halálosan komoly dolgokról

van egy kartondarab a gázórán, a fóka pingálta rá szép, fókás betűkkel azt hogy 'ne vegyél halálosan komoly dolgokat a boltban, vagy kérj róluk számlát'. egy ideig szerettem ezt a kis táblát, mert nem tudok olvasni, (illetve én igen, az agyam nem) ezért azt hittem, az van odaírva hogy ne vegyél mindent halálosan komolyan. mostanában voltak napok, amikor volt értelme odanézni, hogy mekkora a gáz, de amióta kibetűztem, már nem tetszik annyira, se közhelynek, se viccnek nem elég. mindenesetre tényleg csömöröm van a halálosan komoly dolgokból; mint a tej, kenyér. szív, verés. a csönd amúgy is a plafonig ér.

egyre inkább úgy tűnik, hogy a szenvedés amolyan szerelmes levél az élethez. ha van isten, hát neki. keresztre kell feszülni, azt szereti; akkor is szeretlek, ha beledöglöm, mondtam én is, árnyéknak, napnak, tükörnek, üres falnak.
még jó hogy 'mindent szabad, mert csoda történt', mondja a langyos váll.
van egy papírdarab, amin egy rajz van, a rajz egy űrhajóst ábrázol, ilyen kis karikatúrás, aranyos, képregényesen, a figura felnéz a földre, azt hiszem, és azt mondja, ez utóbbi biztos, mert oda van írva: 'tyű a mindenit, kurvára nem megyek vissza'. (daggson)
ezt sokszor mondom magamban hangosan, amikor kinyitom a hűtőt. egyből rám köszönnek a halálosan komoly dolgok; tej, a kenyér mondjuk nem ott van. tojás. tutira nem megyek vissza, mondom nekik. ők se mennek vissza tutira, sokat vagyok éhes mostanában.
sokat is fáj a hasam.
ha a szenvedés szerelmes levél az életnek, akkor a terhesség szerenád.
ma ültem a rádióban, a drágám hol a vacsorámban, és az maradt meg a fülhallgató alól, hogy x százalékkal tovább él az, aki boldog (=kiegyensúlyozott, jelentsen bármit is ez) párkapcsolatban él, és ennél is x százalékkal az, aki stabil (=boldog?) házasságban él. és hogy a férfiak azért is halnak meg korábban (mondják ezt a feministák) mert nem foglalkoznak eleget a gyerekekkel, családdal.
ehhez képest, ha már szerelmes levél, szerenád, tegnap kaptam életem eddigi talán legszebb vallomását, egy hatalmas szívű, hatéves kisfiútól, dénestől, aki mellesleg hallássérült, és azt mondta otthon az anyukájának, hogy 'a marcibácsi nagyon kúl (!), csak nem értem mit beszél, de miatta feltekerem hármasra'. hallókészüléke van, és mint megtudtam, hármason már túl hangosak neki a többiek, így ahogy arrébb megyek, le kell vennie, én meg nem értettem miért piszkálja állandóan a fülét, amikor hülyéskedünk. az nem kifejezés hogy meghatódtam, de valami olyan baromi jól esett ez, amikor mesélte az anyukája, hogy hirtelen észrevettem hogy tavasz van, meg nyílnak a virágok, döngenek a méhek, és hogy a felhőkben alakokra oszlik az emlékezet.
volt már, hogy majdnem karamboloztam, mert a bárányfoszlányok között ott volt a vállad íve, vagy a nyakad, hajad, múltkor pedig egész zuglón végig repült fölöttem a gyerekkori ábrándom, a családálmom; papa, mama, gyerekek, utánuk meg ahogy kell, loholt egy raszta puli.
nem szabadna halálosan komoly dolgokat venni, de sokat fáj a hasam; van egy olyan izé, hogy neurosan, olyan íze van a plázákban a díszkőnek, bár ezt csak hasamra ütve mondom (sicc!), mert ez utóbbit bevallom még nem kóstoltam. állítólag kiszed mindent ahonnan ki kell szedni, és a végén, bár a wcn vakációzol, de legalább megtisztulsz, ott belül. nekem sose elég semmi, és mindenről valami más jut eszembe, így a wcn ülve arról álmodozom, hogy de jó lenne egy ilyen, csak lelki értelemben. mert szép az, ha szép az ember, meg jó az, ha jó, de annyi minden van, ami már csak akkor tudható, amikor le van rakódva, mint a salak, minden, mindenhova, és az istennek se jön ki, csak a jelei, fertőző torz sebei, az arcon, a szemben, a mosolyon, szavakon. hordalékos ölelések, emészthetetlen szeretések, hajaj, legalább számla lenne róluk.
de azért jöttem ma ide, hogy ne írjak semmit, halálosan komolyan. vicc az egész, viszont ahogy márquez mondta, 'le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban' így jöjjön az irodalom, olyan régen nem volt már, legalább ezt vegyük komolyan; az egyik kedvenc versem következik abból az időkből, amikor még nem szerettem a verseket:

ha ismerlek gyerekkoromban,
biztosan neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
piros homoklapátomat,
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet,
minden pitypangtól aranypöttyös rétet,
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket
és a leghosszabb csúszdát,
amit csak ismerek.
a hordókat csorgó ereszek alján,
feketén csillogó vizükkel,
feketén csilladozó, mély vizükkel,
a víz alatt lakó meséket is,
a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról,
(a mélyben úsznak, mégis szédítő magasan!)
s arról a furcsa sajdulásról,
amely lehajló tarkómat súrolta,
mint egy madár,
vagy lélek,
vagy golyó.
és azt hiszem,
a sárga mackót,
a szegény, kopott orrú sárga mackót,
minden titkával együtt -
neked ajándékoztam volna azt is,
utána sírdogáltam volna,
magam sem értve:
a veszteségtől-e, vagy örömömben.

ellen niít, rab zsuzsa fordításában, egy brutális című kötetben találtam, a végtelenség szomja, emlékszem az oldallapja alapján azt hittem hogy science fiction lesz, ezt a verset meg kiírtam valahova, és később azt hittem róla hogy biztos svéd gyerekvers. azóta ezek elmúltak, nem ismertelek, nem is ismerlek, de az utolsó sort máig tudom, és valószínűleg nem is fogom tudni már soha.
ha a szenvedés szerelmi vallomás az életnek, akkor a veszteség mi? és kinek?
viszont, ha már nem veszünk semmit halálosan komolyan, erről zenélni is lehet, sőt, zenélni könnyebb, legyen olyan minden, mint ez a dal:
(a videó lassan indul, de érdemes kivárni, elég brutális)

nos ezek után legálisan is bömböltetheted, és csinálhatsz rá koeográfiát, ha ellátogatsz a music from the moon című, egyébként izland zenéiről készült dokumentumfilm oldalára, rámész az ingyenes letöltések szekcióra, és a többit szerintem magadtól is kitalálod. amennyiben ezek után sikeresen belezúgtál a zenekarba is, amit én tökéletesen megértek, akkor ezen az oldalon töltheted fel magad benni hemm hemmekkel, ez a kerekesszékes az első, kétezerhatos, a zenekar nevét viselő albumon található meg.