fog

kicsiny életem során eddig egyszer írtam blogot, azt úgy kezdtem hogy
'mit keresek én itt?'
nyilván másodszorra nem fogom ezzel kezdeni.
ettől függetlenül mit keresek én itt?
minek csinálom ezt?
mit csinálok?
kinek?
az angolban máshogy van a mondatszerkezet ha az ember kérdez. mindig rámszólnak, hogy kijelentő módban kérdezek. és? hülyék ezek az angolok. minden kijelentésben benne van a kérdés is, nem? nem. nem?
egyszerű ez.
a faszom kivan egyébként. és fáj a fogam. az egyik mégcsak képletes, de az utóbbi kőkemény válsághelyzet.
milyen érdekes, hogy egy olyan nyomorék kis dolog, mint ugye a fog; a testemnek, meg a lelkemnek, meg mindannak, ami elvileg én vagyok (én! én! né, én!) csak egészen kis részét teszi ki, mégis: teljesen átértékel mindent.
magány? piha. lelkibánat? ugyanmár. szerelem? miaz. fogfájás? azigen.
így megy ez.
emlékszem, karácsony előtt valami ilyesmit írtam abba a hülyeségbe, amit annó úgy kezdtem hogy 'mit keresek én itt', hogy béna katalógus vágyaim vannak csak: ipodot akarok, meg laptopot, meg biciklit, meg ilyeneket, és azon is morfondíroztam akkor, hogy akkor mi lesz, ha mindez meglesz?
elmondom mi lett: fogfájás.
mit érek én az ipodommal, a laptopommal, és a teljes katalógusommal (olyan borotva is kéne, amivel lehet zuhany alatt nyomulni, az milyen móka lehet már) amikor fáj a fogam? mielőtt nem fájt, persze másra vágytam; és az konkrétan nem is férne bele egy katalógusba.
néha azt érzem, hogy nem is hús és vér lélegző gép vagyok, mint általában a hozzám hasonló földi lények, akik szaporodásra vannak programozva, hanem vágyó gép vagyok. rendkívülien tudok vágyakozni. ámbár ez is relatív; arra is vágyok, hogy felmenjek a holdra (és ez akár utalás is lehet, muhaha), de erre is vágytak már jópáran; tehát az is lehet hogy baromi átlagos vágyaim vannak.
és talán örülnöm kéne hogy fáj a fogam, mert így legalább leegyszerűsíti a vágyaimat.
játszanom kéne; mi a jó a fogfájásban? nesze egy pont. és pont ez a mese nem tetszett a holdnak. ámbár én is béna vagyok, az is igaz.
ez már csak így megy.
kaptam egy csomó levelet azoktól akik ott voltak a haha bárban; állítólag eredeti volt, meg újszerű, meg izgalmas, meg ilyesmi. a lazyboy meg azt mondta hogy ez volt a legjobb mix amit hallott ebben az évben. kapja be, március van, pedig tőle ez nagy dicséret lenne. de mit érek vele, ha fáj a fogam?
meg az akinek játszottam, nem is hallotta.
'szép ahogy a szemből arcra jut a könnycsepp; bár akiért sírsz az sose érti meg' igazából ki nem szarja le hogy ki érti meg, ha az ember sír, nemigaz? nem a megértés a lényeg.
igazából ki nem szar le mindent, ha fáj a foga, nemigaz?
talán a fogfájás a lényeg.
arról akartam még írni, hogy zavarban vagyok. ja nem, pont erről nem.
na akkor arról, hogy voltam lovagolni. igen, ezaz. és hogy kurvára élveztem, meg minden. meg arra is gondoltam, hogy az élet tényleg baromi rövid; még a gyermekkora se elég. azt hiszem átlag hetven év még arra se elég, hogy az embernek teljes gyermekkora legyen. úgy mindennel. mesékkel, valtdíznivel, kirándulással, babákkal, felnevelt kiskutyákkal, meg ilyenekkel. és lovaglással.
basszus én például szőrős arcú lettem úgy, hogy nem is lovagoltam. csak most. nem is tudtam mit hagyok ki, az is igaz; de ha fiam lesz muszáj lovagolnia. nagyon nagy móka. de lehet hogy csak azért élveztem ennyire, mert hogy akkor még nem fájt a fogam.
arról is akartam írni, hogy írt a vankókata. beszélni szeretne velem. nem is, ezt figyeld: beszélgetni. tavaly majdnem ilyenkor mindent akart velem csinálni. tavaly majdnem ilyenkor, de egy kicsit később, pont beszélgetni nem, de mást igen. tavaly, majdnem ilyenkor, de még később, semmi mást, csak beszélgetni. tavaly, majdnem ilyenkor, de sokkal később már semmit se, nemhogy beszélgetni. így megy ez.
tavaly nyáron azt hiszem nagyon örültem volna neki, ha ír egy ilyet hogy beszélgetni szeretne. tűzijáték meg minden.
most csak valami olyasmit éreztem tőle, hogy sörözni kellene.
annál is inkább, mivel kaptam egy zacskó sört. mi jöhet még? egy zacskó fogat akarok. brr. de tényleg mit is akarok valójában?
és nézd meg, mennyire egyszerű a válasz, itt az élet értelme: hogy ne fájjon a fogam. el fogom veszteni a harmadik fogamat. önértékelési zavarok, kisebbségi érzés, meg ilyenek. az egyik anyuka (mostanában mindent anyukáktól kapok; sört, bort, kaját, piát, bókot, szidást, ami kell) azt mondta, hogy látszik hogy nem angol vagyok, merthogy ilyen vonzó férfiak nincsenek angliában. naja. ő már csak tudja; negyven éves, és ír. szegény becham meg csak rúgja a gólokat. de vajon akkor is ezt mondta volna, ha tudja hogy idestova három fogam is hiányzik?? nemhiszem. lehet hogy ez a legjobb alkalom, hogy feladjam végre az egészet. éljenek a sírfeliratok:
'itt nyugszik n.m. (25), aki három fog hiánya miatt érzett szégyenében elásta magát ide'
nekem tetszene. most azon gondolkozom, hogy a fogak meg a haj megmarad távozás után is, nemigaz? brr hagyjuk már a fogakat. így megy ez.
igazából az a fogas kérdés (á) hogy akkor miről írjak; mert másról nagyon nem tudok.
illetve dehogynem, csak minek. meg miért pont ide. meg miért pont így. meg miért csinálnám. meg kinek. ehe, és visszaértünk az elejére.