akácszavak

jó lesz nekünk, jó lesz nekünk, csak előbb lágyan tönkremegyünk. te se engem, én se téged.

álmaimban járatlan utakon járok, amik nem a szükség diadalívei alatt vezetnek el, hanem a szabadság korhadt, recsegő hajópadlóján keresztül, ami reggelre beszakad alattam, és aztán zuhanok csak, egész nap, mint akinek van hova esnie. mert van abban valami gúzsba kötő szabadság, hogy azon a napon arra ébredek, hogy ez a nap se jelent már semmit.

a combodat szétfeszíti a tavasz, és kirohan belőle az illatod, mint ahogy a kiscsikók, amikor lábra állnak, körbeszaladja a dolgokat, és közben beleakad mindenhova, ott marad mindenhol, én meg amerre megyek, megtalálom a nyomait. a város ezer szagából rakosgatlak össze, kócos kis sörénydarabjaid, elhagyogatod az illatod.

szétfeszíti őket a tavasz, én meg közéjük bújok, és ott vacogok, mert a télhez képest jóképű voltam, mondja az imre. belülről kívülre fázok, mint a lakótelepek, és olyan versek laknak bennem, amikre nem én rímelek. mióta nem fizetnek bennem lakbért, se ők, se a vágyak, kilakoltatás kellene, díjbeszedés, rendbeszedés, lélekmeszelés.

nem is emlékszem, volt-e ez valaha más, vagy mindig is ez volt, hogy így vágyok rád, átmászom, rám mosolyogsz, megfogsz, visszadobsz a palánkon, nézd, újra itt vagyok, nézd, újra ott vagyok, repülök, ciklikus, ősi játék ez, naptár, menstruáció, amolyan tánc-reakció.

miattad lettem jóba a szavakkal, és most veled csalom meg őket. szép, lassú, harangzúgáshoz hasonló könyörtelenséggel török össze magamban mindent, amiről érdemes lenne beszélni. kong a csönd, bong a csend, zengő rend.

mindened amid van, akkor van igazán, amikor tönkreteszed. királyok ősi vére ez; lefejeztetni, mindenkit, parancs a tiéd, nem a könyörület, ha más nem marad, a végére magad, uram, ha szolgád nincsen. naponta több órát foglalkoztam azzal az utóbbi időben, hogy ne maradjon belőlem semmi, amiért érdemes lenne önmagam maradni: mert nem ismerve rád, magamra se ismerek.

a tárcsázatlan hívásokat lehallgatja isten, hogy onnan tudja meg, hogy mi a szerelem. pedig hallgatni arany, olyan csillogó, nehéz, és kegyetlen. az arany a sárban is élettelen. annyira fókuszban van köztünk ez a teleobjektivitás, arany metszéspontban a szívünkkel, hogy észre sem vesszük, ahogy kiégünk egymás negatívjain; fehér foltok, elmosódott alakok vagyunk egymás csöndjein.

a szívem széle szamárfüles, mint a régi matekfüzeteké. a befejezetlen dolgok tudnak igazán fájni, néha olyan jó lenne odamenni ahhoz, amihez nem lehet odamenni, és azt mondani: 'bocsásd meg nekünk, hogy mindennap úgy élünk, mintha a halál nem létezne.'

a lila akác illatára táncolok, úgy várok, néha rágyújtok közben egy feszengésre; a tükrökben mindig félreolvasom magam.

egy kalandot őriz a formalin, túl a hús törékeny szobrain.

halálosan komoly dolgokról

van egy kartondarab a gázórán, a fóka pingálta rá szép, fókás betűkkel azt hogy 'ne vegyél halálosan komoly dolgokat a boltban, vagy kérj róluk számlát'. egy ideig szerettem ezt a kis táblát, mert nem tudok olvasni, (illetve én igen, az agyam nem) ezért azt hittem, az van odaírva hogy ne vegyél mindent halálosan komolyan. mostanában voltak napok, amikor volt értelme odanézni, hogy mekkora a gáz, de amióta kibetűztem, már nem tetszik annyira, se közhelynek, se viccnek nem elég. mindenesetre tényleg csömöröm van a halálosan komoly dolgokból; mint a tej, kenyér. szív, verés. a csönd amúgy is a plafonig ér.

egyre inkább úgy tűnik, hogy a szenvedés amolyan szerelmes levél az élethez. ha van isten, hát neki. keresztre kell feszülni, azt szereti; akkor is szeretlek, ha beledöglöm, mondtam én is, árnyéknak, napnak, tükörnek, üres falnak.
még jó hogy 'mindent szabad, mert csoda történt', mondja a langyos váll.
van egy papírdarab, amin egy rajz van, a rajz egy űrhajóst ábrázol, ilyen kis karikatúrás, aranyos, képregényesen, a figura felnéz a földre, azt hiszem, és azt mondja, ez utóbbi biztos, mert oda van írva: 'tyű a mindenit, kurvára nem megyek vissza'. (daggson)
ezt sokszor mondom magamban hangosan, amikor kinyitom a hűtőt. egyből rám köszönnek a halálosan komoly dolgok; tej, a kenyér mondjuk nem ott van. tojás. tutira nem megyek vissza, mondom nekik. ők se mennek vissza tutira, sokat vagyok éhes mostanában.
sokat is fáj a hasam.
ha a szenvedés szerelmes levél az életnek, akkor a terhesség szerenád.
ma ültem a rádióban, a drágám hol a vacsorámban, és az maradt meg a fülhallgató alól, hogy x százalékkal tovább él az, aki boldog (=kiegyensúlyozott, jelentsen bármit is ez) párkapcsolatban él, és ennél is x százalékkal az, aki stabil (=boldog?) házasságban él. és hogy a férfiak azért is halnak meg korábban (mondják ezt a feministák) mert nem foglalkoznak eleget a gyerekekkel, családdal.
ehhez képest, ha már szerelmes levél, szerenád, tegnap kaptam életem eddigi talán legszebb vallomását, egy hatalmas szívű, hatéves kisfiútól, dénestől, aki mellesleg hallássérült, és azt mondta otthon az anyukájának, hogy 'a marcibácsi nagyon kúl (!), csak nem értem mit beszél, de miatta feltekerem hármasra'. hallókészüléke van, és mint megtudtam, hármason már túl hangosak neki a többiek, így ahogy arrébb megyek, le kell vennie, én meg nem értettem miért piszkálja állandóan a fülét, amikor hülyéskedünk. az nem kifejezés hogy meghatódtam, de valami olyan baromi jól esett ez, amikor mesélte az anyukája, hogy hirtelen észrevettem hogy tavasz van, meg nyílnak a virágok, döngenek a méhek, és hogy a felhőkben alakokra oszlik az emlékezet.
volt már, hogy majdnem karamboloztam, mert a bárányfoszlányok között ott volt a vállad íve, vagy a nyakad, hajad, múltkor pedig egész zuglón végig repült fölöttem a gyerekkori ábrándom, a családálmom; papa, mama, gyerekek, utánuk meg ahogy kell, loholt egy raszta puli.
nem szabadna halálosan komoly dolgokat venni, de sokat fáj a hasam; van egy olyan izé, hogy neurosan, olyan íze van a plázákban a díszkőnek, bár ezt csak hasamra ütve mondom (sicc!), mert ez utóbbit bevallom még nem kóstoltam. állítólag kiszed mindent ahonnan ki kell szedni, és a végén, bár a wcn vakációzol, de legalább megtisztulsz, ott belül. nekem sose elég semmi, és mindenről valami más jut eszembe, így a wcn ülve arról álmodozom, hogy de jó lenne egy ilyen, csak lelki értelemben. mert szép az, ha szép az ember, meg jó az, ha jó, de annyi minden van, ami már csak akkor tudható, amikor le van rakódva, mint a salak, minden, mindenhova, és az istennek se jön ki, csak a jelei, fertőző torz sebei, az arcon, a szemben, a mosolyon, szavakon. hordalékos ölelések, emészthetetlen szeretések, hajaj, legalább számla lenne róluk.
de azért jöttem ma ide, hogy ne írjak semmit, halálosan komolyan. vicc az egész, viszont ahogy márquez mondta, 'le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban' így jöjjön az irodalom, olyan régen nem volt már, legalább ezt vegyük komolyan; az egyik kedvenc versem következik abból az időkből, amikor még nem szerettem a verseket:

ha ismerlek gyerekkoromban,
biztosan neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
piros homoklapátomat,
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet,
minden pitypangtól aranypöttyös rétet,
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket
és a leghosszabb csúszdát,
amit csak ismerek.
a hordókat csorgó ereszek alján,
feketén csillogó vizükkel,
feketén csilladozó, mély vizükkel,
a víz alatt lakó meséket is,
a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról,
(a mélyben úsznak, mégis szédítő magasan!)
s arról a furcsa sajdulásról,
amely lehajló tarkómat súrolta,
mint egy madár,
vagy lélek,
vagy golyó.
és azt hiszem,
a sárga mackót,
a szegény, kopott orrú sárga mackót,
minden titkával együtt -
neked ajándékoztam volna azt is,
utána sírdogáltam volna,
magam sem értve:
a veszteségtől-e, vagy örömömben.

ellen niít, rab zsuzsa fordításában, egy brutális című kötetben találtam, a végtelenség szomja, emlékszem az oldallapja alapján azt hittem hogy science fiction lesz, ezt a verset meg kiírtam valahova, és később azt hittem róla hogy biztos svéd gyerekvers. azóta ezek elmúltak, nem ismertelek, nem is ismerlek, de az utolsó sort máig tudom, és valószínűleg nem is fogom tudni már soha.
ha a szenvedés szerelmi vallomás az életnek, akkor a veszteség mi? és kinek?
viszont, ha már nem veszünk semmit halálosan komolyan, erről zenélni is lehet, sőt, zenélni könnyebb, legyen olyan minden, mint ez a dal:
(a videó lassan indul, de érdemes kivárni, elég brutális)

nos ezek után legálisan is bömböltetheted, és csinálhatsz rá koeográfiát, ha ellátogatsz a music from the moon című, egyébként izland zenéiről készült dokumentumfilm oldalára, rámész az ingyenes letöltések szekcióra, és a többit szerintem magadtól is kitalálod. amennyiben ezek után sikeresen belezúgtál a zenekarba is, amit én tökéletesen megértek, akkor ezen az oldalon töltheted fel magad benni hemm hemmekkel, ez a kerekesszékes az első, kétezerhatos, a zenekar nevét viselő albumon található meg.

hidden orchestra mixek

helló, szia, szevasztok! hiányoztatok? nagy szavak, szevasztok! székelyföldi deszkások, szevasztok! nyálas önsajnáltatások, panaszkodások, lélek borogatások, szevasztok! kemping bringások, szevasztok! követhetetlen, nyelvtanhibás, szerkezetileg káosz mondatok, szevasztok!

most jön az a rész, hogy elmondom, miért nem írtam.
-
oké.

most jön az a rész, hogy elmondom, miért írok.
-
oké.

és akkor meg is vagyunk, jöhet egy újabb hónap szünet.

fenéket.
viszont zenét kéne csinálni, az biztos. ha írok, legalább hallatszódjon belőle valami. nem vagyok olyan viszonyban magammal, megint, újra, még mindig, ismét, a helyes rész folyamatosan kiradírozandó és aláhúzandó, szóval úgy vagyok, hogy ha nem akarom ismételni önmagam, márpedig nem akarom, talán ezért ismétlem mindig ennyit magam, mert nem akarom, az akaratom mintha arra lenne leginkább, hogy megtörténjen az, ami ellen használom, valaki ezt tanulásnak nevezi, vagy még rosszabb, azt mondja ez az élet, hát kapja be, szóval ha nem akarom ismételni önmagam, akkor kénytelen leszek hallgatni még mindig, hallgatni viszont legjobban zenélve lehet, ezért is hallgatok ennyit zenét szerintem.

első blikkre a hidden orchestra új mixlemezét hoznám ide, mert a tavalyi év legjobb mixedménye számomra a rejtett zenekar jánosa által elkövetett podcast volt, az egyébként elég kitűnő paris dj honlapra készítette, ezt az oldalt amúgy is érdemes figyelemmel követni, hálás lesz a füled érte, kitűnő csemegékkel bombáznak, ráadásul teljesen ingyen. akkor a footsteps című azóta is egyetlen hidden orchestra kislemezt szerette volna népszerűsíteni a mixszel,

- most álljunk meg egy pillanatra, önvallomás következik, e sorok írójának kedvenc hobbija, ilyenkor a dobok halkan peregnek, sötétednek a fények, attrakció, attrakció, elképesztő, hogy még mindig nem unja meg. szóval az van, hogy nem tudok írni. az hagyján, de magyarul se tudok írni, édesanyám szegény, pedig ezt a nyelvet adta nekem, de én még ezt se tudom megugrani. a harmadik szót googlézem ki, most aztán ez vagy szégyen, vagy dicsőség, hogy ennyire nem megy a nyelvtan, vagy ennyire bicebóca szavak jutnak a kezem alá, amiket úgy kell kifaragni, hogy hogy lehetnek helyesen; de ilyen a mix-szel is. mixel, valaki mixel, de a mikszel csinál valamit, a kötőjeleket én elvből utálom, így aztán google, mindenki kötőjelezik, viszont így az elején találtam máris egy ponttyal kapcsolatos mixszel szöveget a peca.hu-n, ez meggyőzött. ha a pontyoknak lehet, nekem is lehet. utálom az ilyen jövevényes félig nemzetközi szavakat, mint a mix, a szex, meg általában bármi aminek x a vége, lennék bár én mr. x, de nincs jobb a helyükre, - mond más szóval azt hogy mixel, kever, de akkor a mixet mond más szóval, kevertés?, - ha valaki mégis tud ilyet, szóljon. a másik az aláhúzandó volt, eredetileg aláhúzodandó lett volna, de gyanús volt, hogy ilyen nincs, amiről a google nem tud, az nincs. ezért kell rajta legyünk a facebookon, hogy legalább legyünk már végre, hajaj. nekem a hallatszódjon se ment, ezt most is aláhúzza a blogspot, de mindenféle hülyeségeket ajánl fel helyette, hallatszódíjon például, ez hülye, de neki legalább nem ez az anyanyelve. eddig ennyi, de ha valaki van olyan ízlésficamos, enyhe mazochizmussal leöntve, hogy ezen a blogon rontja a szemét, annak nyilván ideje is van, ebben az esetben legyen már olyan jó, és tanítson meg írni, vagyis szóljon azoknál a szavaknál, amiket elcseszek. egyébként nagyon nem fogom komolyan venni, kötőjelre például nem vagyok hajlandó, csak ha épp elfelejtem hogy nem vagyok hajlandó, és egy csomó szót dafke egybe írok, amiket pedig nemszabadna, de kamaszkoromban kimaradt a punk, érthető, hogy valamivel pótolni kell. a hidden orchestránál tartottunk -

ami képes volt ezerszer hallott hangokat - pl radiohead, massive attack, dj krush, dj shadow - úgy egybe rakni, hogy a káosznak mégis legyen egy egysége - ez az ami nekem nem megy például, amikor én djzek - másrészről egy figyelmet igénylő, és így viszont elképesztően izgalmas, és szórakoztató több mint egy órát produkáljon. az a rész, amikor a dj krush beatra rámegy a talk show host, vagy a megint csak radiohead a nassal közösen átmenjen teardropba, az egész egyszerűen kalap emelgetős, összeszarós, újra meghallgatós. és hogy a csávó nem csak egyszer tudott ilyet, pedig én egy ilyen mixlemezt évekig hegesztettem volna, hogy ilyen legyen, de ez a joe valószínűleg a reggeli kávéja mellé csinálja meg az ilyeneket, azt az bizonyítja, hogy most simán megugorja mindezt mégegyszer, ez esetben az apropó, hogy megjelent bakeliten is a tavalyi hidden orchestra lemez.

ha már apropó, akkor apropó, aki még nem hallotta volna, az menjen házit csinálni, töltse le, és tegye be, mivel szeretek baromságokat mondani, ezért ideírom hogy ez a lemez a hiányzó láncszem a skalpel életmű és a cinematic orchestrák között, bár ezzel az erővel az összes koszos filmzene jazzt játszó zenekart idehozhattam volna, igaz, annyira azért nincs belőlük sok. (tényleg a radio citizen megvan?)
itt szeded le, és olvasol róla sokat.

tehát itt egy új mix, és megint a fülünk állhat ketté. rögtön az antiphonnal kezd, amivel én is birkóztam mostanában, a jociék akarnak kisfilmet, aminek ez lenne a zenéje, viszont a kisfilm csak két perces lehetne max, így kellett a hatból kettőt csinálni, bár nem vagyok jó matekból, de ez annyira nem volt nehéz:

aztán első agyeldobás részemről amikor a nustrah fateh aleh khan musst musstját értelmezi újra, és összeereszti jeru the damajával, a másik amikor a kis életem egyik legkifejezőbb számát - nick drake: river man - pakolja meg súlyos dobokkal, alárakja a radiohead nude foszlányait, mindez után jön a mix számomra legjobb része, itt meg egy zenekar próbáját piszkálja meg viccesen, és ez átfolyik egy gyönyörű komolyzenei funk értelmezésből (galactic light orchestra -nem hittem volna hogy bárki ismeri ezt a lemezt, hetvenes évek komolyzenei funkja, már ha van ilyen) dj shadowokba, ettől megint leng a kalap, aztán meg az se egyszerű ahogy a dubstepet inkább a dub oldaláról birizgáló wadaddától átúszik babilonba, és megérkezik a portishead glory boxjába, na az már nagyon súlyos, mint ahogy a kicsivel később halható karcsú hárfaszirén joanna newsom the book of right-onja szintén wadaddától megdolgozva. közben az előző mixtől már ismert módon folyamatosan figyelni kell, bbc drámákat is hallhatunk menet közben, vagy einsteint, ahogy gandiról nyilatkozik, riport foszlányokat, némi angol nyelvtudás nem árt a teljes befogadáshoz, de nem is feltétel.
egy szónak is blog a vége, fültágításra kitűnő alkalom a bakelit megjelenés miatti ünneplés, ráadásul legálisan is tök ingyen van az egész, mit veszthetsz vele. ha nagyon profi vagy, és nagyon ráérsz (máskülönben nem olvasnád ezt a blogot, ne felejtsd el!) könnyen cue fájlt is csinálhatsz a mixekhez, hiszen ott van másodpercre pontosan minden, kimásolod egy txt fájlba, vagy bemásolod ebbe a programba, és máris van több mint ötven számod szétbontva, örülhetsz neki, te is, meg ne adj isten a last.fm-is.
külön öröm, hogy a hidden orchestra honlapon le tudod szedni még mindig tök ingyen egy baromi jó megjelenetlen (ebből is google lesz, de azt mondja, van ilyen) számot, a burning circlet, amiből a nevezetes rész jackson c. frank milk and honeyből van, bár ezt nem hiszem hogy tudni akartad, ahogy azt se, hogy szerintem ez az egyik legszebb és szükségszerűen az egyik legszomorúbb szám a világon, és sajnos a kelleténél ez is jobban jellemez engem, mint szeretném, ráadásul ezt is feldolgozta a már emlegetett nick drake. minél többet internetezel, annál több olyan dolgot is fogsz tudni, amit nem akarsz, és ezeket nehezebb elfelejteni, mint azokat, amiket tudni akartál, ebből logikusan következik hogy tölts le, hallgass meg mindent, és örülj a tavasznak. ilyen bölcs élettanácsokat úgyse olvashattál még itt, erre jó az egy hónapos szünet, rögtön emelkedik a minőség, látod.