faultline - your love means everything

"ó, nem akar a személyiségem macskaként mosdani, nem kezdek lelkemmel sötét szobamélyi hév hancúrozást, nincs semmi, semmi vágyam azonkívül, hogy az egész világ-némaság ellenében is kimondjam magam." írja nabokov.

s hogy jön ez ide?

megint a kávé, a tej, meg a kiskanállal kavart kérdés, hogy van e az életnek értelme. van. édesítőszerrel. meg a tejfoggal kőbe miért, vagy kőfoggal tejbe, olyan mindegy honnan nézzük, csak nézzük, írjuk, igyuk. el van már csépelve a kávé, meg a tej. csépelt tej; vastag csípőjű derék asszonyok cséplik, a szikár, szótlan férfiak meg kis üvegbe teszik, kócos zenebuzik meg kávéba öntik.

aztán megnyomják a lejátszó gombot.

nézzük is, mit kavar a kisbuzi (tudod, a Kábé) nekünk mára; ínycsiklandozó fülbevalót. képzavar helyett az megvan, hogy ülsz az utolsó metrón, mész a végtelen felé, versenyt futsz az alagút sötétjével, hanem a blahánál hirtelen diszkóban találod magad, gyönyörű fiatalok özönlik el a kocsit, kezükben a szebb jövő, arcukon a csillogás, szemükben az elhivatottság, párszor a lábadra is taposnak, biztos ami biztos, körbevihognak, ha szerencséd van, nektárjukkal le is locsolnak, a lányokon keresnéd a ruhát, de minek, a fiúkon szántani, aratni lehetne a waxot, de azt is minek, gatyák valahol a herék alatt, és persze üvöltenek, tapsolnak, vihognak, az egyik a következő állomáson majdnem lemarad, de nem sikerül, ezen majd megszakadnak, meg a hasonló izgalmak; neked nem sok időd maradt, hol a búsba van a fülhallgató, ezaz, mp3 lejátszó, gazdag gyerek vagy te, be a menübe, mit válasszak, ügyes gyerek vagy te, hát ezt, mi mást, persze:

a te szerelmed jelent mindent.

(ami igazán fontos az láthatatlan, tehát a kép mögött van)

és máris jó helyen vagy. micsoda cím, és micsoda lemez, még jó hogy alig kell mondani róla valamit, mert amit érdemes, azt elmondta már a jó déri, amikor még nem esteledett be az estnek. a kábé csak pár baromságot, néhány linket, amit a kutya se fog megnézni, meg azt tenné hozzá, hogy ennek az albumnak van egy újra kiadása is, három új számmal, és olyan borítóval, hogy amikor először a kezébe vette az eredeti lemezt, legalább fél óráig gyönyörködött benne; egy kiégett autóroncs van gyönyörűen fotózva, mindenféle szögből, hét oldalon keresztül. te viszont csak akkor gyönyörködhetsz benne, ha megveszed karácsonyra mert nem találom a többi képet, csak a külső borítót:

plusz még egy harmadik, egy filozofálós, reppelős, hogy mi mind legó kockákból jövünk, bár van benne valami, de ezt az utóbbi számot nem, mert nem hagysz ki vele sokat, a másik kettőt viszont feltöltöttem, itt a wild horses, itt pedig a bitting tonques. ezenfelül már csak az ígért baromságok maradnak; a kábé elmondja hogy egyre kevésbé szereti a coldplayt (sőt!), itt viszont mindkét martinos hangost annál inkább, meg azt hogy a greenfieldsnek is ez a legjobb feldolgozása, amit valaha, (a wax tailoré meg mondjuk a második) persze nem hallotta mindet, például azt se, ami magyarul van, és anyukája mesélte, hogy szerelmes volt a festőbe, aki jött mázolni a házukat, azokban az édesbús hatvanas években, és állandóan ezt hallgatta orsósmagnóval, a festő meg fent állt a létrán, és dúdolta, és az anyja arról álmodott, hogy egyszer lejön végre a létrájáról, ott marad vele örökre, és zöldre festenek mindent; azt is elmondja a kábé, hogy a colossal gray sunshinenek köszönhetően szerette meg a flaming lipset, és nem fordítva, meg hogy ennek a remixe bizonyítja, hogy szegény pál (a szemüveg, tudod az oakenfold) tökös gyerek is lehetett volna, de nem így lett, meg hogy szerinte az instrumentális dolgoktól is be kell szarni, mert például ott a clocks, az milyen már, meg hogy ez a david, ez a faultline, ez nagyon ügyes gyerek ám, és megvolt neki a fél lemezipar; közösködött például a placebós briannal, vagy a kínos keane-vel, a skin legjobb számait is ő hozza, és csinált többek között egy beszarás remixet a merznek, amit úgyse fogsz meghallgatni, mert meg-szerez-het-etlen, és persze neki megvan, és dejó neki, meg minden, még jó hogy a kutyát nemérdekli ez a link alak, ez kábé, aki kb a végállomásnál jár már, a bulinak vége, üres a kocsi, a szemei fel vannak ragadva az égre, lassan hajnalodik, a háttérben már jönnek a bkv őrök.