2009. augusztus 8., szombat

meghalt cseh tamás

pedig azt is énekelte hogy

olyan mindegy mint szeretünk, olyan mindegy, csókok mi fajta / olyan közeli a halál, és olyan nagyszerű győzni rajta (biztató a szerelemhez).

erre tessék.

ez nem egy nekrológ. nincs itt a munkásság, hatása, dicséretek, legenda, stb. ezeknek nézz utána. itt csak én vagyok, és most, hiába ment, ő.

anyám meséli, hogy neki a tangóval, valakinek volt meg a társaságban, összegyűltek, forgott a lemez, és köréje álltak, énekeltek. hajaj, hatvanas évek.

nekem azzal kezdődött, amikor futni kell, mert basszameg (eszembe jutottál). a másik meg, tavaly, a mocsárszagú konyhánkban, ahol attól féltem én is, hogy idén ne ez a dal legyen (ten years after)

erre tessék.

számomra ez a két dal miatt már megérni ismerni ezt a szép nyelvet, basszameg. ahogy zoránnak dusán, úgy neki bereményi, ők ketten még tudtak írni. a másik kettő meg énekelni. kapcsold be a rádiót, hátha szól az egyszálbikinithoztamelazútra; napfényes kilencvenes évek. vagy a grúvos ház hajnala; még jó hogy kétezerben is szólt az ének. így is lehet dalt írni.

de talán az én generációm lassan megérik a cseh tamás dalokra. hát még akik utánunk. olyan cseh mint a bor; nem csak bob dylan miatt, a gitár, tábortűz, cigarettafüst, okos nők, félhomály, és fa asztalok miatt; az íze miatt is. üdítőről nehéz rá átkapcsolni. szokni kell. kóstolgatni. lehet az elején ki fogod köpni. aztán meg be lehet tőle rúgni. nagyon csúnyán be lehet tőle rúgni.

aztán fájó fejjel okosabban ébredni. mert kiderül hogy tényleg vékony bugyi a szerelem, és alája fúj a szél, hidegen (népdal III). ha már tudom, mi vagyok, mid nem neked (csönded vagyok). meg az a hűtlen ringyó, aki itt hagyott (jobbik részem). én nem úsztam meg az annát sem.

tudta, és tudtuk hogy nem sok van. viselte a betegségét, mint ahogy előtte is, mindig, a gitárját, meg az életet. szépen öregedett. szerette ady-t. az ötvenkettedik születésnapját leadta a filmmúzeum; jutubold meg, amennyit tudsz belőle. írt róla egy könyvet bérczes lászló; olvasd el, ha érdekel. a tévének semmi értelme; megvakult láda, a kor csodája, a régi videotonakat akváriumnak szeretik a halak. de ha neked nincs is, menj át ma este valakihez, akinek van, és nézzétek meg az m1-en az emlékműsort. megérdemli. megérdemled.

vagy itt van egy kis esszencia.

olvasom, hogy azt írják, cseh tamásnak indián búcsúztató kellene. azt nem tudom pontosan micsoda, de azt hiszem valami ilyesmi; nézd meg ahogy itt ül. élni nem tudom hogy; de dalt írni, és utána ülni, és hallgatni, azt valószínűleg valahogy így érdemes:

Nincsenek megjegyzések: