cottonbelly - x amounts of niceness

hogy a 'marci vaze, te összevissza beszélsz' falra egy újabb strigula kerülhessen, ha legutoljára sárról, hidegről, és szomorú zenékről beszéltem, most ideteszek egy forró, tengerpartos, rasztahajú, fenékriszáló albumot.

(ha a kurzor bemutat a képen, az nem lehet véletlen...)

cottonbellyről van szó, aki így lehet hogy nem mond semmit, de hátha így hogy stuart matthewman. ha ígyse, akkor a gazda szabad; a figura a sade zenekarának volt oszlopos tagja. aki viszont még azt se tudja, hogy ki az a sade, fusson hátra bepótolni ezt a nem átlagos mulasztást, hogy aztán rájöjjön hogy a smooth operatort úgyis ismeri. a világ egyik legszebb énekesnőjének a háta mögött állni eleve nem lehetett rossz móka, de a mi stuartunk amúgy se unatkozós típus; azonfelül hogy ő felelős a jellegzetes füstös-dubos-soulos hangzásért a sade dalokban, ráadásul ő fújja azt a bizonyos szaxofont is, - amitől a világ jelentős mennyiségű boldog párkapcsolatban élője néz egyszerre egymásra, majd az ágyra, ha meghallja, - megtanult gitározni, dobolni, kiköltözött jamaicába, a többi sade zenekartaggal csináltak egy zenekart sade nélkül, mert úgy látszik a világ egyik legszebb énekesnőjének a háta mögött se lehet mindig jó állni, sweetback néven, amivel csináltak egy elképesztően jó lemezt, ami e sorok írójának mai napig is az egyik titkos utcán járó lemeze, meg egy kevésbé jó, de legalább sikeresebb lemezt, azonfelül csinált pár filmzenét, besöpört egy grammyt, meg persze producerkedett is, többek között a selyemhangú maxwell-nek, meg az örök viccesfiúknak, a fun lovin' criminalsnak; és közben cottonbelly néven néha kiadott beszarás jó dubzenéket, amik rendre meg is jelentek mindenféle válogatásokon (pl a cafe del maron), és remixelt is, hasonló felfogásban.

a cottonbelly néven kiadott dolgait fogja most össze egy csokorba ez az ajnározott album, mint ahogy az alcím is mondja, 1993-tól 2004ig. az már az egyik beszarás, hogy ha egyben hallgatod a lemezt, és nem nézel utána mi szól, abszolút nem hallod az éveket; mindegyik kurvajó, legyen az idestova majd nagykorú, vagy csak fiatal gyerek. pedig érdemes a számokat is átböngészni; a pár saját szám mellett olyan előadókat találsz itt vattával tömve (cottonbelly!) a már emlegetett sade és maxwell mellett, mint gregory isaac (!), vagy a mindenki repülő cirkusza, a cirque du soleil, vagy az itthon inkább wamdue projectként ismert gyönyörű deephouseket gyártó ananda project. én a redhot femi kutinak készített emléklemezén megjelent sade remixét hallottam először, és teljesen elájultam tőle; ennyire gyönyörű, finoman lüktető, némi raggás színnel ellátott remixet azóta se hallottam, ha egyszer meghallgatod te is, nem fogod tudni újra betenni az eredetit, annyival jobb ez. ráadásul ennek a bizonyos sade remixnek a teljes változatát találod meg ezen a lemezen, ami sehol máshol nem jelent meg. nemmintha ezt a válogatást sok helyen kapni lehetne; becsüld meg ezt a bejegyzést, mert baromi ritka cuccot kapsz most előkarácsonyra. csak pár példányban jelent meg, és jellemző, hogyha utánanézel blogokon, vagy a lastfmen, azok a szerencsések, akik birtokolják, mind ódákat zengenek róla.

van is miért, pedig a képlet nem bonyolult; sok dub, (néha konkrét dubstep is!) konga, némi reggae, meleg, vastag basszusok, némi funkal feltöltve, és mindezekre egy csipetnyi akusztikus gitáros balári hangulat. a végeredmény viszont tökéletes; pihentet, de nem elaltat, lassít, de nem szomorít, egy picit megtáncoltat, de nem idegesít, és mint minden jó zene, ha hagyod, elvisz, ez esetben innen kurva messze, ahol sosincs tél, ellenben van tenger, homok, órákig nézhető felhők, és falatnyi ruhákban napozó örök szerelmesek. az egyik legjobb downtempo album, nincs mese, egyetlen baj vele, hogy persze nem itt, és nem most kéne hallgatni, de van annak némi perverz bája, amikor mondjuk a másik kedvencemre, az i hear you dreaming dörmögő alapjára taposol a téli pocsolyákba.