ma bementem egy charity shopba, csak úgy megszokásból, erre ezt találtam:
a maxit. tíz píért. kábé ötven forint. ilyenkor hol vagy vankó kata?
de nem erről akartam írni.
pedig most lenne miről írni.
érdekes dolog ez; azt hiszem a blogírásnak az esetek legnagyobb részében az égegyadta világon semmi értelme nincs. maszturbálás; magadon könnyítesz, és magadat nyugtatod meg, hogy van ott valami, ahol attól félsz hogy nincs semmi. a pillanataidban. hogy bebizonyítsd magadnak, hogy te ott vagy a saját pillanataidban. az ember fejtegetheti magának (magának! magának?) (attól még hogy néz valaki, miközben magadat birizgálod, még nem lesz közösülés, nemigaz?) (de maszturbálni is jobb, ha nem vagy egyedül, sőt...) (erről a fanni jutott eszembe) (de se a szexről se a fanniról nem akartam írni) (zárójeleket se akartam használni, csak mondom) a kis gondolatait, nagy ecset vonássokkal kiemelheti azokat, amiket később olyan pontosan meg fog tudni számolni, és amik közül, még így leírva is, sok eltűnik, anélkül hogy lett volna: a pillanatait. és ez könnyű, és néha még üdítő is. de amikor tényleg történik valami (nem mintha valaha is történne valami, avagy pont fordítva; van e olyan hogy nem történik valami) nem is nagyon tudok mit írni. nézzük favágó stílusban:
- megvettem a laptopot
- de másnap kirúgtak
- április elsejéig vagyok tehát itt
- tizenhetedikére van egy repülőjegy amit még nem foglaltam le
- de tartozok a fruzsinak
- tehát valahol dolgoznom kéne hogy meg tudjam adni neki
- a pöttömök sírnak hogy elmegyek, én sírok hogy itthagyom a pöttömöket
ennyi. oszoljunk kérem, nincs itt semmi látnivaló. mit mondjak többet? meg minek? inkább hallgassunk zenét:
érdekes ez a torrinis dolog is; annó hogy szerettem ezt a számot, meg az egész halászember nője albumot, aztán mégis nagyon régen nem vettem elő. de véletlenül (mert a morcostekintetűlánynak akartam megmutatni hogy varró danit azt nagyon) felmentem a fullra, és ott megint csak véletlenül (vagy minden véletlen, vagy semmi sem az, istenem török sándor, de jó lenne ha lennél) belebotlottam a xiam írásába erről a számról. és nemcsak hogy a xiam jól ír (és szép is, de hogy mi a fenének, miért kell ezt mindig így túlzásba vinni, komolyan mondom elegem van a szép nőkből) de miatta újra elővettem ezt a lemezt, és eléggé meghatározóvá vált az utóbbi napokban. aztán kirúgtak. elindultam a napfényes úton, nemigaz?
miközben ezeket a hülyeségeket írom, a katica rámprivizett, hogy mikor jövök. we don't talk (hallgasd meg, bár úgyse tudod, nekem legalábbis nem sikerült megszerezni: örtz: we don't talk), már régóta; de most jól esett.
így megy ez.
a laptopról kéne írni, az már úgyse jelent semmit. kipipált vágy a katalógusból. igazából szerintem magamnak se merem bevallani mennyire örülök neki.
másnap felkeltem, ők azt mondták, én arra azt mondtam, erre ők azt mondták, erre én azt mondtam, erre ők azt, én amazt, majd ők ezt, én meg ezt, és ez lett. konkrétabban megint elkezdődött a baszogatás, az áram miatt, a net miatt, a takarítás miatt, aztán valahogy szóba jött a summer, és én megmondtam hogy szerintem mi a baj, meg ilyenek, meg azt is hogy szerintem miért nem fairok velem szemben, és a summerel szemben sem, erre meg ők azt mondták hogy ez van, meg kell szokni, én meg akkor hogy én elmegyek, ők meg hogy jó.
természetesen nem ezt akartam.
egész biztos vagyok benne hogy ők se ezt akarták.
így megy ez.
nem is tudom hogy akkor nincs e nagyobb baj, ha az van amit az ember akar. mindenesetre persze there goes the fear again (doves - ezt simán meg tudod hallgatni); félek rendesen, most már legalább van mitől. és persze megint nem csak magammal basztam ki, hanem a fruzsival is; nem tudom mikor érem el már azt a luxus szintjét az életnek, hogy csak a saját fütyimet lengetem a csalán előtt. ámbár a saját fütyijével meg megint csak maszturbálni tud az ember, itt van a kutya elásva.
mókus van elásva; meghalt a kismókus a kerítés mögül. szerintem a macska bántotta, ámbár azt nem értem miért nem ette meg; mindenesetre nem jött jól hogy a henriett találta meg. úgy éreztem hogy most először találkozott a halállal. először ő is, ahogy illik, azt hitte hogy 'it just sleep' de aztán maga a died szó nem is hatotta meg, csak amikor felfogta azt hogy 'forever'. akkor aztán neki a sírásnak. a gyerekek annyira szépen tudnak végletesek lenni. örökké szeretni foglak, - mondta nekem a summer -, soha nem akarok senkit hogy vigyázzon rám, csak téged; és ezt valahogy úgy, hogy bár tudom, hogy a következő csokinál már apadnak a könnyek, és nyár elejére már nem is biztos hogy emlékezni fog rám, mégis valahogy szép. és; mit ad isten, igaz.
apám szájából szép volt az igaz, mondta attila a dunánál; az én apám, az én apám mit fog mondani ha hazamegyek.
annyira okosakat biztos nem, mint a hold; ehe:
'mindennek meg van az értelme' mondta. elmehet a picsába. utána meg ilyet mutat megint;
'amikor ítéletet alkotunk egy számunkra kedvezőnek tűnő eseményről - mondta chan chu -, ne felejtsük el, hogy ítéletünk nem egyszerűen viszonylagos, ami a dolog és a köztünk lévő képzetes teret próbálja meg valamilyen, a pillanatnyi célhoz szabott mértékegységgel bemérni, hanem egyenesen semmi, amelynek a valós értéke legfeljebb annyi, hogy egy adott pillanatot sikerül valamivel kitölteni: és ha egy adott pillanatot sikerül valamivel kitölteni, ez nem is kevés. és tökéletesen mindegy, hogy ránk nézve kedvezőnek vagy kedvezőtlennek ítéljük meg az eseményt, a lényeg, hogy a pillanatot sikerült megragadnunk. ennélfogva - tette hozzá végül - nem árt nem elfelejtenünk, hogy nagyjából ugyanazt jelenti siker és kudarc, csőd és haszon, megdicsőülés vagy elkárhozás'
(amikor)
túl sokat beszélek a holdról.
így megy ez.
megismertem még valakit; ő is szép. kívül belül.
így megy ez.
azt tervezem hogy április elsején elmegyek innen, de valahogy a fruzsi nélkül kéne; pedig szegény, mennyit néztem le magamban magam előtt, pedig most látom hogy mennyivel több mint én. csöndesen, mosolyogva fogadta mindezt, örül hogy hazamegyünk, és 'reméli' hogy meg tudom neki adni a pénzét. hát még én. és nem is miatta: magam miatt. azért kéne a fruzsi nélkül menni, mert londonban megint valami squadot kellene keresni, vagy valami foglalt házat tizenhetedikéig; de őt nem akarom ilyen helyekre vinni. és dolgozni. valami undorító melót kéne csinálni, csak fizessenek. nem olyan régen még azt mondtam valakinek, hogy gyerekekkel van értelme foglalkozni, mást nem vagyok hajlandó csinálni; most a mégoly kevés is elég tudna lenni. így megy ez.a viktor persze rögtön jött hogy csempészünk gombát, és akkor megvan a pénz egy út alatt. elegem van a viktorból is; furcsa lesz őt megint látni.
az új korszak, amit éreztem nem olyan régen, itt e sorok között, hogy máshogy állnak a csillagok, meg ilyenek, itt van; minden költőiséget nélkülözően itt van, egyszerűen itt van, semmi nem úgy lesz mint rég, és punktum.
álmomban már pécsen söröztem a holdal. álmomban vonatot késtem le a flamyval. álmomban kiskutyákat vásároltam a veronikával. álmomban nyugodt voltam, bölcs és derűs, és nem álmodtam semmit.
így megy ez.
anyám meg fent van a wiwen. mi jöhet még?
így megy ez.
a maxit. tíz píért. kábé ötven forint. ilyenkor hol vagy vankó kata?
de nem erről akartam írni.
pedig most lenne miről írni.
érdekes dolog ez; azt hiszem a blogírásnak az esetek legnagyobb részében az égegyadta világon semmi értelme nincs. maszturbálás; magadon könnyítesz, és magadat nyugtatod meg, hogy van ott valami, ahol attól félsz hogy nincs semmi. a pillanataidban. hogy bebizonyítsd magadnak, hogy te ott vagy a saját pillanataidban. az ember fejtegetheti magának (magának! magának?) (attól még hogy néz valaki, miközben magadat birizgálod, még nem lesz közösülés, nemigaz?) (de maszturbálni is jobb, ha nem vagy egyedül, sőt...) (erről a fanni jutott eszembe) (de se a szexről se a fanniról nem akartam írni) (zárójeleket se akartam használni, csak mondom) a kis gondolatait, nagy ecset vonássokkal kiemelheti azokat, amiket később olyan pontosan meg fog tudni számolni, és amik közül, még így leírva is, sok eltűnik, anélkül hogy lett volna: a pillanatait. és ez könnyű, és néha még üdítő is. de amikor tényleg történik valami (nem mintha valaha is történne valami, avagy pont fordítva; van e olyan hogy nem történik valami) nem is nagyon tudok mit írni. nézzük favágó stílusban:
- megvettem a laptopot
- de másnap kirúgtak
- április elsejéig vagyok tehát itt
- tizenhetedikére van egy repülőjegy amit még nem foglaltam le
- de tartozok a fruzsinak
- tehát valahol dolgoznom kéne hogy meg tudjam adni neki
- a pöttömök sírnak hogy elmegyek, én sírok hogy itthagyom a pöttömöket
ennyi. oszoljunk kérem, nincs itt semmi látnivaló. mit mondjak többet? meg minek? inkább hallgassunk zenét:
érdekes ez a torrinis dolog is; annó hogy szerettem ezt a számot, meg az egész halászember nője albumot, aztán mégis nagyon régen nem vettem elő. de véletlenül (mert a morcostekintetűlánynak akartam megmutatni hogy varró danit azt nagyon) felmentem a fullra, és ott megint csak véletlenül (vagy minden véletlen, vagy semmi sem az, istenem török sándor, de jó lenne ha lennél) belebotlottam a xiam írásába erről a számról. és nemcsak hogy a xiam jól ír (és szép is, de hogy mi a fenének, miért kell ezt mindig így túlzásba vinni, komolyan mondom elegem van a szép nőkből) de miatta újra elővettem ezt a lemezt, és eléggé meghatározóvá vált az utóbbi napokban. aztán kirúgtak. elindultam a napfényes úton, nemigaz?
miközben ezeket a hülyeségeket írom, a katica rámprivizett, hogy mikor jövök. we don't talk (hallgasd meg, bár úgyse tudod, nekem legalábbis nem sikerült megszerezni: örtz: we don't talk), már régóta; de most jól esett.
így megy ez.
a laptopról kéne írni, az már úgyse jelent semmit. kipipált vágy a katalógusból. igazából szerintem magamnak se merem bevallani mennyire örülök neki.
másnap felkeltem, ők azt mondták, én arra azt mondtam, erre ők azt mondták, erre én azt mondtam, erre ők azt, én amazt, majd ők ezt, én meg ezt, és ez lett. konkrétabban megint elkezdődött a baszogatás, az áram miatt, a net miatt, a takarítás miatt, aztán valahogy szóba jött a summer, és én megmondtam hogy szerintem mi a baj, meg ilyenek, meg azt is hogy szerintem miért nem fairok velem szemben, és a summerel szemben sem, erre meg ők azt mondták hogy ez van, meg kell szokni, én meg akkor hogy én elmegyek, ők meg hogy jó.
természetesen nem ezt akartam.
egész biztos vagyok benne hogy ők se ezt akarták.
így megy ez.
nem is tudom hogy akkor nincs e nagyobb baj, ha az van amit az ember akar. mindenesetre persze there goes the fear again (doves - ezt simán meg tudod hallgatni); félek rendesen, most már legalább van mitől. és persze megint nem csak magammal basztam ki, hanem a fruzsival is; nem tudom mikor érem el már azt a luxus szintjét az életnek, hogy csak a saját fütyimet lengetem a csalán előtt. ámbár a saját fütyijével meg megint csak maszturbálni tud az ember, itt van a kutya elásva.
mókus van elásva; meghalt a kismókus a kerítés mögül. szerintem a macska bántotta, ámbár azt nem értem miért nem ette meg; mindenesetre nem jött jól hogy a henriett találta meg. úgy éreztem hogy most először találkozott a halállal. először ő is, ahogy illik, azt hitte hogy 'it just sleep' de aztán maga a died szó nem is hatotta meg, csak amikor felfogta azt hogy 'forever'. akkor aztán neki a sírásnak. a gyerekek annyira szépen tudnak végletesek lenni. örökké szeretni foglak, - mondta nekem a summer -, soha nem akarok senkit hogy vigyázzon rám, csak téged; és ezt valahogy úgy, hogy bár tudom, hogy a következő csokinál már apadnak a könnyek, és nyár elejére már nem is biztos hogy emlékezni fog rám, mégis valahogy szép. és; mit ad isten, igaz.
apám szájából szép volt az igaz, mondta attila a dunánál; az én apám, az én apám mit fog mondani ha hazamegyek.
annyira okosakat biztos nem, mint a hold; ehe:
'mindennek meg van az értelme' mondta. elmehet a picsába. utána meg ilyet mutat megint;
'amikor ítéletet alkotunk egy számunkra kedvezőnek tűnő eseményről - mondta chan chu -, ne felejtsük el, hogy ítéletünk nem egyszerűen viszonylagos, ami a dolog és a köztünk lévő képzetes teret próbálja meg valamilyen, a pillanatnyi célhoz szabott mértékegységgel bemérni, hanem egyenesen semmi, amelynek a valós értéke legfeljebb annyi, hogy egy adott pillanatot sikerül valamivel kitölteni: és ha egy adott pillanatot sikerül valamivel kitölteni, ez nem is kevés. és tökéletesen mindegy, hogy ránk nézve kedvezőnek vagy kedvezőtlennek ítéljük meg az eseményt, a lényeg, hogy a pillanatot sikerült megragadnunk. ennélfogva - tette hozzá végül - nem árt nem elfelejtenünk, hogy nagyjából ugyanazt jelenti siker és kudarc, csőd és haszon, megdicsőülés vagy elkárhozás'
(amikor)
túl sokat beszélek a holdról.
így megy ez.
megismertem még valakit; ő is szép. kívül belül.
így megy ez.
azt tervezem hogy április elsején elmegyek innen, de valahogy a fruzsi nélkül kéne; pedig szegény, mennyit néztem le magamban magam előtt, pedig most látom hogy mennyivel több mint én. csöndesen, mosolyogva fogadta mindezt, örül hogy hazamegyünk, és 'reméli' hogy meg tudom neki adni a pénzét. hát még én. és nem is miatta: magam miatt. azért kéne a fruzsi nélkül menni, mert londonban megint valami squadot kellene keresni, vagy valami foglalt házat tizenhetedikéig; de őt nem akarom ilyen helyekre vinni. és dolgozni. valami undorító melót kéne csinálni, csak fizessenek. nem olyan régen még azt mondtam valakinek, hogy gyerekekkel van értelme foglalkozni, mást nem vagyok hajlandó csinálni; most a mégoly kevés is elég tudna lenni. így megy ez.a viktor persze rögtön jött hogy csempészünk gombát, és akkor megvan a pénz egy út alatt. elegem van a viktorból is; furcsa lesz őt megint látni.
az új korszak, amit éreztem nem olyan régen, itt e sorok között, hogy máshogy állnak a csillagok, meg ilyenek, itt van; minden költőiséget nélkülözően itt van, egyszerűen itt van, semmi nem úgy lesz mint rég, és punktum.
álmomban már pécsen söröztem a holdal. álmomban vonatot késtem le a flamyval. álmomban kiskutyákat vásároltam a veronikával. álmomban nyugodt voltam, bölcs és derűs, és nem álmodtam semmit.
így megy ez.
anyám meg fent van a wiwen. mi jöhet még?
így megy ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése