farsang

mosolyogjatok rám
basszameg
összeházasodtam a csúnya beszéddel
mintha tudnám merre menjek
pedig
szavakat akartam cserélni veled
mint a kártyajátékban
van egy lap, amitől át kell adnod a melletted ülőnek a
paklidat
de van olyan lap is, amivel kiválaszthatsz egy játékost
és vele cseréled ki a paklidat
valahogy így
odamennék hozzád az utcán
nem szólnék semmit
de cserélnünk kellene
és te az én szavaimmal mondanád amit mondasz
és én a te száddal hallgatnék
basszameg
boldogságot kellene osztani a tereken a rászorulóknak
mert a csönd halott
és a szomorúság feltámadtatik a hetedik napon
minden napon
gyere menjünk, öljük meg a szomorúságot
vágjuk le mind a hét fejét
enyém a keserűség!
egyébként is

nem a szavaid szépek, hanem ahogy elképzelem őket:
ahogy az ittsincs, ottsincs dolgokból szitállak ki téged és aztán csak
moshatom, moshatom le rólad, amit rádcsókol az idő

mégis rémesek a rímek és
üres a fülhallgatóm
mint a szavaim
olyan fáradt vagyok nem írni
úgy kellene ahogy a képek
ráfeszülnek a falakra
nem tudok semmit
egy ideje irigylem a szögeket
ha én tudnék úgy megtartani valamit
olyan mozdulatlan
ha engem verne be valamibe valami
úgy
vagy így
gyertek nevessünk!
hova lett a bohóc belőlem
keressük keressük
nevessük legalább azt hogy keressük
úgy szeretnék már boldoggá tenni valakit
de úgy látszik még mindig nincs
elég nyomorúság ahhoz körülöttem
hogy a boldogság elszabaduljon belőlem
és megrészegedjen tőle valaki
mint a kiskutya a tavasztól
körberohanja az udvart
de holnap is nap lesz
meg holnapután is
ezért öregszek
ilyen kopottan mint
a bohócon a smink
pedig nem vagyok híve a dolgok befejezésének
basszameg