2009. szeptember 6., vasárnap

message to bears: departures

(nézesd meg a képet az egereddel)


most kint ülök, és fázom, úgy fázom, ahogy már régen nem fáztam; őszt fázom, így nyáron nem lehet fázni, ez az a fajta összehúzós fázás, amitől összemennek odabent a dolgok, hogy ne fázzanak annyira. bután hangzik, de szeretem ezt a fázást, így, ahogy most, így szeretek fázni. van ebben valami meleg, ahogy az emberben ilyenkor előkerülnek a dolgok, helyére kerülnek, mert már csak nappal lehet széthúzni nagyon, de ilyenkorra már össze kell fogni, hogy ne jöjjön be a hideg.

máskor annyit félek, hogy nem találom el a dolgokat, hogy nem vagyok jókor, jóhelyen, nem jóval, nem jól, annyi minden lehetne máshogy, máskor odabent hasogat a hiány, máskor meleg van, de most itt ősz van, és nincs semmi baj, mert a fülemben a medvéknek szóló üzenet szól, és ez valami kibaszott gyönyörű zene, és most épp érzem, hogy nem kell mindig mindent eltalálni, nem baj ha elmennek mellettem a dolgok, futok az erdőben, összefolynak, mint a fák, összefolytok, mint a fák, és, és,

running through the woodland
(először csak bizonytalanul lépkedsz a fák között, puhán az avarban, aztán minden lépéssel könnyebb leszel egy kicsit, hátad mögött marad minden, felszabadulsz, lélegzel, mélyre, nagyot lélegzel, megtelsz élettel, a fákkal, az erdővel, egyre könnyebben lépsz, és észre se veszed, de már futsz, -1:10!- rohansz, körülötted egybefolynak a fák, és szabad vagy, gyönyörűen, ordítanivalóan szabad, jóhelyen vagy végre, minden a helyére kerül, minden megnyugtatóan a helyére kerül -2:17-, és már nem valami elől futsz, nem valami miatt futsz, csak futsz, rohansz, egybefolynak a fák, belefolysz te is, és ez olyan érzést ad, mintha repülnél, -3:07- széttárod a karod, és kirohansz az erdőből, lerogysz a fűbe, nyugszik a lélegzeted, -4:17-, és tudod, hogy mögötted minden, minden a helyére került végre)

és ez még csak az első szám! jerome alexandernek hívják az úriembert, aki ilyen zenét csinál, ráadásul angol, sőt, oxfordi. két párszázas példányszámú ep után (amin megtalálod a megtaláltalak, biztonságban vagyot!) ez az első albuma. a halott pilóták kiadónál jelent meg, akiknek a többi kiadványait is érdemes figyelemmel kísérni, egyenlőre ötszáz, számozott (!) példányban. és gyönyörű. ezt persze olyan kevésnek tűnik, ez a szó, így, hogy gyönyörű, egyszerűen gyönyörű, de ez tényleg az, ráadásul ha jókor hallgatod, a gyönyörű gyönyörűen tovább gyűrűzik, és valami olyasmi lesz belőle, amire már nem tudok szót, de ha ott vagy, akkor érzed, hallod. pedig tulajdonképpen olyan egyszerű ez az egész. gitárszőnyeg, pengetett, szelíd gitárszőnyeg, könnyűen, és vonósok, nehezen, súlyosan, és köztük elszórva egy kis elektronika. máskor meg beszél a zongora, hallgatja a gordonka. néhol dúdol az emberi hang. ezekre csupa csúnya szót mondana egy szaki: folk, sőt, ahogy most divatos, folktronica, ambient, experimental, vagy a halálom, a neo-classical.

nem valami eredeti egyik kompenens sem, és ahonnan a fiatalember jön, onnan már jöttek páran; innen hozza a telet a library tapes, a színeket ólafur arnalds, a fényeket peter broderick, a hegyeket a dollboy, a tábortüzet a gravenhurst, a képeslapokat a max richter, a hullámokat a phelan sheppard, a hajnalokat a colleen, az árnyékokat a manyfingers, és még sorolhatnám. de ami megkapó az ő zenéjében, az az egyszerűség, és egy olyan hihetetlenül kimunkált, levélhullató melankólia, ami bőven a már emlegetett 'nagyok' közé viszi a message to bearst, sőt, nemegyszer föléjük is emelkedik.

mindegyik szám mestermunka, bár még ezek közül is ki lehet emelni a hope elképesztően szépen erősödő vonósait, a már emlegetett kezdő running through the woodland lendületét, a snowdonia szinte négynegyedes lüktetését, vagy a pretend to forget egymásba feledkező harmóniáit. meg az at the top of this hill gyerekzsivaját, miközben hallgatod, ott repülsz a dombokon a gyerekek között.

persze jönnek a barom közhelyek. hogy jó lenne, ha ilyen lenne az élet. hogy ennek a srácnak milyen szép lehet az élet. hogy jó lenne így élni. de annyi fa van körülöttem, és működik a fülhallgatóm is; és nem baj ha elmennek mellettem néha a dolgok. nem baj ha veszítünk, ha fázunk, ha basszameg, ilyen zenéket hallgathatunk. ha meg mégis baj lenne, biztos hogy találunk egy működő fülhallgatót, és mehetünk vele futni, futni, rohanni az erdőbe.

persze az az igazi, ha a májszpész oldaláról rendelt pólóban tesszük mindezt.

Nincsenek megjegyzések: