%-t a vonaton ismerem meg, még annó, jópár éve. buffalós cipős grizzlinek hittem, ránézésre egy szétcsapott party arc, alig mertem mellé leülni. aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni, zene, meg minden, mutattam neki zenéket, bejött neki, aztán megbeszéltük hogy adok kölcsön párezer cd-t, had tanuljon. valahogy így kezdődött. én a barátomnak tartottam. az a fajta ember volt, akit nagyon meg lehet szeretni. egy végtelenül szelíd, nyugodt arc volt, aki elmúlt 27, mégis folyamatosan az az érzésem volt, hogy ez még gyerek. pizzasütőként dolgozott. sokat. reggel ment, este jött. havi 15 nap. a rohadt meleg kemence mellett. együtt mentünk haza sokáig az utolsó vonattal. aztán eltelt egy év, és egyike lett azoknak az embereknek, akiket nagyon szerettem, tiszteltem, és bizony írigyeltem.
egy lányal élt együtt. egy olyan lánnyal, akin amikor elsőnek találkoztam vele, nem volt más, csak rózsaszin. és amikor megszólalt, alig tudtam hova dugni a mosolyomat, mert olyan hangja volt, mint egy kisegérnek. egy iszonyatosan aranyos barbibaba. 18 éves korukban találkoztak. a srácnak nem volt igazán kiegyensúlyozott családi élete, lehet úgy mondani. apjával nem volt jóba, anyja beteg, nem volt semmije. a lánynak se túlzottan, na majd együtt. oda költöztek a lány anyjáékhoz, egy akkora szobába, amekkorában én most ülök, csak ezt irodának csúfolják. én késsz voltam tőlük. a szoba egyik fele tipikus lány, hatalmas tükör, rózsaszin rózsácskák mindenütt, parfümszag, és szemceruza; a másik oldalon cdk összedobálva, autó makettek, és hülye könyvek. %-t lehetetlen volt nem szeretni, így volt ezzel a lány csaldája is. családtaggá vált. borzasztó jól néztek ki együtt. én haltam meg az irigységtől. abszolult nem illettek össze, ez volt benne a kedves: a lány a fiú váláig ért, a srác mint egy hülye nyálas buzi a plázából, a lány meg mintegy porcelán baba, rózsaszinben, és amikor beszéltek, hát meg kellett halni a röhögéstől, 'szivem hozzak valamit?' (a srác mély hangon) 'valami csokit babám' (a lány vékony cérna hangon).
nagyon szerettem ahogy szerették egymást. két végtelenül nyugodt ember. sosem veszekedtek. tíz évig voltak együtt, és tíz év alatt nem veszekedtek. mondjuk el se tudtam volna róluk képzelni. nem az a tipikus pár voltak: havi egyszer buli, ami náluk úgy nézett ki, hogy elmentek partizni valahova, a srác beállt a haverokkal a táncparkettre, és egyfolytában pörgött reggelig, pár ekivel mondjuk, a lány meg a barátnőivel trécselt valahol, a vékony cérnahangú nevetése áthallatszott még egy deep dish szetten is, azon nevettünk %-vel, hogy senki nem gondolná, hogy ők együtt vannak. a fiúk bepróbálkoztak a lánynál, a lányok a fiúnál, a végén összebújva röhögve számolták az átlagot. 18 éves korukban kezdték, én amikor megismertem őket, már 26évesek voltak. közben végigjárták a létrát. próbálták külön, megnézték mástól mit kapnak, volt a lányak is fiúja, a fiúnak is lánya, túl votlak már ezen. nézetkülömbségek előfordultak, de ismerték egymást jobban, mint magukat. és szerették. mentünk haza, és futni kellett az újságárushoz, hogy megtudja venni a bulvárlapot %, bár már este van, de kit érdekel, a cica szereti. én meg sárgultam az irigységtől, mert mindig valami apró kedvesség várta őt otthon: egy kivágott cikk, egy megírt cd, egy szivecske, egy szeretlek-banán, stb.
aztán úgy határoztak, nyolc év együtt lét után, hogy összeházasodnak. nagyon komoly volt, a két partyarc az anyakönyvezetőnél, szakadtam. nem volt másuk, csak az álmaik. abból viszont dögivel. %-ban jóval több volt, mint egy pizzaszakács. partykat szervezett néha, dizsézett, még én tanítgattam, egyszer egyszer, belefogtak egy pár családi vállalkozásba, szolárium, virágbolt, stb. kell egy lakás. menjünk már fel pestre, mert hülyét kapok a falutól. kell kocsi is. meg egy csomó minden. % sosem volt egy elveszett ember, és szerencsétlen se; kapott egy baromi jó állást, bekerült egy fílmes céghez. megfogta az isten lábát. ez igazán neki való volt. nem volt ott senki, a kisebbségi érzéseit úgy kellett lebírkózni az elején, de dolgozott mint egy barom. volt hogy három négy napot. a lány a virágboltal szenvedett. nagyon nem jött össze. amikor a srác volt otthon, a lány dolgozott, és forditva. de kellett, mert kell a pénz. aztán valami lassan megváltozott. nem a lányban a srácban. alig ismertem %-ra. nagy arc lett. állandóan csörgött a telefonja. már másról beszélgettünk mint régen. klippekről, képekről. a főnök volt a példakép. harminc éves baze, és egyedül megcsinált egy céget. mondjuk otthagyta a feleségét és két gyerekét, de hát akkor is. jól dolgozik. tudja mit akar. és nissan patrollal jár. %-nem jössz ide, vagy oda? nem, valaki nagy arc meghívott bográcsozni hozájuk. képzeld ma xx-el ebédelek, baze, öt nyelven beszél, és négy diplomája van. stb. aztán elmaradoztunk egymás mellől. én egyre kevésbé fontos ember lettem neki, nekem nem volt patrolom, sőt. aztán belesülyedtem én is a saját életembe, és a vége az, hogy több mint egy éve nem láttam.
ma találkoztam a lánnyal. a lány nem változott: a telefon nyakba akasztó zsinórja is rózsaszin. a babás mosolya is megmaradt; de volt a szemében valami. az amit hittem. elválltak. majdnem egy éve. az utolsó időben nem érezte hogy % szereti. nem veszekedtek, csak olyan volt, mintha minden teher lenne %-nak. a falu. a kis szoba. a tükör. az élet stílus. pörögni kell. autó kell. pesti lakás kell. stb. a lány megpróbálta felvenni a ritmust; de nem tudott megfelelni eléggé: nem volt diplomája. se autója. se nagy ambíciója. ágyhuzat, kis szoba, a cicának kaja, ilyesmi. semmi külföldi karrier. semmi újabb nyelvizsga. aztán szép csendben, békében, ahogy éltek, elváltak: a lány azt mondta %-nak, hogy pakolj össze ha nem szeretsz. és % összepakolt. megegyeztek hogy maradnak barátok. nagyon szerették egymást. az első időben % négyszer ötször hívta fel a lányt, hogy jólvan e. aztán % megismerkedett egy másik lányal; ennek saját lakása, autója, öt beszélt nyelve, diplomája, és modell szerződése volt. összejöttek, de közben is hívogatta naponta a lányt. öt hónap múlva aztán szét, hívta őket a karrier. a lánynak is lett egy csávója, de nem tudta szeretni a srácot. 'pedig megérdemelte volna', ahogy mondta. de nem akarta becsapni. a váló perük is érdekes volt: leültek egymás mellé, pislogva, mint a riadt gyerekek. a bírónő szólt rájuk, hogy üljenek már szét, ha már ez válóper. ugyan így pislogva, egymás mellett, mint akik rosszat csináltak, mentek oda a bírónőhöz, hogy mikor lesz a következő tárgyalás. nem volt következő tárgyalás. elváltak. az egyik legszelídebb váló per lehetett a világon.
a lány szereti %-t. %-megváltozott, de alapjában véve egy csodálatos emeber. aztán most jönnek a nehéz körök. az első időszak, amikor a baráti társoság 'véletlenül' egyszerre hívta el mindkettőjüket mindenhova. aztán a tavalyi budapest parádé például. a lány egész végig %-t nézte, % meg a lányt. mint az ovódások. 'kire néz az a szemét, kikaparom a szemét annak a csajnak, mit teszi magát neki'. eddig egyikőjüket sem érdekelte hogy mit csinál a másik. most majd megőrült a lány. és a beszélgetések maradtak. %-nek ha valami bánata volt, mindig a lányhoz jött, mint régen. csak annyi változott, hogy hétvégén, vagy buliban már nem vele volt. aztán ebből is elég lett. a lány egy hónapja elhatározta, hogy akkor vegyük komolyan ezt a szakítást. és most itt ült előttem a vonaton, és úgy csillogott a szeme, ami nem illett a rózsaszin baba ruhához. és nem tudtam neki mit mondani. szereti %-t. megérti. persze én is. örülök hogy végre jó munkája van. azon mosolyogtunk, hogy a munkahelyén mindenki pszihológushoz jár. 'az anyjuknak kell nekik pszihológus' dohogta a lány, 'mondtam is nekik, hogy olyanok vagytok mint a fürdőskurvák. sírtok, pedig van jó állásotok, kocsitok, pesti lakásotok, azt mégis járkáltok ahoz a hülye pszihológushoz' a példakép, a főnök, néha meghúzza a titkárnőt. egyre sikeresebb ember lessz. egyre kevesebbet viszi el hétvégére a gyerekeket. és egyre többet megy pszihológushoz. a lány és % tíz évig voltak együtt. az idei évet is beleszámítva mondjuk. tíz év. egy x. egy x a maximum nyolc, kilencből.
és szeretik egymást. mondta is a lány %-nak, hogy ha legalább gyűlölnélek, könnyebb lenne. de nem gyűlöli. és én azon gondolkoztam hogy istenem, mit lehet ilyenkor mondani. megfogták az isten lábát, amikor megismerték egymást; és most a srác elengedte az isten lábát, mert talált egy másik lábat. világos. más az érték már neki. világos. a lány megérdemelné hogy boldog legyen. világos. nehezen lessz az, az is világos. tíz év után, huszon nyolc évesen belekezdeni egy új kapcsolatba, nehéz világos. most megy a balatonra, majd most hátha. én pedig egyre jobban tisztelem a szerelmet, és egyre jobban borzadok, ha észreveszem a roncsait. és nem tudok mit mondani. colin réztábla a kapu alattjában a lány meghal a történet végén, és a srác rájön hogy mennyit veszített. % soká fog erre rájönni. addigra talán ez az egész por és hamu lessz, mert be fognak hegedni a sebek, addigra a lány talán egy másik pasival lessz. egy olyannal, aki megérdemli. nem lessz szerelmes bele. talán soha. és negyven évesen két gyerekkel a háta mögött felébred a pasi mellett, és amíg alszik, csendesen megfogja siratni, talán utoljára %-t. és azt fogja mondani magának hogy nem rajta múlt. és tényleg nem. % talán sikeres lesz. talán kiég. nem ítélhetem meg. még csak nem is sajnálom, mert szerintem sikeres lessz, jó nője lessz, stb. de néztem ezt a rózsaszin lányt, ahogy leszállt a vonatról, és ment a pólusba dolgozni, valami rohadt étterembe tizenkétórát, a pénz az kell, bár most már csak úgy magának, de egy kis pesti lakás tényleg jobb lenne; néztem, és észrevettem az új mozdulatot a járásában. egy nagyon picit nehezebben jár. jobban görnyed. és nem tudom, hogy ez a mozdulat az élet-e, vagy a szerelem.
egy lányal élt együtt. egy olyan lánnyal, akin amikor elsőnek találkoztam vele, nem volt más, csak rózsaszin. és amikor megszólalt, alig tudtam hova dugni a mosolyomat, mert olyan hangja volt, mint egy kisegérnek. egy iszonyatosan aranyos barbibaba. 18 éves korukban találkoztak. a srácnak nem volt igazán kiegyensúlyozott családi élete, lehet úgy mondani. apjával nem volt jóba, anyja beteg, nem volt semmije. a lánynak se túlzottan, na majd együtt. oda költöztek a lány anyjáékhoz, egy akkora szobába, amekkorában én most ülök, csak ezt irodának csúfolják. én késsz voltam tőlük. a szoba egyik fele tipikus lány, hatalmas tükör, rózsaszin rózsácskák mindenütt, parfümszag, és szemceruza; a másik oldalon cdk összedobálva, autó makettek, és hülye könyvek. %-t lehetetlen volt nem szeretni, így volt ezzel a lány csaldája is. családtaggá vált. borzasztó jól néztek ki együtt. én haltam meg az irigységtől. abszolult nem illettek össze, ez volt benne a kedves: a lány a fiú váláig ért, a srác mint egy hülye nyálas buzi a plázából, a lány meg mintegy porcelán baba, rózsaszinben, és amikor beszéltek, hát meg kellett halni a röhögéstől, 'szivem hozzak valamit?' (a srác mély hangon) 'valami csokit babám' (a lány vékony cérna hangon).
nagyon szerettem ahogy szerették egymást. két végtelenül nyugodt ember. sosem veszekedtek. tíz évig voltak együtt, és tíz év alatt nem veszekedtek. mondjuk el se tudtam volna róluk képzelni. nem az a tipikus pár voltak: havi egyszer buli, ami náluk úgy nézett ki, hogy elmentek partizni valahova, a srác beállt a haverokkal a táncparkettre, és egyfolytában pörgött reggelig, pár ekivel mondjuk, a lány meg a barátnőivel trécselt valahol, a vékony cérnahangú nevetése áthallatszott még egy deep dish szetten is, azon nevettünk %-vel, hogy senki nem gondolná, hogy ők együtt vannak. a fiúk bepróbálkoztak a lánynál, a lányok a fiúnál, a végén összebújva röhögve számolták az átlagot. 18 éves korukban kezdték, én amikor megismertem őket, már 26évesek voltak. közben végigjárták a létrát. próbálták külön, megnézték mástól mit kapnak, volt a lányak is fiúja, a fiúnak is lánya, túl votlak már ezen. nézetkülömbségek előfordultak, de ismerték egymást jobban, mint magukat. és szerették. mentünk haza, és futni kellett az újságárushoz, hogy megtudja venni a bulvárlapot %, bár már este van, de kit érdekel, a cica szereti. én meg sárgultam az irigységtől, mert mindig valami apró kedvesség várta őt otthon: egy kivágott cikk, egy megírt cd, egy szivecske, egy szeretlek-banán, stb.
aztán úgy határoztak, nyolc év együtt lét után, hogy összeházasodnak. nagyon komoly volt, a két partyarc az anyakönyvezetőnél, szakadtam. nem volt másuk, csak az álmaik. abból viszont dögivel. %-ban jóval több volt, mint egy pizzaszakács. partykat szervezett néha, dizsézett, még én tanítgattam, egyszer egyszer, belefogtak egy pár családi vállalkozásba, szolárium, virágbolt, stb. kell egy lakás. menjünk már fel pestre, mert hülyét kapok a falutól. kell kocsi is. meg egy csomó minden. % sosem volt egy elveszett ember, és szerencsétlen se; kapott egy baromi jó állást, bekerült egy fílmes céghez. megfogta az isten lábát. ez igazán neki való volt. nem volt ott senki, a kisebbségi érzéseit úgy kellett lebírkózni az elején, de dolgozott mint egy barom. volt hogy három négy napot. a lány a virágboltal szenvedett. nagyon nem jött össze. amikor a srác volt otthon, a lány dolgozott, és forditva. de kellett, mert kell a pénz. aztán valami lassan megváltozott. nem a lányban a srácban. alig ismertem %-ra. nagy arc lett. állandóan csörgött a telefonja. már másról beszélgettünk mint régen. klippekről, képekről. a főnök volt a példakép. harminc éves baze, és egyedül megcsinált egy céget. mondjuk otthagyta a feleségét és két gyerekét, de hát akkor is. jól dolgozik. tudja mit akar. és nissan patrollal jár. %-nem jössz ide, vagy oda? nem, valaki nagy arc meghívott bográcsozni hozájuk. képzeld ma xx-el ebédelek, baze, öt nyelven beszél, és négy diplomája van. stb. aztán elmaradoztunk egymás mellől. én egyre kevésbé fontos ember lettem neki, nekem nem volt patrolom, sőt. aztán belesülyedtem én is a saját életembe, és a vége az, hogy több mint egy éve nem láttam.
ma találkoztam a lánnyal. a lány nem változott: a telefon nyakba akasztó zsinórja is rózsaszin. a babás mosolya is megmaradt; de volt a szemében valami. az amit hittem. elválltak. majdnem egy éve. az utolsó időben nem érezte hogy % szereti. nem veszekedtek, csak olyan volt, mintha minden teher lenne %-nak. a falu. a kis szoba. a tükör. az élet stílus. pörögni kell. autó kell. pesti lakás kell. stb. a lány megpróbálta felvenni a ritmust; de nem tudott megfelelni eléggé: nem volt diplomája. se autója. se nagy ambíciója. ágyhuzat, kis szoba, a cicának kaja, ilyesmi. semmi külföldi karrier. semmi újabb nyelvizsga. aztán szép csendben, békében, ahogy éltek, elváltak: a lány azt mondta %-nak, hogy pakolj össze ha nem szeretsz. és % összepakolt. megegyeztek hogy maradnak barátok. nagyon szerették egymást. az első időben % négyszer ötször hívta fel a lányt, hogy jólvan e. aztán % megismerkedett egy másik lányal; ennek saját lakása, autója, öt beszélt nyelve, diplomája, és modell szerződése volt. összejöttek, de közben is hívogatta naponta a lányt. öt hónap múlva aztán szét, hívta őket a karrier. a lánynak is lett egy csávója, de nem tudta szeretni a srácot. 'pedig megérdemelte volna', ahogy mondta. de nem akarta becsapni. a váló perük is érdekes volt: leültek egymás mellé, pislogva, mint a riadt gyerekek. a bírónő szólt rájuk, hogy üljenek már szét, ha már ez válóper. ugyan így pislogva, egymás mellett, mint akik rosszat csináltak, mentek oda a bírónőhöz, hogy mikor lesz a következő tárgyalás. nem volt következő tárgyalás. elváltak. az egyik legszelídebb váló per lehetett a világon.
a lány szereti %-t. %-megváltozott, de alapjában véve egy csodálatos emeber. aztán most jönnek a nehéz körök. az első időszak, amikor a baráti társoság 'véletlenül' egyszerre hívta el mindkettőjüket mindenhova. aztán a tavalyi budapest parádé például. a lány egész végig %-t nézte, % meg a lányt. mint az ovódások. 'kire néz az a szemét, kikaparom a szemét annak a csajnak, mit teszi magát neki'. eddig egyikőjüket sem érdekelte hogy mit csinál a másik. most majd megőrült a lány. és a beszélgetések maradtak. %-nek ha valami bánata volt, mindig a lányhoz jött, mint régen. csak annyi változott, hogy hétvégén, vagy buliban már nem vele volt. aztán ebből is elég lett. a lány egy hónapja elhatározta, hogy akkor vegyük komolyan ezt a szakítást. és most itt ült előttem a vonaton, és úgy csillogott a szeme, ami nem illett a rózsaszin baba ruhához. és nem tudtam neki mit mondani. szereti %-t. megérti. persze én is. örülök hogy végre jó munkája van. azon mosolyogtunk, hogy a munkahelyén mindenki pszihológushoz jár. 'az anyjuknak kell nekik pszihológus' dohogta a lány, 'mondtam is nekik, hogy olyanok vagytok mint a fürdőskurvák. sírtok, pedig van jó állásotok, kocsitok, pesti lakásotok, azt mégis járkáltok ahoz a hülye pszihológushoz' a példakép, a főnök, néha meghúzza a titkárnőt. egyre sikeresebb ember lessz. egyre kevesebbet viszi el hétvégére a gyerekeket. és egyre többet megy pszihológushoz. a lány és % tíz évig voltak együtt. az idei évet is beleszámítva mondjuk. tíz év. egy x. egy x a maximum nyolc, kilencből.
és szeretik egymást. mondta is a lány %-nak, hogy ha legalább gyűlölnélek, könnyebb lenne. de nem gyűlöli. és én azon gondolkoztam hogy istenem, mit lehet ilyenkor mondani. megfogták az isten lábát, amikor megismerték egymást; és most a srác elengedte az isten lábát, mert talált egy másik lábat. világos. más az érték már neki. világos. a lány megérdemelné hogy boldog legyen. világos. nehezen lessz az, az is világos. tíz év után, huszon nyolc évesen belekezdeni egy új kapcsolatba, nehéz világos. most megy a balatonra, majd most hátha. én pedig egyre jobban tisztelem a szerelmet, és egyre jobban borzadok, ha észreveszem a roncsait. és nem tudok mit mondani. colin réztábla a kapu alattjában a lány meghal a történet végén, és a srác rájön hogy mennyit veszített. % soká fog erre rájönni. addigra talán ez az egész por és hamu lessz, mert be fognak hegedni a sebek, addigra a lány talán egy másik pasival lessz. egy olyannal, aki megérdemli. nem lessz szerelmes bele. talán soha. és negyven évesen két gyerekkel a háta mögött felébred a pasi mellett, és amíg alszik, csendesen megfogja siratni, talán utoljára %-t. és azt fogja mondani magának hogy nem rajta múlt. és tényleg nem. % talán sikeres lesz. talán kiég. nem ítélhetem meg. még csak nem is sajnálom, mert szerintem sikeres lessz, jó nője lessz, stb. de néztem ezt a rózsaszin lányt, ahogy leszállt a vonatról, és ment a pólusba dolgozni, valami rohadt étterembe tizenkétórát, a pénz az kell, bár most már csak úgy magának, de egy kis pesti lakás tényleg jobb lenne; néztem, és észrevettem az új mozdulatot a járásában. egy nagyon picit nehezebben jár. jobban görnyed. és nem tudom, hogy ez a mozdulat az élet-e, vagy a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése