helló, szia, szevasztok! hiányoztatok? nagy szavak, szevasztok! székelyföldi deszkások, szevasztok! nyálas önsajnáltatások, panaszkodások, lélek borogatások, szevasztok! kemping bringások, szevasztok! követhetetlen, nyelvtanhibás, szerkezetileg káosz mondatok, szevasztok!
most jön az a rész, hogy elmondom, miért nem írtam.
-
oké.
most jön az a rész, hogy elmondom, miért írok.
-
oké.
és akkor meg is vagyunk, jöhet egy újabb hónap szünet.
fenéket.
viszont zenét kéne csinálni, az biztos. ha írok, legalább hallatszódjon belőle valami. nem vagyok olyan viszonyban magammal, megint, újra, még mindig, ismét, a helyes rész folyamatosan kiradírozandó és aláhúzandó, szóval úgy vagyok, hogy ha nem akarom ismételni önmagam, márpedig nem akarom, talán ezért ismétlem mindig ennyit magam, mert nem akarom, az akaratom mintha arra lenne leginkább, hogy megtörténjen az, ami ellen használom, valaki ezt tanulásnak nevezi, vagy még rosszabb, azt mondja ez az élet, hát kapja be, szóval ha nem akarom ismételni önmagam, akkor kénytelen leszek hallgatni még mindig, hallgatni viszont legjobban zenélve lehet, ezért is hallgatok ennyit zenét szerintem.
első blikkre a hidden orchestra új mixlemezét hoznám ide, mert a tavalyi év legjobb mixedménye számomra a rejtett zenekar jánosa által elkövetett podcast volt, az egyébként elég kitűnő paris dj honlapra készítette, ezt az oldalt amúgy is érdemes figyelemmel követni, hálás lesz a füled érte, kitűnő csemegékkel bombáznak, ráadásul teljesen ingyen. akkor a footsteps című azóta is egyetlen hidden orchestra kislemezt szerette volna népszerűsíteni a mixszel,
- most álljunk meg egy pillanatra, önvallomás következik, e sorok írójának kedvenc hobbija, ilyenkor a dobok halkan peregnek, sötétednek a fények, attrakció, attrakció, elképesztő, hogy még mindig nem unja meg. szóval az van, hogy nem tudok írni. az hagyján, de magyarul se tudok írni, édesanyám szegény, pedig ezt a nyelvet adta nekem, de én még ezt se tudom megugrani. a harmadik szót googlézem ki, most aztán ez vagy szégyen, vagy dicsőség, hogy ennyire nem megy a nyelvtan, vagy ennyire bicebóca szavak jutnak a kezem alá, amiket úgy kell kifaragni, hogy hogy lehetnek helyesen; de ilyen a mix-szel is. mixel, valaki mixel, de a mikszel csinál valamit, a kötőjeleket én elvből utálom, így aztán google, mindenki kötőjelezik, viszont így az elején találtam máris egy ponttyal kapcsolatos mixszel szöveget a peca.hu-n, ez meggyőzött. ha a pontyoknak lehet, nekem is lehet. utálom az ilyen jövevényes félig nemzetközi szavakat, mint a mix, a szex, meg általában bármi aminek x a vége, lennék bár én mr. x, de nincs jobb a helyükre, - mond más szóval azt hogy mixel, kever, de akkor a mixet mond más szóval, kevertés?, - ha valaki mégis tud ilyet, szóljon. a másik az aláhúzandó volt, eredetileg aláhúzodandó lett volna, de gyanús volt, hogy ilyen nincs, amiről a google nem tud, az nincs. ezért kell rajta legyünk a facebookon, hogy legalább legyünk már végre, hajaj. nekem a hallatszódjon se ment, ezt most is aláhúzza a blogspot, de mindenféle hülyeségeket ajánl fel helyette, hallatszódíjon például, ez hülye, de neki legalább nem ez az anyanyelve. eddig ennyi, de ha valaki van olyan ízlésficamos, enyhe mazochizmussal leöntve, hogy ezen a blogon rontja a szemét, annak nyilván ideje is van, ebben az esetben legyen már olyan jó, és tanítson meg írni, vagyis szóljon azoknál a szavaknál, amiket elcseszek. egyébként nagyon nem fogom komolyan venni, kötőjelre például nem vagyok hajlandó, csak ha épp elfelejtem hogy nem vagyok hajlandó, és egy csomó szót dafke egybe írok, amiket pedig nemszabadna, de kamaszkoromban kimaradt a punk, érthető, hogy valamivel pótolni kell. a hidden orchestránál tartottunk -
ami képes volt ezerszer hallott hangokat - pl radiohead, massive attack, dj krush, dj shadow - úgy egybe rakni, hogy a káosznak mégis legyen egy egysége - ez az ami nekem nem megy például, amikor én djzek - másrészről egy figyelmet igénylő, és így viszont elképesztően izgalmas, és szórakoztató több mint egy órát produkáljon. az a rész, amikor a dj krush beatra rámegy a talk show host, vagy a megint csak radiohead a nassal közösen átmenjen teardropba, az egész egyszerűen kalap emelgetős, összeszarós, újra meghallgatós. és hogy a csávó nem csak egyszer tudott ilyet, pedig én egy ilyen mixlemezt évekig hegesztettem volna, hogy ilyen legyen, de ez a joe valószínűleg a reggeli kávéja mellé csinálja meg az ilyeneket, azt az bizonyítja, hogy most simán megugorja mindezt mégegyszer, ez esetben az apropó, hogy megjelent bakeliten is a tavalyi hidden orchestra lemez.
tehát itt egy új mix, és megint a fülünk állhat ketté. rögtön az antiphonnal kezd, amivel én is birkóztam mostanában, a jociék akarnak kisfilmet, aminek ez lenne a zenéje, viszont a kisfilm csak két perces lehetne max, így kellett a hatból kettőt csinálni, bár nem vagyok jó matekból, de ez annyira nem volt nehéz:
aztán első agyeldobás részemről amikor a nustrah fateh aleh khan musst musstját értelmezi újra, és összeereszti jeru the damajával, a másik amikor a kis életem egyik legkifejezőbb számát - nick drake: river man - pakolja meg súlyos dobokkal, alárakja a radiohead nude foszlányait, mindez után jön a mix számomra legjobb része, itt meg egy zenekar próbáját piszkálja meg viccesen, és ez átfolyik egy gyönyörű komolyzenei funk értelmezésből (galactic light orchestra -nem hittem volna hogy bárki ismeri ezt a lemezt, hetvenes évek komolyzenei funkja, már ha van ilyen) dj shadowokba, ettől megint leng a kalap, aztán meg az se egyszerű ahogy a dubstepet inkább a dub oldaláról birizgáló wadaddától átúszik babilonba, és megérkezik a portishead glory boxjába, na az már nagyon súlyos, mint ahogy a kicsivel később halható karcsú hárfaszirén joanna newsom the book of right-onja szintén wadaddától megdolgozva. közben az előző mixtől már ismert módon folyamatosan figyelni kell, bbc drámákat is hallhatunk menet közben, vagy einsteint, ahogy gandiról nyilatkozik, riport foszlányokat, némi angol nyelvtudás nem árt a teljes befogadáshoz, de nem is feltétel.
egy szónak is blog a vége, fültágításra kitűnő alkalom a bakelit megjelenés miatti ünneplés, ráadásul legálisan is tök ingyen van az egész, mit veszthetsz vele. ha nagyon profi vagy, és nagyon ráérsz (máskülönben nem olvasnád ezt a blogot, ne felejtsd el!) könnyen cue fájlt is csinálhatsz a mixekhez, hiszen ott van másodpercre pontosan minden, kimásolod egy txt fájlba, vagy bemásolod ebbe a programba, és máris van több mint ötven számod szétbontva, örülhetsz neki, te is, meg ne adj isten a last.fm-is.
külön öröm, hogy a hidden orchestra honlapon le tudod szedni még mindig tök ingyen egy baromi jó megjelenetlen (ebből is google lesz, de azt mondja, van ilyen) számot, a burning circlet, amiből a nevezetes rész jackson c. frank milk and honeyből van, bár ezt nem hiszem hogy tudni akartad, ahogy azt se, hogy szerintem ez az egyik legszebb és szükségszerűen az egyik legszomorúbb szám a világon, és sajnos a kelleténél ez is jobban jellemez engem, mint szeretném, ráadásul ezt is feldolgozta a már emlegetett nick drake. minél többet internetezel, annál több olyan dolgot is fogsz tudni, amit nem akarsz, és ezeket nehezebb elfelejteni, mint azokat, amiket tudni akartál, ebből logikusan következik hogy tölts le, hallgass meg mindent, és örülj a tavasznak. ilyen bölcs élettanácsokat úgyse olvashattál még itt, erre jó az egy hónapos szünet, rögtön emelkedik a minőség, látod.
most jön az a rész, hogy elmondom, miért nem írtam.
-
oké.
most jön az a rész, hogy elmondom, miért írok.
-
oké.
és akkor meg is vagyunk, jöhet egy újabb hónap szünet.
fenéket.
viszont zenét kéne csinálni, az biztos. ha írok, legalább hallatszódjon belőle valami. nem vagyok olyan viszonyban magammal, megint, újra, még mindig, ismét, a helyes rész folyamatosan kiradírozandó és aláhúzandó, szóval úgy vagyok, hogy ha nem akarom ismételni önmagam, márpedig nem akarom, talán ezért ismétlem mindig ennyit magam, mert nem akarom, az akaratom mintha arra lenne leginkább, hogy megtörténjen az, ami ellen használom, valaki ezt tanulásnak nevezi, vagy még rosszabb, azt mondja ez az élet, hát kapja be, szóval ha nem akarom ismételni önmagam, akkor kénytelen leszek hallgatni még mindig, hallgatni viszont legjobban zenélve lehet, ezért is hallgatok ennyit zenét szerintem.
első blikkre a hidden orchestra új mixlemezét hoznám ide, mert a tavalyi év legjobb mixedménye számomra a rejtett zenekar jánosa által elkövetett podcast volt, az egyébként elég kitűnő paris dj honlapra készítette, ezt az oldalt amúgy is érdemes figyelemmel követni, hálás lesz a füled érte, kitűnő csemegékkel bombáznak, ráadásul teljesen ingyen. akkor a footsteps című azóta is egyetlen hidden orchestra kislemezt szerette volna népszerűsíteni a mixszel,
- most álljunk meg egy pillanatra, önvallomás következik, e sorok írójának kedvenc hobbija, ilyenkor a dobok halkan peregnek, sötétednek a fények, attrakció, attrakció, elképesztő, hogy még mindig nem unja meg. szóval az van, hogy nem tudok írni. az hagyján, de magyarul se tudok írni, édesanyám szegény, pedig ezt a nyelvet adta nekem, de én még ezt se tudom megugrani. a harmadik szót googlézem ki, most aztán ez vagy szégyen, vagy dicsőség, hogy ennyire nem megy a nyelvtan, vagy ennyire bicebóca szavak jutnak a kezem alá, amiket úgy kell kifaragni, hogy hogy lehetnek helyesen; de ilyen a mix-szel is. mixel, valaki mixel, de a mikszel csinál valamit, a kötőjeleket én elvből utálom, így aztán google, mindenki kötőjelezik, viszont így az elején találtam máris egy ponttyal kapcsolatos mixszel szöveget a peca.hu-n, ez meggyőzött. ha a pontyoknak lehet, nekem is lehet. utálom az ilyen jövevényes félig nemzetközi szavakat, mint a mix, a szex, meg általában bármi aminek x a vége, lennék bár én mr. x, de nincs jobb a helyükre, - mond más szóval azt hogy mixel, kever, de akkor a mixet mond más szóval, kevertés?, - ha valaki mégis tud ilyet, szóljon. a másik az aláhúzandó volt, eredetileg aláhúzodandó lett volna, de gyanús volt, hogy ilyen nincs, amiről a google nem tud, az nincs. ezért kell rajta legyünk a facebookon, hogy legalább legyünk már végre, hajaj. nekem a hallatszódjon se ment, ezt most is aláhúzza a blogspot, de mindenféle hülyeségeket ajánl fel helyette, hallatszódíjon például, ez hülye, de neki legalább nem ez az anyanyelve. eddig ennyi, de ha valaki van olyan ízlésficamos, enyhe mazochizmussal leöntve, hogy ezen a blogon rontja a szemét, annak nyilván ideje is van, ebben az esetben legyen már olyan jó, és tanítson meg írni, vagyis szóljon azoknál a szavaknál, amiket elcseszek. egyébként nagyon nem fogom komolyan venni, kötőjelre például nem vagyok hajlandó, csak ha épp elfelejtem hogy nem vagyok hajlandó, és egy csomó szót dafke egybe írok, amiket pedig nemszabadna, de kamaszkoromban kimaradt a punk, érthető, hogy valamivel pótolni kell. a hidden orchestránál tartottunk -
ami képes volt ezerszer hallott hangokat - pl radiohead, massive attack, dj krush, dj shadow - úgy egybe rakni, hogy a káosznak mégis legyen egy egysége - ez az ami nekem nem megy például, amikor én djzek - másrészről egy figyelmet igénylő, és így viszont elképesztően izgalmas, és szórakoztató több mint egy órát produkáljon. az a rész, amikor a dj krush beatra rámegy a talk show host, vagy a megint csak radiohead a nassal közösen átmenjen teardropba, az egész egyszerűen kalap emelgetős, összeszarós, újra meghallgatós. és hogy a csávó nem csak egyszer tudott ilyet, pedig én egy ilyen mixlemezt évekig hegesztettem volna, hogy ilyen legyen, de ez a joe valószínűleg a reggeli kávéja mellé csinálja meg az ilyeneket, azt az bizonyítja, hogy most simán megugorja mindezt mégegyszer, ez esetben az apropó, hogy megjelent bakeliten is a tavalyi hidden orchestra lemez.
ha már apropó, akkor apropó, aki még nem hallotta volna, az menjen házit csinálni, töltse le, és tegye be, mivel szeretek baromságokat mondani, ezért ideírom hogy ez a lemez a hiányzó láncszem a skalpel életmű és a cinematic orchestrák között, bár ezzel az erővel az összes koszos filmzene jazzt játszó zenekart idehozhattam volna, igaz, annyira azért nincs belőlük sok. (tényleg a radio citizen megvan?)
itt szeded le, és olvasol róla sokat.
itt szeded le, és olvasol róla sokat.
tehát itt egy új mix, és megint a fülünk állhat ketté. rögtön az antiphonnal kezd, amivel én is birkóztam mostanában, a jociék akarnak kisfilmet, aminek ez lenne a zenéje, viszont a kisfilm csak két perces lehetne max, így kellett a hatból kettőt csinálni, bár nem vagyok jó matekból, de ez annyira nem volt nehéz:
aztán első agyeldobás részemről amikor a nustrah fateh aleh khan musst musstját értelmezi újra, és összeereszti jeru the damajával, a másik amikor a kis életem egyik legkifejezőbb számát - nick drake: river man - pakolja meg súlyos dobokkal, alárakja a radiohead nude foszlányait, mindez után jön a mix számomra legjobb része, itt meg egy zenekar próbáját piszkálja meg viccesen, és ez átfolyik egy gyönyörű komolyzenei funk értelmezésből (galactic light orchestra -nem hittem volna hogy bárki ismeri ezt a lemezt, hetvenes évek komolyzenei funkja, már ha van ilyen) dj shadowokba, ettől megint leng a kalap, aztán meg az se egyszerű ahogy a dubstepet inkább a dub oldaláról birizgáló wadaddától átúszik babilonba, és megérkezik a portishead glory boxjába, na az már nagyon súlyos, mint ahogy a kicsivel később halható karcsú hárfaszirén joanna newsom the book of right-onja szintén wadaddától megdolgozva. közben az előző mixtől már ismert módon folyamatosan figyelni kell, bbc drámákat is hallhatunk menet közben, vagy einsteint, ahogy gandiról nyilatkozik, riport foszlányokat, némi angol nyelvtudás nem árt a teljes befogadáshoz, de nem is feltétel.
egy szónak is blog a vége, fültágításra kitűnő alkalom a bakelit megjelenés miatti ünneplés, ráadásul legálisan is tök ingyen van az egész, mit veszthetsz vele. ha nagyon profi vagy, és nagyon ráérsz (máskülönben nem olvasnád ezt a blogot, ne felejtsd el!) könnyen cue fájlt is csinálhatsz a mixekhez, hiszen ott van másodpercre pontosan minden, kimásolod egy txt fájlba, vagy bemásolod ebbe a programba, és máris van több mint ötven számod szétbontva, örülhetsz neki, te is, meg ne adj isten a last.fm-is.
külön öröm, hogy a hidden orchestra honlapon le tudod szedni még mindig tök ingyen egy baromi jó megjelenetlen (ebből is google lesz, de azt mondja, van ilyen) számot, a burning circlet, amiből a nevezetes rész jackson c. frank milk and honeyből van, bár ezt nem hiszem hogy tudni akartad, ahogy azt se, hogy szerintem ez az egyik legszebb és szükségszerűen az egyik legszomorúbb szám a világon, és sajnos a kelleténél ez is jobban jellemez engem, mint szeretném, ráadásul ezt is feldolgozta a már emlegetett nick drake. minél többet internetezel, annál több olyan dolgot is fogsz tudni, amit nem akarsz, és ezeket nehezebb elfelejteni, mint azokat, amiket tudni akartál, ebből logikusan következik hogy tölts le, hallgass meg mindent, és örülj a tavasznak. ilyen bölcs élettanácsokat úgyse olvashattál még itt, erre jó az egy hónapos szünet, rögtön emelkedik a minőség, látod.
1 megjegyzés:
nyugi, szerintem elég sokan googlézzük (na ehhez mit szólsz: googlézzük) a szavakat ;)
Megjegyzés küldése