2010. március 7., vasárnap

csodátlan randi

van az, hogy ketten annyira összeillenek, hogy nem csak az isten, hanem mindenki más is egymásnak teremtené őket, és az egész környezetük buzgón dolgozik azon, hogy végre találkozzanak, holott az ilyen erőltetett randik vége csak nagyon ritkán a papíron oly könnyen kiszámítható boldogság, sokkal inkább kínos félreértés szokott lenni. burtont összehozni carollal ilyesmi randi lehetett, a frigyből pedig tim fő művének kellett volna megszületni, ehelyett, ha nem is a kínos félreértés, de nagy csoda sem lett.




persze ez esetben is inkább a környezetnél lehet a bibi; lewis carollon legalábbis semmiképpen nem múlt hogy így alakult, az ő zseniális, a bürokráciát és az emberi természetet kifigurázó álom könyvén egyszerűen nem fog az idő; arról pedig igazán nem ő tehet, hogy a talpra esett kislány lyukba pottyanása úgy tűnik, kifog a vásznon, legalábbis eddig egyetlen valamirevaló filmfeldolgozás se adta vissza a kifordított, s épp ezért annyira ismerős mesevilágot, kifacsart szójátékot, és azt a sok, majdnem emberi állatot. alice világa annyira burton asztala, hogy ha valahol, hát itt kiélhette volna magát, épp ezért érthetetlen hogy miért ilyen kis visszafogott, korrekt leckefelmondást kaptunk helyette. pedig itt van minden, ami tim védjegye: a sötét, mégis kellemesen fogyasztható ábrázolásmód, a különös, de szerethető figurák, az igencsak szemrevaló deep, szokás szerint elcsúfítva, a hármashangzatokkal vibráló elfman filmzenéje, a civilben feleség szerepet játszó, szimpatikus (ezúttal gonosz) helena, egész hadseregnyi animáció, technikai haddelhadd, de ezen felül semmi plusz, így ezekből se lesz semmi, csak egy patikamérlegen kiszámolt, senkit nem zavaró, kicsit unalmas, banális mese, modern köntösben tálalva. más esetben persze ez is elég lenne, de basszus, az alice csodaországról, és tim burtonról beszélünk!

a ludast alighanem a forgatókönyv írónál kellene keresnünk, ha a lúdbőr hiányát nyomozzuk; eleve elég erőltetetten nekiáll folytatni a csodaországot, (és nem a tükörországban) úgy, hogy a már épp felnőtt alicenek vissza kell mennie, pont akkor amikor a való életben is nehéz helyzetbe kerül (megkéri a kezét egy gróf, akinek még az emésztése sincsen rendben); de ebből még kisülhetett volna bármi jó, ahogy az elején még bizakodik is az ember, az angol arisztokráciát finoman (bár fájóan közhelyesen) gúnyoló kezdés még sok jót ígér, egészen addig, míg alice újra be nem esik a lyukba, (a nyúl üregébe, bár ez itt most nem érthető) és ki nem derül, hogy a történet folytatása helyett gyakorlatilag megírták újra ugyanazt a történetet, borzasztó. de ha legalább ugyanazt írták volna, de még azt se; leegyszerűsített, lewis zseniális humorát csak nyomokban visszaadó tipikus sztori, amiben semmi meglepetés nincs, és ezerszer láttunk már ilyet; alice nem tudja hogy ő neki kell megtennie, amit neki kell megtenni, aztán némi bonyodalom után megteszi, a jó győz (ez nem spoiler, nincs mit tenni, ez ilyen) és a gyerekek mehetnek aludni. nincs mágia, helyette van szikron, a csoda digitál és három d. óje.

tehát, mint a filmeknél nem először, épp a lényeg hiányzik. én a könyvben imádtam a kifacsart nyelvi játékokat, itt nem kapunk belőle semmit, az olyan magas labda sincsen rendesen leütve, mint az állandó ötóra, ahol folyamatosan teáznak, a még az előző disney rajzfilmbe is belefért nem születésnap-napi partizás is kimaradt, ejnye. helyette kapunk egy ismét, mondhatni elvárhatóan zseniális, kiskutya (némi számítógép effektel dúsított) szemű johnny-t, akit megint nagyon lehet szeretni a kalapos szerepében (mintha a rendező is jobban tudna mit kezdeni deepel, mint a 3d-vel, neki osztja megint a legjobb jeleneteket), kapunk egy nagyon eltalált macskát (a könyv magyar fordításában ő fakutya, mivel vigyorog, pedig az eredetiben cica, szegény gyerekek, ezt próbálják meg követni) aki van olyan jó, mint a shrek banderas hangú cicója, és a vége felé kb fél percet, amikor őszintén kacagni fogunk, körülbelül ennyi, az összes többit úgy el lehet felejteni, ahogy alice az álmait, arról nem is beszélve, hogy a befejezés, vagyis a történet továbbgondolása (okosan, akár még folytatás is lehetne belőle, úgy írták meg) annyira vérlázítóan ciki, hogy az ember rohan ki a moziból, hát még ha közben meghallja avril lavigne végcím dalát (most nem azért, de aki olvasta - olvassa nick cave új könyvét, annak a nyúl, és avril egybepárosítása elég durva asszociációkat szülhet, én konkrétan fetrengtem a röhögéstől amikor belegondoltam, aki nem olvasta, az nézzen utána, jobban jár mint a klippel), ami annyira nem illik oda, hogy így aztán tényleg olyan lesz az egész, mint valami rossz álom.

tim egyébként jellemzően azok közé az ügyes álomgyártók közé tartozik (mint például tarantínó) akik képesek élni, sőt, valamennyire tovább is fejleszteni a már életükben köréjük szőtt kult státusszal; minden magára valamit is adó sötét lelkű tini magával hurcolja jack vigyorgó koponyáját, a jófejségbe beletartozik tim burtont kedvelni, és még a magyarul mégoly hülye címet kapó verses egotrippjét (rímbörtön) is van aki megveszi, tehát nem lennék meglepve, ha a magát annyira különlegesnek gondoló vásárlói réteg ezek után újra divatba hozná a cilinder kalapot, fülbevalóként az öreg bölcs hernyó himbálózna, pólókon pedig deep emlékezetes dicsnapi tánca vigyorogna ránk, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy ez a film is megfogja kapni a maga un. cult (ugyen milyen class a fűben hemperegni? jézusom, téged nem zavar ez a kurva rádióreklám?) státuszát, lesz aki szerint ez a valaha készült legjobb film, és anyagilag is biztosan egészen sikeres lesz, a hozzá rendelhető kiegészítőkkel együtt is.

akinek a kedvenc filmje a narnina krónikái, az remekül (vagy pont ezért nagyon nem) fog szórakozni, mivel gyakran bántóan hasonlít rá ez az alice, egyébként is meg lehet nézni, nincs vele semmi baj, pusztán kábé olyan, mintha a ronaldó lemenne a srácokhoz a térre egy kicsit terelgetni a bőrt, és az ég világon semmit nem csinálna, csak két egyszerű passzot, egy átemelést, majd kapura rúgna, de az is csak kapufáról pattanna be, ráadásul a szegény lurkó a kapuban még így is majdnem megfogná. lenne olyan srác, aki így is a mennyországban érezné magát, hiszen itt van ronaldó, de lennének olyanok is, akikben egy világ omlana össze. egy olyan világért, ahol alice és tim burton találkoztak pedig nagy kár.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon féltem én is hogy szar lesz, igaz még nem láttam...
Habár nekem már a szrídí figurák, amik hónapok óta terjednek a neten, nagyon elcseszettnek tüntek, erőltetetten vicces és fura (pedig de utálom használni ezt a kifejezést).

(trailerről nekem is a narnia ugrott be)
Kár nagy kár. Timburtun is öregszik.

szakaszosan futó írta...

egyszer láttam a narniából egy részletet, de elég hamar elakadtam. mivel mikor nem néztem oda, annyit hallottam, hogy scherer péter és szabó győző beszélget egymással a háttérben.. onnantól már röhögörcs', nincs mese, ők mostantól ott ülnek a többiek között. ha az ember nem néz oda, kész kabaré. magyarországnak több hangra lesz szüksége

csakiss írta...

deháthogy ez nem a bé mint burton meg az eff mint forgatókönyvíró
hanem pont a dé mint a disney-determinál miatt lett ilyen..

multivitamin írta...

és mit keres a trailerben edith piaf?