2008. október 17., péntek

ampop - made for market

(képtelenség a képről letölteni)

az egyik kedvenc lemezemet szeretném megénekelni, annál is inkább, mivel gyakorlatilag meg-szerez-hetetlen (minden zenebuzi álma és átka ez a kifejezés) albumról van szó, ilyen esetekben áldhatja az ember az effajta illegális, blogolós, letöltős, (fúj!) csúnya embereket, akik romba döngölik a lemezipart.

az egyik kedvenc lemezem (naná hogy) az egyik kedvenc helyemről érkezett, izlandról (niceland, ihi), ahogy illik, a sigur rós vagy a múm (meg a pornopop, meg a kira kira, meg az amiina, meg hajaj, izlandon annyi a jó zene, mint a kövek a tengerparton) kellemes társaságában. minden porcikájában hideg, borús, téli muzsika ez, ami megint csak nem annyira meglepő, ha izlandot nézzük. az már inkább, hogy a kellően hülye nevű ampop a radiohead féle iskolából jön, ahol taníthatott a piano magic, de akár évfolyamtársként ott csücsülhetett a coldplay, vagy a keane is, és hogy elég messzire menjek, az énekes hangjáról meg matthew bellamy és az ő múzsája juthatna eszünkbe, ami főleg izlandról nézve lenne meglepő, ugye.


a piacra (market) készüléskor (made) még csak két tagú formáció azonban nem ilyen egyszerű, hogy egy szimpla britpop zenekarként könyvelgessük: semennyire sem brit, és csak nagyon gyengéden pop, főleg ha ezt a lemezt hallgatjuk, az azóta már egy élő dobossal trióvá hízott, egészen korrekt, izgalmas popzenét (my delusions, illetve a tavalyi sail to the moon) gyártó ampop későbbi dolgaival most úgyse foglalkozok, ha nem hiszed, járj utána. a gyermekkori jóbarátok, a bellamy hangú biggi (aki azóta szólóban is nyomult már, bindfold néven) és a billentyű billegető kjartan (izlandon olyanok a nevek, mintha mindenki valami elborult fantasyból bújt volna ki) második nekifutásra ugrották át a lécet, az első lemez (nature is not a virgin) radioheados kid-a hangulatban fogant morcos, karcos, elektronikus balladáira még csak felkapták a fejüket, de a következő made for market már az év lemeze lett izlandon, ahol azért ez jóval többet jelent, mint amikor kishazánkban majka lesz az év embere; ott a helyi megasztárból sigur rósék futottak ki, (hiába, ahol se fiderikusz, se mester tamás nincs a zsűriben) és nemzeti pop hősnek ákos helyett björk számít, azért érzed a különbséget.


a nyitó january-ban elkezd csikorogni a hideg, beborul az ég, és a szelídebb pillanatokban ránk szakad a hó, és el se olvad a lemez majd hatvan percében; mondhatni szinte koncept lemez ez, a számok egységesek, elvágyódó, borongós, égrenézős, befelégondolós dalok jönnek egymás után, a hallgatót úgy szippantja be a hangulata, mint az izlandi gejzírek az elgurult pöttyöslabdát. (miért ne lehetne a gejzíreknél pöttyös labdával játszani?) az ampop hangzása elsőre egyszerű, mint egy téli táj; - programozott dobok, meleg orgonák, szintetizátorok, gitár és lebegő, szomorkás vokál - de olyan dalok születnek belőle, mint az e sorok írójának lúdbőrt (mártonlúd, jaj!) okozó love song, vagy a simán örök kedvencek között lévő címadó, elrepülős made for market (később párszázas példányszámban maxiként kihozták remade for market címen, zseniális plastic újragyúrással, idevele ha ott van a polcodon, addig is mellékelve a csomagban); és akkor a dalformákat átlépő, mind mélyebbre ringató comprassionról, vagy a keserűen lüktető sociopathról még nem is beszéltünk. minél több zenét hallgatok, annál ritkább, ha egy lemezt egy az egyben is tudom szeretni, nem csak a kiemelkedő számokat; a made for market úgy tud egységesen nagyszerű lenni, hogy közben külön-külön is zseniális egészek a számai, ráadásul egyik sincs öncélúan túlművészkedve. mindezt gyönyörű keretbe foglalja a nyitó, instrumentális-dúdoló january , és a záró, hidegszép zongorás téli vigasztalás, a winter solstice.

nagy kincs az ilyen lemez, hátra is dugom a kezem. se nem vigasztal, se nem szomorít. hogy rímeljen: talán beborít. nekem leginkább a custom blue all follow everyone-ja hoz hasonlít, vagy a pornopop and the slow songs about the dead calm in your arms-jához, esetleg a portraits of david these days are hard to ignore-jéhez; látod, maradt még ujj az egy kezemen.

Nincsenek megjegyzések: