2009. augusztus 18., kedd

magányhasonulások

'lekvármagány'. (zalán tibor)
'plakátmagányban izzó éjjelek' (pilinszky)

monitormagány.
(gépelőtt, gépelő)
lásd még: beérkezőlevélmagány, msnmagány, hálózatra kötött magány, és telepről működő magány; feltöltött, és lemerült magány, készenléti állapotmagány, és újraindultmagány.

azoknak a kurva sosem csörgő telefonoknak a magánya, meg a nemfogadott hívásoké.

emlékmagány.
az milyen, hogy ha felmész a múltad hegyére, és onnan nézel vissza az emlékeidre, tisztán látszik, hogy mindig, mindenütt egyedül voltál?

orgazmusmagány.
minden nyomorult orgazmusodban magadra maradsz. lehet, ettől élvezel el.

tömegmagány.
megmondta azákos, márpedig ha azákos megmondja, akkor az meg van mondva, és ő pedig aztmondta, hogyasszondja 'sok ember közt vagy a leginkább egyedül' még jó hogy csak falon át hallod a rádiót.

lépcsőházmagány.
annyian fel, annyian le. kopnak a lépcsők. aztán tatarozás; hogy újból lehessen fel, meg le. haiku:
ha megbotlasz
legalább gyorsabban leérsz

alliteráltmagány.
minden magány csak alliteráció. azért hasonlítod a magányodat mindig valamihez, hogy ne legyél annyira egyedül.

slágermagány.
azok a nyomorult, szar dalok, amikben benne van hogy ájvillávjúforevör, jubilongtúmi, júárdövan, stb, stb.

városimagány.
a hosszú házak magánya.
lásd még: vidékmagány, erdőmagány, vonatmagány, utazásmagány, megérkezésmagány, indulásmagány, és azoknak a kurva kertkapuknak a csikorgó magánya, amikről egyszer ódát kellene már írnia végre valakinek.

fülhallgatómagány.
azt énekli ez az ane, ez a burn, hogy utazik a gyönyörű magányában, a fejhallgató csendben. lehetne akárhol, mondja ő. a fejhallgatón keresztül üvölt az, amit most se tudok leírni. megdöbbentően más az élet, ha az embernek fülhallgatója van, mint ha fej, hát még ha egyikse.

igazságmagány.
szegény márai. mindig, milyen igaza volt. asszonta:
'egy napon el kell veszíteni azt, akit szeretünk. aki ezt nem bírja el, azért nem kár, mert nem egész ember' na nemond cseszdmeg. mennyi félembert szeretek. rasszista köcsög. megasszondta: 'a magány is éppen eléggé különös… néha olyan, mint egy őserdő, tele veszéllyel és meglepetéssel. ' gondolom ő mint valami tarzan, üvöltve ingázott liánról liánra benne. szegény márai. sose legyen annyira igazam, mint neki.

és persze a lényeg;
az írás magány. a nagy betűk, a nagyot mondások, a fél igazságok, és a félig értelmetlen szavak magánya. hogy írhatsz te akármennyit, akárhogy.

mennyi maradt még. a szépnevekmagánya. virágmagány. sokcsatornás távirányító magány. bicikliláncmagány, és az összeolajozott kezek magánya. meg a rossz szelepé, és a szökő levegőé. unalmas, annyi van; fogj egy cetlit, és írd tovább.

és nincs is itt a hosszútávfutó magányossága.