nagy szavak és olcsó ruhák

az ember fogalmaz jobbról, balról, néha meg egyenesen a közepébe; balról jobbra haladva, ahogy illik, vagy esetleg tükröt tartva mindenhova; faricskálja a betűket, egymásra rakja a sorokat, hogy, ha már a beszédben hiba van - és ez nem csak beszédhiba! - akkor legalább ugye, olvasni tudja azt amit érez. és aztán, nézd meg, egyszer csak szembejön vele az, amit ő akar mondani; mint egy sose látott ismerős, megismeri, odajön hozzá, lengeti a kalapját. és persze hogy egy nő; hervay gizella jött most velem szembe, étellel, csenddel, és azzal, amit én érzek, mit képzel, tolvaj, fogják meg! ezt nézd meg:

étellel, csenddel:

csak a szél. már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
a nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. nem várok csodát.
nem kérek semmit. nem panaszkodom.
csak tenyered helye üres arcomon.

ami lettünk volna, vagyok egymagam.
szavaimnak immár kettős súlya van.
szemeddel is nézem, amit láthatok.
veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
s amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. tekinteteddel rokon.

csak a szél. főleg ősszel. munkám okos része az ősz is. itt is csönd van, szétdobálva a nagy szavak, és olcsó ruhák. az élet meg majd jön úgyis; hiszen tekinteteddel rokon az is.