? hogynetudnál. tényleg, ki vagy te?
de ami fontosabb; hogy szeretsz? pedig nem is tudnám végignézni mégegyszer azt a filmet. biztos mondanám: nagyon szar. közhely, giccs, stb. szar a cigi is, az élet is, közben meg jól esik, nézz oda, néha boldog vagyok, az előbb láttál?, milyen illata volt az újjaimnak, figyelted?, hát ahogy gólt kapok attól a fasztól (mit nekem eb, ha a csocsóasztalnál mindig a kékek nyernek!), pedig de szarul lövi a bepasszot, csak pattog a labda, nem lehet megfogni; hát látsz engem olyankor is? és olyankor hogy szeretsz? és úgy, hogy alig tudok már járni? azzal kezdte a juli, hogy mi történt, miért sántítok? ő az első aki észrevette. hazug ember vagyok, sánta kutya, érjetek utol. igazából kurvára félek ettől is; legyőz majd a fájdalom engem is, és úgy majd hogy szeressek? mint anyám? és te úgy majd hogy szeretsz? hol vagyunk még attól? hol vagyunk még ettől? hogy szeretsz, ha olyanokat kérdezek, mint pl, figyelj: egyáltalán hol vagyunk? naugye.
tehát hogy szeretsz? ne ide hamuzz bazdmeg, itt a vihar, apám hamuját is az arcomba fújja a szél. széllel szemben nem lehet, ugye. hogy én hogy utálom a cigarettát. hogy szeretsz akkor, ha utállak, mert cigizel? azt hogy szereted, hogy képletesen beszélek mindig, mint valami idióta kémiatanár? figyeld a mondataimat, mert csalok. ha majd elfordulsz, rátaposok a cigidre, mert le akarok feküdni veled. tudod, a szex, az mindig. utána legalább rá lehet gyújtani. alatta hogy szeretsz? előtte hogy szeretsz? utána hogy szeretsz? hogy szeretsz, ha nem szeretsz? szeretc. szer, etc. naja. a drogokról majd legközelebb, mára elég volt a nikotin.
szóval hogy is szeretsz? odakint jön a vihar, csak hogy gyorsan másról beszéljek; viharban, esőben, fagyban, sirályban írok mostanában, mintha legalábbis rágyújtanék egy blogra; hangulatnak kellene ennek lennie, ajándéknak, amelyel e (nem kávéházi) szegleten meglepem magam-magam. nézem a betűim füstjét, és elszívom a napjaim, letüdőzöm gondjaim, stb. naja, én legalább ezt, mondom, és nézem ahogy a platánfa alatt gyűlik a rohadni való. nemfontos írás ez, csak párperces cigiszünet; cigány zene szól mostanában, ettől aztán néha tényleg meg kéne gyújtanom a pipám.
tényleg, hogy is szeretsz? a te dolgod végülis, az enyém meg hogy én hogyan, mert ugye ahhoz semmi közöd nincs, és mennyiszer mondtam már, hogy semmi közöd hozzá, - neked, akárki is legyél te - hogy közben, nézz oda, néha már tényleg nincs is. most mesélni kellene erről, ancsel évát kéne idézni, hogy aki nem tud szeretni, nem is tud bűnt elkövetni, de attól még nem bűntelen, meg márait, de fáradt vagyok hozzá, lusta, kezemben úgy áll ez a blog, mint humphrey (nem a lolita humbert humbertje) bogartnak a cigaretta, a mozdulatban van az enigma, naugye, míg a pandák meghalnak tüdőrákban. tudod követni? ugye, inkább gyújts rá te is.
hogy szeretsz akkor, ha erről a képről (sorin onison zseniális) csináltam mixet, mert valahol most iszonyatosan bennem van a hangulata, és vissza akarok menni erdélybe, és találkoztam a júliával? háthogyszeretnél. lehet e engem szeretni, kérdeztem a rozitól idestova három éve, abban a bizonyos levélben, ami alatt a killing me szólt. márhogynelehetne. márhogylehetne. ragozás az egész, közben meg nem figyelsz, pedig már a füstszűrőnél járunk, munkáscigi ez, kátrány, ami fancsarú (ezt a szót, még ha nincs is, le tudnám rajzolni) ízt hagy a nyelv alatt. hogy szeretsz úgy, hogy én még soha életemben nem is cigarettáztam? te meg tudod fordítani a szádban a cigarettát? tudsz semmibe bámulva, semmire nem gondolva füstör eregetni a szádból? hogynetudnál. tényleg, ki vagy te?
de ami fontosabb; hogy szeretsz? pedig nem is tudnám végignézni mégegyszer azt a filmet. biztos mondanám: nagyon szar. közhely, giccs, stb. szar a cigi is, az élet is, közben meg jól esik, nézz oda, néha boldog vagyok, az előbb láttál?, milyen illata volt az újjaimnak, figyelted?, hát ahogy gólt kapok attól a fasztól (mit nekem eb, ha a csocsóasztalnál mindig a kékek nyernek!), pedig de szarul lövi a bepasszot, csak pattog a labda, nem lehet megfogni; hát látsz engem olyankor is? és olyankor hogy szeretsz? és úgy, hogy alig tudok már járni? azzal kezdte a juli, hogy mi történt, miért sántítok? ő az első aki észrevette. hazug ember vagyok, sánta kutya, érjetek utol. igazából kurvára félek ettől is; legyőz majd a fájdalom engem is, és úgy majd hogy szeressek? mint anyám? és te úgy majd hogy szeretsz? hol vagyunk még attól? hol vagyunk még ettől? hogy szeretsz, ha olyanokat kérdezek, mint pl, figyelj: egyáltalán hol vagyunk? naugye.
tehát hogy szeretsz? ne ide hamuzz bazdmeg, itt a vihar, apám hamuját is az arcomba fújja a szél. széllel szemben nem lehet, ugye. hogy én hogy utálom a cigarettát. hogy szeretsz akkor, ha utállak, mert cigizel? azt hogy szereted, hogy képletesen beszélek mindig, mint valami idióta kémiatanár? figyeld a mondataimat, mert csalok. ha majd elfordulsz, rátaposok a cigidre, mert le akarok feküdni veled. tudod, a szex, az mindig. utána legalább rá lehet gyújtani. alatta hogy szeretsz? előtte hogy szeretsz? utána hogy szeretsz? hogy szeretsz, ha nem szeretsz? szeretc. szer, etc. naja. a drogokról majd legközelebb, mára elég volt a nikotin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése