kaszál

április van vaze! tudtad? persze hogy tudtad, ilyen vagy, tudsz már mindent, bár ezt még nem tudod. vége a márciusnak vaze! tudtad? bolondok napja van vaze! ezt is tudtad. azt tudtad e, hogy én megfogadtam hogy egész márciusban egy fia betűt nem körmölök le magamról, mert hogy blogméregtelenítek; ehelyett kritizálok. volt ilyen beszélgetés, amiben én azt mondtam: 'mostanában kritikákat írok', erre azt kérdezte: 'és írsz magadról is?'

és tényleg. a kritikában az a jó, hogy az ember tartja a távolságot a műtől, még ha tetszik is neki; okosan, ügyesen körbejárja, mint vendég az idegen wc-t; de rá nem ül, csak ha nagyon muszáj. s csinálnám én ezt magammal is, csak hogy hogyan, amikor magammal kapcsolatban nincs hova ürítsek, már ha érted, mire gondolok. hanem ott tartottunk, hogy április van vaze! tudtad-e? meghívlak egy sörre, ha majd végre nem tudsz már valamit. de addig is, most már én is tudom, egy életre megtanultam, már ha meg lehet valamit egy életre tanulni, és nem csak fél életre, egy korszakra, egy napra, egy hónapra, egy percre, szóval megtanultam, meg én bazdmeg, hogy a március, az egy undorító hónap és vigyázni kell vele; olyan, mint az igazi szemét nők, az igazi nők, akik tavaszt igérnek és telet adnak. a március az egy mocsok dolog; úgycsinál, mintha, és közbe mégis, és mégse. egyik kezében átok, a másikban áldás, te épp azokat figyeled, míg a lábával rúg középen tökön. ezt is tudtad?

április van vaze! tudtad? április a szemeiben, nekem meg a fülemben, az új custom blue mászkál a podomon! és bolondok napja. egy szálka ment tegnap az ujjamba, bement, és az istennek se akar kijönni; szenvedtem vele rendesen, turkálóból kapott gombostűvel, foggal, körömmel, körülötte már vérzik minden, elhasználódott a bőr, de a szál, a ka, az maradt mélyen, és most néz ki rám bután. és most figyelj! ez bizony egy hasonlat (háton lat miért nincs?). mert hogy most meg ilyen az életem, április van, már írhatok róla. dolgok fúródtak belém, amik az istennek se akarnak kijönni, pedig szenvedek miattuk rendesen. körülöttük elhasználódik az életem, ilyen kis szoba drámákban, amiknél vérzik, meg minden, hanem a dolgok, azok onnan mélyről néznek rám kifelé bután. ha nem nyúlnék oda, ahol a szálka van, nem fájna; de oda nyúlok, hát fáj. idegen anyag bennem, azért nem bírom békén hagyni. hanem mennyi alázat kell idegen anyag hordozására magadban; rejtegetni az ujjadat, mint valami kincset, mert viselős; viselős valami külső dologtól. rejtegetni az érzéseidet, hasonlóképpen. kesztyűt kellett volna viselned te balga, kesztyűt, de azt hitted, vége a télnek, már inkább vetkőztél volna. most meg viselheted a viselésed. ez még mindig egy hasonlat.

kesztyű nincs, de szálka van, s ha azt tudnám, hogy ez ott bent, érték-e bennem, vagy valamiféle trójai faló; bejött, és aztán kibújnak belőle apró kis poklok, és belülről foglalják el az őrséget. vagy most érek végre valamit, most, hogy ez ott van? egyébként csak az elhasználódott bőr? de szúr, bazdmeg, az az igazság, nem épp kellemes. persze nem szúrna, ha nem nyúlnék oda, de tudnom kell, hogy ott van e még, hogy mi az ott, és egyáltalán, az ember annyira zavarba jön ezektől a hülye külső dolgoktól, minek van benne, mehetett volna máshová, nem ott van a helye, és viselt volna inkább kesztyűt, nem mintha az nem lenne idegen anyag. és ez az igazán poén; saját körömmel nem lehet kiszedni, nincs meg rá a szög. a te körmöd kellene hozzá, te aki mindent tudsz; hát biztos azt is tudod, ez hogyan jönne ki. vagy egy gombostű. tehát külső dologgal lehet csak külső dolgot kiszedni belülről? úgy látszik, ez ilyen.

szálak, és kák. szállnak a kák. a ka szál. abbahagyom, de tudod, ma bolondok napja van, és ilyenkor az ilyen kell. vége van a márciusnak, kivégeztem, legalább egy évre, mégha kisérteni is fog, egész évre; és ennek örömére, legszívesebben szétvernék egy ilyen dobszerkót, ehe:

a negyven másodperc utáni rész tetszik igazán, mert ott nem is jön ki a ritmus rendesen, ez a hülye meg szarik bele. és most fogod fogni igazán a fejed, mert ez már konklúzió, ezzel fejezem be: április van, ha nem is jön ki a ritmus rendesen, verjük tovább, szarjunk bele.