onnan

az ablakon kibámulásnak is
íze lett és súlya
múltnak látszik rajta a jelen
te nézel engem onnan
míg utaztatom magam nélküled
és emlékezem

de emlékezni se lehet már nélküled
mint a víz, győzöd le repedéseimet
és a dolgok megtelnek veled
összegyűrnek engem,
mint a megalvadt tejet.