anne dorms ici

más normális ember most durrogtat, én pedig kirakom ide az utolsó kövemet. mégiscsak vicces, hogy olyan, mintha vége lehetne valaminek, vagy elkezdődhetne valami, pusztán azért, mert számokat írunk egy lapra, és aztán naptárnak hívjuk; de nem értek a számokhoz, lehet hogy tényleg így van. akárhogy is, ha most van vége ennek az évnek, és mondjuk nem egy év múlva, akkor kurvaszar volt ez az év. az a szó igazabb, hogy nehéz; de a nehéz lehet jól nehéz, és lehet szarul nehéz, nekem az utóbbiból volt több idén; mire kész leszek ezzel, tavaly, istenem, nem hiszem el. megtanultam idén, hogy az hogy tönkremegy valami, az nem egy dolog vége, hanem egy állapot kezdete; annak az állapotnak a kezdete hogy tönkre van menve, de attól még ugyanúgy van, csak éppen az értelme, a jelentősége, a lényege más. a mai facebookos időkben már lehet úgy fogalmazni, hogy nehéz lájkolni ezt az állapotot, ez tény. kafka írja, hogy huszonhat év alatt annyi változott, hogy huszonhat évvel szánalmasabb lett; valami ilyesmi kezdődött idén, de ez az idén lehet hogy már több éve tart. ennek a tönkrement állapotnak fontosabb lenne pedig minden lájk, mint annak az egyébként nagyon szexis, bizalommal teli öntudatnak, ami épp odakint fújja a trombitát. mindenesetre ebből az évből egy dolog esett ki, de nagyon, mint ahogy a dolgok kihullanak egy apró lyukon, egy apró lyukon, ami igazából nagyobb mint én. ez a dolog a szerelem, volt több neve is, lánynevek. örülök hogy megtörténtek; kár hogy ilyen áruk van. de nincs vége azzal, hogy tönkrementek, és ez borzalmas, mi a szart kezdjek velük, ki se lehet dobni őket, itt keringenek, szemét holdak. egy ilyenről lesz szó most.

ha tegnap felraktam egy spontán, egy óra alatt készült, hibákkal teli hülyeséget, hát most itt az ellenkezője. ezt a mixet gyakorlatilag két éven keresztül csináltam. akkoriban kezdtem el, amikor megismerkedtem az annával, az ő ajtajára volt kiírva mindenféle nyelven, hogy itt alszik az anna, mert még amikor kicsi volt, házibuli volt náluk, és a mindenféle nemzetségnek kiírták hogy ide ne menjenek. nekem ez nagyon tetszett. akkoriban volt meg az eleje; ilyen vicces meselemezt szerettem volna, hogy mosolyogjon, amikor alszik. ez az anna álmodikig tart. a dusted szörnydalát sokáig velem azonosították, az volt a profilzeném, meg egyáltalán, akkoriban tényleg olyan voltam mint az a hülyeség; sokat buheráltam azzal nagyon, még angliában, fel van gyorsítva, meg le van lassítva, meg egy filmrészlettel van összekeverve, meg minden, jó móka volt, jó korszak volt. aztán történt sok minden, mint ahogy történnie kell, ha van valami, csak akkor nem történik, ha nincs semmi, néha mégis milyen jó a semmi, mert nem történik semmi. sok minden után egy mozdonyban ültünk, nem volt bezárva az ajtaja, ment velünk a vonat, sötét volt, csillagok, és együtt hallgattuk bal oldal az enyémben, jobb oldal az övében a don't want to wake you up-ot. ott valami megszületett bennem, ami azóta tönkrement, és ez se jelenti azt, amit szeretném hogy jelentsen, viszont az se igaz hogy nem jelent semmit; mindenesetre akkor, ott elhatároztam hogy csinálok ilyen szerelmes, lassú, egyszál gitáros válogatást, mert én nem tudok gitározni, és akkor azt hittem, hogy azt érdemelné, hogy egy gyönyörű fickó egy gyönyörű gitáron gyönyörű dalokat énekeljen az ágyában. ez a második rész; a teiturral kezdődik, és a már ide is felrakott radiohead mashupig tart. akkoriban hallgattuk sokat a radiohead in rainbowsát, és a nude volt a kedvenc száma róla; elhatároztam hogy egy az egyben nem rakom fel neki, mert az túl egyértelmű lenne, hanem elrejtem a mixben. akkor még nem volt kiírva ez a remixpályázat, így a sávokat eq-val és sampler programmal próbáltam kinyerni, órákon át szórakoztam vele, hogy csak a basszusgitár legyen kierősítve, vagy csak a hegedűk, vagy csak a vokál. képzelheted milyen dühös voltam amikor rá egy évre az egészet külön külön tök könnyen letölthettem volna. mindegy. a harmadik rész már az, ami fáj. akkor főleg éjszaka volt a legtöbb közünk egymáshoz, így éjszaka lehetett behegeszteni azt, amit nappal összeszurkáltunk, ez a harmadik rész, a (smog)-al kezdődik, abban van a már itt is megosztott james yorkston, bár itt két verzióban is, annyira szeretem mind a kettőt, és talán a pederig tart; ez már a káosz, a fájdalom, és a szünetekben a nyugalom korszaka. aztán van egy negyedik, ami igazi altatókból áll; a megnyugtatás, elsimogatás, elaltatás korszaka, ilyen azt hiszem így egyben nem volt, de részletekben biztosan. ez az anne murrayal kezdődik, és a familionig tart. régen úgy hittem az ezterrel lesz vége, azzal, hogy mikor lesz az már; de aztán idén megtanultam, hogy az már volt, akármennyire is fáj, az már volt, és az is jó hogy legalább volt. így ezek a részek megvoltak; csak össze kellett volna raknom őket. először karácsonyra, aztán a tavalyi születésnapjára szerettem volna megcsinálni, de volt valami ilyen elképesztő ebben, hogy sose sikerült. hol azért nem tudtam nekiülni, mert boldog voltam, és zavart hogy mennyi minden nem boldog már ebből, hol azért, mert iszonyatosan fájt, és képtelen voltam újra elővenni azt a részt, ami szép; mindenesetre sehogy nem bírtam összerakni őket, pedig nem lett volna nehéz. amikor konkrétan szakítottunk, egy délután megcsináltam a május tízet, az se fájt annyira, mint ez. valahogy úgy éreztem aztán később, amikor már vége volt, de mégsem lett vége, hogy ahogy ez a mix elkészül, nekünk is vége, mindenestül; tudom gyerekes, és nevetséges ezt gondolni, de egyrészt valahol tényleg hittem benne, másrészt az ilyen dolgokban úgy látszik az lesz amit hisz az ember. amikor azt akartam hogy legyünk már túl rajta végre, akkor nekiültem, egyre többel lettem kész, végül aztán már majdnem kész volt az egész, hetven perc, de valami még hiányzott. akkor már alig volt közünk egymáshoz. aztán jött az idei év, és nyárra elvitt mindent, amit az előzőek adtak, így kellet lennie; akkor már nem gyűlöletből, nem dühből, nem szerelemből, semmi ilyen szélsőségből, de elhatároztam hogy most akármi is lesz, befejezem. ez lett az utolsó rész; én se hittem el hogy így van vége. ez a mix tanított meg ilyen szempontból, azzal hogy másfél éven keresztül vesződtem vele, és mégis így tudom befejezni, hogy mennyire szerettem az annát. a kazettás részt az anna értené, de őt nem érdekli, így meg mindegy, jó ez így. az időt kéne visszatekerni úgy, ahogy régen a kazettákat, ezt az érzést nem ismerik, akik már digitálisan születtek. viszont ha vége van a mesének, abban a pillanatban kezdődik egy másik mese, nincs mese. akkor, amikor befejeztem, azt hittem neve is van ennek a másik mesének, azóta tudom, hogy néha épp az a másik mese, hogy nincs mese. de ez most mindegy. az hogy miért choplin a vége, arról egyszer már írtam; ezeket elmondani úgysem lehet, ezek csak úgy vannak, mint a kövek, meg a tengerek.

elképesztő sok szeretés van ebben a mixben, és nem tudom meghallgatni, nagyon kár érte hogy ez lett belőle. az anna egyik utolsó tökönrúgása az volt, hogy elküldtem neki idén a születésnapjára, akkor már le volt zárva minden, ezzel jeleztem hogy itt a szép, naptári pont, és erre azt mondta, hogy nem fogja meghallgatni soha. el tudom képzelni róla, hogy tényleg nem hallgatta meg; pedig ez senki másnak nem szólna annyira, mint neki. de már nem baj. a bokszolókról mondják ezt, hogy van egy állapot, amikor már annyit ütöttek, hogy nem számít semmi, és onnan győzni is lehet. olyankor már nem fáj, olyan mintha lebegnél, csak gépiesen ütsz, védekezel, kerülsz, ütsz, védekezel, kerülsz, ütsz. akik bokszolnak azt mondják, ez szebb, mint maga a meccs. nem mondom hogy pont így vagyok, pedig milyen jól hangzana. amikor ezt a mixet megmutattam a vilinek, azt mondta hogy úristen mennyire szeretted ezt a lányt; ez jól esett, akkor úgy éreztem hogy volt értelme megcsinálni, ha legalább a dorfman megértette belőle. most már ez is mindegy, viszont le akarom ezt az évet zárni, le akarom a szerelmet zárni, azokat is ki akarom rakni magamból, amik még itt kövülnek. van egy csomó anna mix, amit még ki kéne rakni, valamelyik egész jó lett, de egyikse olyan személyes, mint ez: kicsit olyan mintha a fehérneműmet tenném ki a pályaudvar közepére, mert annyi érzésem volt ebben, de végül is ez az egész blog erről szól. nem akarom hogy ennyit jelentsen ez az egész harminc szám, így jó hogy itt van. már egy ideje tervezem hogy kirakom, tulajdonképpen nyár óta, de nem tudtam megtenni; viszont mindenkitől kértem rajzot, hogy majd kirakhassam; az anett tényleg csinált is, nagyon köszönöm, ezúton is. a borító úgy lett volna hogy a külseje az ágy, és a számcímek, a belseje az álombolt, úgy kell összehajtani; de aztán végül persze sosem nyomtattam ki.

itt a külső:

itt meg a belső:

itt meg leszeded a mixet.

a nude-t meg tessék megkeresni, négyfelé van eldugva, abból az egyik a komplett dal, ami itt is volt már, az ugye nem nehéz, a többi az igazi. mivel a borítón abszolút nem lehet elolvasni a számcímeket, így tessék:

01. kököjszi & bobojsza: az álomboltban (intró)
02. dusted: monster song (m's who is my monster? version)
03. sesame street: monster's lullaby
04. pécsi józsef: tv maci főcím (közjáték)
(nem bírom ki, de annyira jó, te tudtad hogy ennek az eredeti címe az hogy dörmögő dömötör istók gazda udvarán?)
05. joós jutka: icipici kis mese
06. flanagan & allen: run, rabbit, run,
07. dorris day: time to say goodnight
08. eszter: anna álmodik (pavilon verzió)
09. teitur: don't want to wake you up
10. band of horses: window blues
11. beck: dead melodies (live @ knitting factory)
12. sebő együttes: rejtelmek
13. matt costa & jack johnson: lullaby
14. phelan & sheppard & radiohead: weaving nude (m's mashup)
15. varró dani: félek, elalszom (közjáték)
16. (smog): all your woman things
17. tindersticks: another night in
18. james yorkston: woozy with cider (reporter & jon hopkins versions)
19. nikkon: fragile
20. flunk: distortion
21. audrey hepburn: moon river (mixed by kid koala live @ knitting factory)
22. peder: timetakesthetimetakes
23. anne murray: lullaby medley
24. dean martin: braham's lullaby
25. michelle: schlafe mein prinzchen, schlaf ein
26. familion: hace tuto guagua
27. ezter: szól a kakas már
28. marcus' tape: in reverse mode (interlude)
29. nils frahm: because this must be (búcsú a törpéktől)
30. arthur rubinstein: choplin's fantaisie impromptu

nagyon személyes fasság ez, viszont sajnos ez az egyik, ha nem a legjobb mixem. ha kivonod belőle az annát, akkor baromi jól lehetne rá aludni; lefekvés előtt feltenni, pont arra használni, amire készült. én nem tudom, ezért én baszhatom, még mindig nem bírom ki hogy ne legyen sós tőle a szemem, még most is, amikor ezt írom; hogy a picsába fogok még egyszer így szeretni? de kérlek, legalább te hallgasd meg, annyira szeretet van benne, és olyan jó úgy elaludni, hogy körülötted nagyon sok szeretet van. ha így alszol el, álmodban felnősz, és újra kisgyerek leszel, akit visznek a törpék, mindenhova. régen, amikor elkezdtem ezt a mixet, még pontosan tudtam ezt, azóta is itt vagyok, és azóta se jönnek. de jövőre, ha van jövőre, ha nem jönnek, hát én megyek utánuk, akkor lesz majd az igazi másik mese.

és itt egy régi a mixből:

azok a női dolgaid
azok a fidres-fodros dolgaid
szétszóródva a szobámban
pontosan ott
ahol hagytad őket
szétszóródva a szobámban
az egész keménységed
az egész lágyságod
és a kegyelmed
a hídjaid és a melltartóid
a pamutjaid
és szöveteid
a csatjaid és szíjaid
elengednek és tőrbecsalnak
a csavarjaid
és a rossz szögeid
a keleti kacsintásod
és az egyiptomi fátylad
ó mindezek a dolgok
begyűjtöttem őket
csináltam egy babát
kezével-lábával
nyújtózik kifele fidres-fodros dolgaidból
miért nem tudtalak szeretni
azt a gyengédet
amikor itt voltál
hús-vér alakban
oly gyengéden
hogyan tudtam semmibe venni
a bal melled
a jobb melled
hogyan tudtam semmibe venni
a keménységed
a lágyságod
és a kegyelmed
mindez már hét éve
és a neved gondolata
még mindig
legyengíti térdeim
hogyan tudtam semmibe venni
a bal melled
a jobb melled

live @ cdfű

az alábbiak egy kísérlet arra, hogy mi van akkor, ha nincs is feneked, se lovad, mégis több helyen ülsz egyszerre. előre elárulom; semmi. viszont ami lehetett volna, annak úgy lenne értelme, ha egyszerre hallgatnád és olvasnád a cuccot, kár hogy nem éri meg az egész, a szöveg káromkodás, a zene hibás. ezt utólag írom persze, így már könnyű. nem hiszem el hogy ennyire rondán beszélek; és mivel én egy szót se szóltam, ez azt bizonyítja hogy ilyen rondán gondolkodok. te káromkodsz gondolatban? mégis, hogy bebizonyítsam hogy ez az egész szar, próbáld meg: először

ezt a hülyeséget töltsd le tehát,

remélhetőleg hamar lejön, aztán kezd el olvasni tovább, te szegény -

bőgni tudnék, de nem fogok, annál is inkább mert megint itt vagyok a cdfűben, idén utoljára, én vagyok a dé jé, jé, dj síró fiú, áháhá, dj tears, jeesz, arra gondoltam ma az egészet úgy ahogy van, felveszem, és felrakom, a picsába, már meg kellett volna nyomni a felvétel gombot, ihi, hát az elejéről lemaradtunk, de megpróbálom majd kiírni hogy mikor melyik szól, meg időt is mellé, szóval ez bibió, illetve egy wax stag remix, nekem az év felfedezése, nekem, nekem, basszameg az egész világom nem szól másról, mint nekem, nekem, gyorsan kell írjak, amíg egy szám megy, hiszen végre mint régen az éterben, élőben játszok, halottaknak, jaj csak ne hibázzak, mennyit hibázok, te úristen, ez egy kukorelly kötet címe, nem szabad ennyi idézést mondanom, mert nincs időm, se kedvem kikeresni hozzájuk a linkeket, kedves olvasó, ott a google, mennyit hibázok te úristen, nem rossz egyébként, ez a mix viszont már elég szarul sikerült, (01:40) wax tailor, de csak mert ez is dupla w, nem szabad elszomorodjak, ez a dal lehetne vidámabb, de hát ezt szeretem, mi a fasz van, ha az ember nem a vidám dolgokat szereti, mi lenne, ne menjen djnek, hihi, apropó, vigyáznom kell a számra is, hogy ne káromkodjak, mert a tilost megint elkezdték baszogatni az ice t-miatt, ó, kopkiller, hajaj, mikor jön el az az idő, amikor nekem szólnak be majd a blog miatt, kedves enigmapanda - háhá, nevezz néven médiahatóság!, az ön blogja egy rakás szar, obcén, és megrontja a kisdedeket, mixelnem kell, te jó isten, olvassa tini a blogomat?, mi a fenét rakjak be ezután?, nitin, basszameg a london undersound nincs itt, otthon figyel a polcon, fink remix az jó lesz, (4:40) lehet nem kéne erőltetni ezt a delay effektet, de úgy szeretem, visszhang, de jobb lenne víz hangnak, ebbe nincs időm belemenni, ezután mi jöjjön, bonobo, (6:42) ha már szar volt a koncert, ilyenkor lehet szórakozni versekkel, nagy csönd a csönd, gyere latinovits, nem bírom az iramot egyszerre írni, mixelni, ú bazdmeg hol van ez a nagy csönd szöveg, az elejét nem kellett volna, ezaz, most ezt át kell húzni az éneklősre, (9:43) hát ez jó szar lett, mindegy, az élet szar kisapáim, mutattak egy lackfi verset az előbb, de szeretem azt az embert, arra sincs időm hogy kikeressem, mi ennek a címe, viszont control cé az még megy, ehe,

s te alszol itt partomra kiúszva
mint pulzáló medúza
feletted pár idegbeteg sirály
gondolatom vijjogva fel-le jár

nem szabad ilyeneket olvassak, mert most parti van, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, ezt de szeretem, ez jó lett, fasza, most mi jöjjön, emancipator, de mi, mindegy most már ez lesz, (11:27) jöhet egy kis izland is, ha már itt vagyunk, ezután akkor mojib, az izlandi est nem is volt rossz, egyszer, ha majd mindenre lesz időm, csak magamra ennyi ne, akkor csinálok majd egy izlandi mixet, ja, mindenből csinálok én mixet basszameg, a csöndből kéne a legjobban, könnyes fiútól a csönd, óóóhó, költők vagyunk, csípem ezt a mos def gyereket, be kéne szólni mindenkinek, mindjárt jön a médiahatóság basszameg, jézusom remélem itt senki nem vágja miről szövegel ez, mondjuk én se, a juan tud oroszul, bassza meg, a manuella öt nyelven beszélt tizenhét évesen, hogy a gecibe jön ez ide, én legalább tudok magyarul káromkodni, megvan mi lesz a mojib után, (13:41) ezaz, nem is lett szar, mondjuk ezt egy ovis is össze tudta volna húzni, múmot kéne, azt a kattant vidámat, mondjuk megeszem a kalapomat ha ezt szereti valaki, de le van szarva, egyébként is kicsoda valaki, mind senkik vagyunk, ezaz, ilyen szöveg kell ide a blogba, ezt lehet idézni, mekkorát csalódtam a sigur rósban is, mármint csalódott a tököm, csak nem hallgatom, a jónsi lemezzel se tudok mit kezdeni, és nem az zavar hogy boldog hanem hogy olyan tipikusan boldog, vagy nem tudom, (15:46) szól a múm, pillanat, kicsit leült, de ez az, csilingelünk, végülis nemrég volt karácsony, nem is volt szar, ez a szám olyan, mintha senki nem lenne normális, és mindenki analóg szintikkel a nyakában ugrálna körbe körbe, kár hogy nem így van, menjünk izlandra, jaj csak nehogy minden álmom teljesüljön, mi a szar jöjjön ezután, adjunk a normalitásnak, nobody, erre a zenére egyszer még ötéves leszek, (19:10) fú de szarul sikerült a visszahúzás, mindegy, kevés a mély ebben a számban, de zseniális, ha olyan csípőm lenne, mint amilyen nincs, de nem is nekem kell legyen, hanem a lányoknak, akkor ezt a számot hallgatnám az utcán, és hol jobbra, hol balra riszálnám, ahogy itt megy a dallam, és az összes fiú belém lenne szerelemes, jaj picsába a szerelemmel, csupa szerelemtől torz embereket látok, cipeljük magunkon a maradványait, mint a tinik a pattanásokat, jézusom, nem akarok mindig ugyanarról beszélni, cseh tamást kéne játszani, háhá, ezután, tíz év múlva ne ez a dal legyen, lófaszt, na valami ilyesmi hiphopot, nujabes, ezt ritmusra kéne, csak el ne basszam, (21:10) ó a picsába, rittig elbasztam, nembaj, finoman szólva nem jött ki, pedig ezt jól meg lehetne csinálni, csípem ezt a figurát, szép ez a szám, csak az a baj vele hogy egyrészt meghalt ez a nujabes, de minek halt meg, szerelem és halál, faszom, csak ezekről ne, a másik hogy ennek nincs a végén levezetés, mi a szart rakok be ezután, és hogy, nem mindegy, szarok rá, huhu, nincs időm írni ha válogatok, ezért most megvan kettő legalább, avalanches, hát ez érdekes lesz, (24:10) ez se jött ki, de lehetett volna rosszabb, még jó hogy ennyi bootlegem van ebből, nesztek sláger, crazy, azért ennek elég fasza alapja van, hülye fiúk, miért nem lettem buzi, a következő még durvább lesz, áhá, na én ilyenekre ráznám, ha lenne ilyen hely, ahol ilyeneket, mondjuk van, ez itt, de hát itt nem rázom, te se, még szerencse, ú de fasza lesz a következő, a kiállásnál, (26:48) későn húztam át basszameg, de kár érte, de ezt kapjátok ki, miért nem lettem buzi, gay bár, áááá, ú ez egy mekkora partizene, kár hogy ennek sincs vége, ezután ilyen vidám kéne, jézusom, nincs időm válogatni, yann tiersen remixben, végülis ez is sláger, ezaz, (28:40) ezt is elbasztam, nem hiszem el, én barom ezt akarom felrakni a blogra, vagy három másodperccel hamarabb kellett volna áthúzni, de szarakodtam az effektekkel, mindegy, én vagyok dj béna, ti meg kapjátok be, erre táncolt volna a csiga, hogy jön ő most ide, jézusom marci, na most valami parti cuccot, de mit, a caribou utolsó lemeze elvileg partilemez, a sunt!, (31:20) ezaz, trendi zene, four tet-et is kell játszani, ez már majdnem négynegyed, de ezután egy igazán seggrázósat, basszameg, nem találom, van az a gaudi, (33:22) hát ez se lett valami technikás mix, de úristen ez a zene, erre egyszer meg kéne halni a boldogságtól, ezt lehet jól széteffektezni, emberek halljátok ezt a basszusgitárt?, lófaszt hallotok, háhá, egész jó lett ez a beat loop, micsoda szó, de hogy a tökömbe mondják ezt magyarul, és ezután mi jöjjön, mennem kell válogatni, ezután valami őrült zene kéne, van ez az arany panda, nem nagyon hallgattam, de a neve jó, (36:27) úristen ezt aztán elbasztam, jézusom, nem teszem fel, átrántottam véletlenül, le van pisilve, ez ilyen hivatalban sorban állós zene, ez kell nektek, ez is fasza trendi zene, ezután mi a tökömet, fredo viola, (38:48) annyira nem illik ide, de úgy szeretem, ezt is meg lehetne csinálni rendesen, a szinti futam miatt nem is lenne annyira elbaszott, de ez most megint nem sikerült, eredetileg úgy terveztem hogy hibázok egy kettőt, de az még belefér, most meg már az van hogy jó ha sikerül egy kettő, nem baj, nem gizdázni kell, tudnék jobbat is, lányok, hátha ez kell nektek, lófaszt, dj kaszanova nyomja egyébként is, de partizzunk már, ez túl szomorú, hát ez sehogy nem fog összeilleni, le van szarva, rework, (40:45) ez az amit sose csináltam meg az annának, ó je, jön az anna, táncoljunk nehogy ideérjünk, többször is elkezdtem, aztán nem is lett annyira szar, ezután már pontosan megvan hogy mi jön, a real tuesday weldek, itt legalább nem lesz szar a mix, mert ezt már sokszor, ki van tapasztalva, hihi, egész vidám lennék ha nem vigyáznék magamra, (42:52) ez egy istennagy királyság, a puppini sisters alapból is nagyon kattant beyonce feldolgozása a real tuesday weld által megfejelve, kár hogy szarul szól mert nincs meg jó minőségbe, a basszust rá kell tenni, de ha az embereknek lenne eszük, erre asztaltborogatva táncolnának, borozgatva, egymást kóstolgatva, muszáj hogy rímeljen amit írok basszameg, itt lehet szórakozni a vízhanggal, most lenne időm írni, de most meg fingom nincs mit írjak, minek akarok én ennyit írni, nem is értem, faszverés ez is, csak hogy maradjon valami, ami, de mi, ezaz, ha elkezdek írni akkor ilyenek jönnek ki belőle, tök jó lett a kongra vízhangja, nem is baj hogy felveszem ezt a szart, jöhet a fürdőszoba zene, (47:14) bathtime in clerkenwell, vagy hogy kell leírni, én most nem keresem ki az tuti, pedig voltam is ott, de utálom londont, sietni kell ennek mindjárt vége, ezután waldecket szoktam, de most dafke nem, de maradjunk partiba, four tet, ezaz, de mit, a smile around the face ugrott be, basszameg, az nincs itt, akkor a she moves she, na, ezt még sose játszottam, kíváncsi vagyok, (50:00) tyű, enyhén más hangulat, annyi baj legyen, én erre is szoktam vigyorogni, jöjjön four tet blokk, úgyis nekem ez a csávó a legdurvább ebben az évben, remixekben mindenképpen, de valami vidámat kéne, megvan, a ritmus miatt, ááhá, sikerült loopolnom!, bakker, (51:37) de kár hogy elbasztam, mindegy, ez david holmes, four tet mixben, a ritmus lett volna a lényeg, de ezzel az erővel egy metál számot is mögé rakhattam volna, pedig azt hittem össze lehet illeszteni így szemmel, hát lófaszt, ezt viszont kurvajó dobolni a kávémon, basszameg, innom is kéne még egyet, késő van, mire én ezt felrakom, de tízkor abbahagyom, kurvajó ritmusokat csinál ez a hülye four tet, ezután az új kedvencet, a bob holroyd afrikai drogját, (55:05) na ez jól sikerült, ezzel meg csak az a baj hogy túl hamar jön be a csilingelés meg a négynegyed, kicsit hirtelen így váltás, nembaj, mostanában ilyeneket hallgatok, nesztek, szerintem ez is partizene, olyanokat lehet rá biciklizni, tök jól jött ki rá a beat fogás!, ó basszameg másodjára nem annyira, lehet nem kéne ennyit szórakozzak az effektekkel, de unatkozok, ahelyett hogy blogot írnék, én barom, vagy válaszolnék kismillió levélre, meg írnék kismilló levelet, jézusom van egy ilyen kép, most azt tényleg meg kéne keressem, de nem fogom, amin az a szöveg hogy i want my life back, és a facebook, gmail, blogspot, twitter, ilyenek betűtípusaiból van összeollózva, elég találó, ezután jöhet az xx, four tetben, már a gyurmapók azt írta neki a mattewes remix jobban bejön, lehet azt is ki kéne próbálni, sose hallgattam még meg végig, nna, (57:35), úristen, istentelenül szarul húztam át, pedig, ó basszameg, letagadom magam, most viszont tök jól szól a kettő együtt, mi a tökömet csináljak, így kéne hagyni, hát ezért de kár, basszus, nagy királyság ez a remix, most már mindegy, úgy szar ez az egész ahogy van, áthúzom a fenébe a gyurmapók kedvenccel, nézzük meg úgy milyen, (59:40) jézusom!!, úristen, ez de, ááá, borzalmasan szar lett, basszus, ez ilyen?, nem is tudtam, azt hittem ez is puffog, vagy valami, ááá, na ha én nem én lennék, most felálltam volna és kimennék vagy odaállnék kiröhögni a djt, ezt nem fogom feltenni a blogra, de ha már ennyit írtam, basszus, ki kéne javítani valahogy, egész dögös különben ez az xx így is, de jobb a four tet remix akármit is mond a gyurma, hazakéne menni, ezután jöjjön borattó, mindegy már úgyis, (61:38) hát ez is, pedig de jól elképzeltem hogy behúzom alá a négynegyedet, de nem tudok belehallgatni mert nincs fülhallgató, és nem jó részt loopoltam, mindegy, ráadásul ez így túl hosszú, későbbről is mehetett volna, nem baj, szóval ez bomb the bass, volt már itt is, nagyon nagyon szép zene, és ez a remix se rossz, az idei év másik nagy négynegyedelőse a borattó fiú, megszeretette velem újra az ilyeneket, ezután massive attack, aztán megyek haza, jézusom de fáradt vagyok, elképesztően szar volt ez az év, erről akartam írni, megvan, tényleg, nem is hiszem el, hogy ez most a számok miatt van, nem szabad kerek számokat megélni, vagy csak így alakult vagy nem is volt szar, csak én voltam szar, vagy hogy ez már az, hogy innen csak szarabb lesz, mint ahogy ez a mix is, de kár érte, ki kéne javítani, nna, jöjjön a másik, (65:41) jézusom egy órája írom, ez meg az év dala, atyaúristen de szép ez a szám, ezzel kéne befejezni, annyira fáradt vagyok már, hogy nem is látok rendesen, ez jellemző erre az évre, a fáradság, de mibe, meg minek, paradise circus, ha valaki nem tudná, és annó még nem voltam ennyire oda érte, de akkor is ez az év dala, az egyik persze, meg a six feet under, az mekkora lenne ha ezután beraknám, háhá, nesztek depresszió, jó hosszú ez a szám, az eredetivel kéne befejezni, meg itt a másik breakage remix is, annak a kiállása pont rámegy erre, (69:30) és tényleg, ez de szép basszameg, most jöjjön az eredeti, lehet nagy hülyeség, úgy emlékszem a tapsos részt be lehetne hozni (70:50) jézusom ezt is de elbasztam, nem az elejétől kellett volna, nem jött ki a vokál, beletekrek, leszarom, ezaz, le van szarva, jaj de csúnyán beszélek, istenem, de jó ez a taps, ezt innen kellett volna, hegedűt hegedűkkel, nem baj, megyünk haza, még egy szám azt csókolom, mivel zárjam le, nem tudok lezárni semmit, mindjárt vége, jaj, ezaz, na, ezzel kezdtem ezt az évet úgy emlékszem, de lehet nem, mindegy, (72:36) epic 45, elképesztően durva ez a szám, mesét!, keressünk mesét, ezaz, eddig jó, de kár érte, pont túl engedtem, szeretem az öregnéni őzikéjét, de így hirtelen nem tudom hol nyúljak bele, ez a vissza, dehogy tartja, ezt kéne még, de másodjára nem találtam meg, a picsába, ezt a flangert se kellett volna, ez a szám úgy jó ahogy van, a könnybe lábad az bezzeg megvan, ezt milyen jól meg lehetne csinálni, nembaj, mindegy már, menjünk haza, hihi, ez kurvajó, ez a kedvenc részem, cili cica, bodri kutya, itt bezzeg nem énekel a csávó, megint elrontottam, nem baj, ezt így random nem lehet, de tök jól meg lehetne tervezni, ez a szám úgyis olyan mint egy mese, dj ovóbácsi búcsúzik basszátok meg, egyszer te is légy vendége, ezaz, kurvajó lett a vége, na, ez jó szar ahogy van, de így ahogy van, felrakom, ha majd öreg leszek, úgyis letagadom, jóéjszakát, basszameg, hát ennek se lett értelme, de kár érte.

a köveidet mindig cipelni fogod

zenét ígértem, erre jó régen csönd van, hallgatok. most viszont egy saját egértologatásom, olyan ami már kurvarégen nem volt: miksz! több mint fél éve nem voltam képes befejezni, végigcsinálni valamit, így vízválasztónak érzem, hogy végre; hangozzék bármilyen hülyén, de jót tesz, ha csinálok valamit. így a miksz, és nem is akármilyen: posztrock!

lefele tölsd!
(ha reklámozna, mond neki hogy hagyjon már - skip this ad)

ez ügyben két dolgot kell mondani, már az elején; egyrészt, a post rockot nem lehet mixelni. illetve lehet, csak nem érdemes. amikor először mondtam ennek a mixnek az ötletét a vilinek, rögtön azon röhögött, hogy egy post rock szám általában úgy épül fel, mint egy történet; indulás, katarzis, befejezés; befejezést indulással persze össze lehet illeszteni, de az nem feltétlen mix, inkább válogatás. másodszor; én igazából nem kedvelem túlságosan a post rockot, mint stílust. mint stílus, egyfolytában fogyasztva számomra inkább unalmas, mint ahogy a nagy jelenetek, a szentimentális érzelmek, a nagy fájdalmak, és minden ilyen, egyfolytában fogyasztva unalmas. előadókat persze nagyon szeretek, ha mondjuk post rockba tesszük be a sigur róst, vagy az album leafot, meg mondjuk a message to bearsot, vagy nagyjából bármit, aki lassan indít, epikus és gitárt használ; de ezek nincsenek itt ebben a mixben. számomra a post rock mint kifejezés inkább életérzés, hangulat; amikor nagyon elég, de nem keserűen, inkább dühödten elég, amikor fáj, de zúzósan fáj, és amikor engedsz, de ökölbe szorítva engedsz; nekem az a post rock. és egy kicsit a repülés is, és a süllyedés.

ezekből világosan következik hogy ez a miksz nem a boldogságról szól. sőt. ez a miksz az utóbbi fél év felgyülemlett, átalakult, és mindenféle formában szétesett szarjáról szól, és arról a keserűségről, amire szert tettem ezekben az időben; a kétségbeesésről szól, meg persze a belenyugvásról. nem hiszem hogy meglepődnél, hiszen ebben a blogban amúgy is ritkán találsz valami pozitívat; ez a miksz sem az. mégis, ne emiatt ne hallgasd meg; ami mély, ami húz, az tolhat is, és fel is emelhet; csak ne akármikor hallgasd meg. legjobb a szobádban, gondolatban többszáz méter mélyen, egyedül, fülhallgatóval, vagy persze ablak mellé ülve, és kívülről befelé nézve, és este, igen, főleg éjjel és este.

még májusban kezdtem el ezt a mixet, mert úgy éreztem hogy tökéletesen kifejezi azt, ahogy érzem magam. egy szalonnasütéskor, még a mese előtt megkérdezte valaki, hogy nem tudok e neki most zenét adni, nálam akkor éppen csak ez volt: az első húsz perc, három szám volt meg, a mono & world's end girfriend, az american dollar, és akkor még a magyar possével folytatódott; odaadtam neki. arrébb ment, lefeküdt a fűbe, és nézte a csillagokat. húsz perc múlva úgy jött vissza, hogy majdnem belehalt. max hangerővel, odafigyelve az első szám tényleg majdnem öl; ahogy nekem az utolsó négy is.

a cím kim ki-duk gyönyörű filmjéből van, a tavasz, nyár, ősz, tél, és aztán tavasz-ból. a filmben egy kisfiú, puszta játékból kavicsokat köt egy halra, egy békára, és egy kígyóra; látva ezt az őt nevelő szerzetes, amíg alszik, a hátára köt egy követ, és azt mondja neki, hogy csak akkor fogja leoldozni róla, hogyha megkeresi és megszabadítja őket a kavicsoktól; ha azonban valamelyiket holtan találná, akkor egész életedben cipelni fogja a szívében azt a követ. persze a béka él, de a hal és a kígyó már elpusztult, mire megtalálja a kisfiú; a kisfiú, hátán a kővel eltemeti őket, és keservesen sír. a rengeteg szimbólumra épülő film többek között erről a két kőről szól; és arról, hogy ezeket a köveket tényleg életünk végéig cipelni fogjuk. a kövek meg ugye rocks, tehát rockzene, iszonyúkreatív, nem?, jézusom.

régebben, még pécsen is akartam csinálni egy 'rock' mixet, ugyanezzel a címmel, amivel el is készültem, bár kimondottan nem lett jó. szétesett, sehogy nem állt össze, hiába voltak benne jó számok. abban még egy csomó dal is benne volt, többek között az archive again-ja, ami szerintem maga a tökéletes post rock (az eredeti tizenhat perc!!), vagy a sigur rós viorar vel til loftarasa-ja, amit szintén az esszenciájának tartom annak, ami nekem a post rock. viszont most nem akartam hogy legyen ének, így ezek kimaradtak, mint ahogy a gregor samsa meg a kwoon is, pedig őket nagyon sajnálom. nincs itt rengeteg fontos előadó és szám is, egy post rock rajongó tuti dobolna a fejemen, mert hiányzik például a caspian, vagy a 65daysofstatic; bár én legjobban a lymbyc systemet, a fuck buttonst, és a samuel jackson five-t sajnálom. ezekkel nem akarlak fárasztani, pusztán azért mondom őket, mert ha esetleg tetszene a stílus, és még nem ismernéd (ami meglepő lenne, lévén valami elképesztően divat lett a post rock manapság), akkor ezeket az előadókat is mindenképpen hallgasd meg.

a muszáj herkulest a képzelt városnak köszönhetem, bár kellően giccses, és közhelyes egy latinovits hangot berakni egy kiállásba, de engem konkrétan a padlóra küldött, hiszen mi más, ha nem ez a post rock: 'szeretném már magam utálni / de, istenem, ők is utálnak: / nem szabad, nem lehet megállni'. a képzelt város szám nagyjából a miksz közepén szólal meg, így afféle mértani középpontja, meg kerete is ez a vers ennek a mixnek.

szeretnék még egyenként számokról beszélni, hogy melyik miért, de az jobban érdekelne, hogy neked mi miért, ha, és hogy melyikről mit gondolsz dehát ezt hogy tudom meg. tehát tessék tracklist:


a mono meg a világvége barátnője a fájdalomról akartak egy lemezt csinálni, ez a palmess prayer. az egész album ilyen dobozosan, és tompán szól, és az egészet végighallgatni olyan, mintha egy késsel vagdosnád a szívedet. én megőrülök ettől a hármas résztől, a teljes változat 17 perc hosszú, és olyan mintha átrohanna rajtad egy bölénycsorda.

az amarican dollar a chill outot keveri a post rockal, már ha lehet ilyet mondani, mindkét kifejezés inkább káromkodásnak hangzik, a végeredmény viszont gyönyörű, a címéért különösen rajongok, hogy lehet lassan várni?

a címek gyakran zseniálisak a post rock számokon belül, a maybeshewill-nek már a neve is. ők erősen filmorientáltak, ez a cím a vanillia égboltból van, nekem a legjobban az tetszik benne, hogy olyan mintha aphex twin csinált volna remixet valami rock számnak (és nem csak a csilingelés miatt).

a címeknél a sulykot egyértelműen a red sparrowesék vetik el, a teljes számcímeik gyakran három, négy (!) sorosak, és ironikusan tombol bennük a post rock túlzása; ez a szám viszont főleg a basszusfutama miatt érdekes, ennél jobb basszus játékot én nem nagyon hallottam.

az őszi projekt negyedik dalát a silent balleten hallottam, és iszonyúan tetszik a sodrása, olyan mintha valami megvadult hadsereg masírozna szépen, lépésben át egy erdőn.

az in the wake of giants számban pedig számomra a dob a lényeg, rajongok a dobosukért, elképesztő hogy mit művel ez a fickó a doboknál, próbáld meg leutánozni a kezeddel, ha épp a bkv-n ülsz, tuti hülyének fognak nézni.

a this will destroy you-tól nehéz volt választani, de talán mégis ez a legnagyobb kedvencem. van ebben valami filmzenés, valami megnyugtatóan drámai, ha mike oldfield nem hülyül meg teljesen, talán ő csinálna hasonló zenét, de nem így történt. a mixelés miatt meg elnézést, de egy kis visszavevést is akartam.

a godspeed you! black emperror annyira atyaúristen a postrockon belül, hogy beszélni nem érdemes róla, mindenki másért szereti, én az alvásért rajongok, a teljes húsz perc, tételekre van osztva, nekem ez a kedvenc részem, egy kicsit olyan mintha a sigur rós pink floydot játszana, ami egyébként nem is feltétlen elképzelhetetlen.

a magyar posse neve valószínűleg nem véletlenül magyar, hiszen finnek, tudniuk kell magyarul. erre a számra viszont tvisztelni is lehet, hát még lovagolni, a kevés postrock számok egyike, amitől kimondottan boldog leszek.

a következőről viszont nehéz mit mondani. annak idején ez a szám rángatott bele a postrockba. a pg.lost azóta se csinált ekkora mestermunkát, de ha valakinek így egy számban kellene megmutatni, hogy mi az a post rock, biztos ezt választanám. a gitártéma ráadásul baromi ismerős, de épp annyira, hogy még jobban tetsszen; a megakadásos csönd pedig, pedig hányszor elsütötték már, itt valami elképesztően jól működik.

a lemez közepe a képzelt város, magyarok gyerekek, és jók, mi a fenét akarunk még. ráadásul ingyen van a lemezük, kellemesen fogyasztható, vigyétek! sajnos itt van egy kis gikszer, én még a mastereletlen demo változatot használtam, pedig az albumon sokkal jobban szól, plusz szegény latinovits hangja is tisztább. tessék azt is meghallgatni.

az isten egy asztronauta daniken könyvéből vehette a nevét, viszont nem csinál olyan rossz zenét, mint amilyen rossz könyveket ír daniken. tőlük is mindenki mást szeret, ők talán az egyik legpopulárisabb képviselői a postrocknak, egy időben nagyon kedveltem őket, főleg amiatt, ahogy használják az elektronikát, ez a szám viszont mégis az akkordbontása miatt maradt meg, az utolsó percet tök jó lehet zongorázni, olyan mintha egy végtelenül romantikus nagymama ülne a zongora előtt, a háttérben meg az elvadult unokái zúznának, kísérve a nagyit.

hasonló a helyzet a következő collapse under the empire-vel, őket annyira nem ismerik még, én nem értem miért, ez a szám például szerintem kimondottan slágeres, márha lehet ilyet mondani. itt a zongoradallamot próbáld meg lejátszani a levegőben, főleg tömegben hatásos, lehet megvernek, vagy bevisznek valahova.

a piano magic az egyik kedvenc zenekarom, és csak annyi köze van a postrockhoz, mint bármi máshoz, az ambientől a rockon át a pop-ig. ez a szám viszont meghatározó volt még az írországi időkben, nagyszerűen lehet rá nekiiramodni, és futni, futni a fenébe, mint ahogy a címe is mondja.

a hozzáértők szerint a mogwai sátánfélése az egyik legnagyobb mestermunka a post rock történetében; ebben már csak azért is lehet valami, mert én is nagyon szeretem, még úgyis, hogy egyébként különösen nem tetszik. ez is majd húsz perces, tehát csak egy ízelítőt kapsz belőle. van benne egy iszonyú baljóslatú közeledés, főleg a teljes változat utolsó tíz percében, ami ide sehogy nem fért volna bele. cunningham klippet képzelnék rá, amolyan come to daddy folytatást.

a worrytrainnak megint nem sok köze van a postrockhoz, még akkorse, ha ez a száma szerintem tökéletes postrock; én viszont főleg az intrójáért szeretem, olyan mintha egy korabeli jean michel jarre téma lenne, az meg külön öröm ebben a fickóban, hogy mandolint használ.

a mix egyik legjobb címe a sleepmakeswavesé, egy nap majd tényleg megtaníthatnál már, hogy elengedjem a félelmeimet. az epikus postrock gyönyszeme, ráadásul hivatalosan is ingyen van. erre például keringőzni lehetne, bár azt csak akkor merném megmutatni, hogy hogy, ha senki nem látja.

az egyik legnagyobb kedvencem következik. egy igazi postrock rajongó persze ezért is megkövezne, hogy a post rock másik atyaúristenétől, az explosions in the sky-tól pont egy remixet rakok be, ráadásul egy olyan remixet, amiben semmi nincs abból amiért az eits-t szeretni szokták; de sajnálom, nekem a kedvenc lemezem tőlük pont a remixlemez, amiken olyanok dolgoznak egyébként mint a four tet (!), vagy az adem (!!). az eredetiben ez a dallamtéma szétesik, itt viszont egyben van, és bár az elején szokatlan volt ez a barkácselektronikai alap, mára már rajongok érte. külön vicc, hogy a remixet készítő peper chase saját dolgai számomra hallgathatatlanok.

egyszer azt mondtam erre a grails számra, hogy olyan mint egy szeretkezés, és továbbra is tartom hogy van benne valami. a mélységében mindenképpen. elképesztően jó a lüktetése, a sebessége, a sivatag jut eszébe az embernek róla, ahogy átfúj rajta a szél, vagy helikopter, ráadásul a ronroco használata miatt még gustavo santaolalla is eszembejut, elképesztő, belső orgazmus. helyesbítek, ez a szám olyan, mint egy sivatagi szeretkezés, natessék.

ezt a számot a monának köszönhetem. azonkívül, hogy ő az egyik kedvenc fotósom, pedig még nem is tud róla, egyszer a lastfmjét böngészve láttam meg, hogy vagy százszor meghallgatta ezt a számot, főleg egymás után. a silver mt zion számomra külön fogalom, én nem is a postrockba tenném, ha tenném valahova, ez az elképesztő című lemez tökéletes filmzenéje a becsukott ajtós nagyvárosi szobamagánynak; és erre tessék, kinézel az ágyadból, és tizenhárom angyalt látsz, amint őrt állnak körülötte. fene tudja melyik világban vagy még ezek után, azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy ez a szám számomra olyan, mintha a múm zseniális finally we are no one-ről maradt volna le, de azt már nehezen tudnám megmondani, hogy pontosan miért.

és végére a szentimentális, romantikus kisfiús lelkem is jóllakik; az előző számnál meghaltam, ez meg valamiféle felhők közötti lebegés. elképesztően szeretem ezt a számot, hiába ilyen egyszerű; ha úgy hallom vallomás, ha úgy hallom ígéret, ha úgy hallom altató, ha meg úgy, nyugtató. a balmorhea se post rock egyébként, inkább a clogshoz van köze, és ahhoz, amire jobb híján kortárs zenét lehetne mondani, mindenféle egyéb stílusmegjelölés nélkül. ebben a számban van valami időtlen is, mintha nem is feltétlenül mostani lenne, hanem akármikori; a középkorban is el tudnám képzelni, hogy egy lány ablaka alatt ül egy fickó, és eljátssza ezt a dallamot. én meg borzasztóan szeretnék így gitározni.

úgy én is herkules lehetnék, bár ha bús haraggal is, de mondhatnám hogy 'jó lesz egy kis hódolás és csönd: így nem fogok sohase meghalni'.

a képek netghostól származnak, aki mostanában alig csinál valamit, és nem válaszol az emailekre, ettől függetlenül zseniális photo stoppos, amikor utoljára beszéltünk, vagyonokat keresett vele valami amerikai dizájn cégnél. ha úgy érzed hogy postrockból neked ennyi nem elég, felhívom a figyelmedet a beautifull noise című blogra, ami jó, az nagy valószínűséggel itt van.

05.10

05.10

hogyan szakít egy magyar vitéz? kivont kardal, büszkén, szálfaegyenesen, természetesen. és hogyan szakít egy zenebuzi? nem fogod elhinni, de görnyedt háttal, laptop előtt, kilós fülhallgatóval zenéket pakolgat. ezzel töltötte eme kis buzi is ezt a napot; húsz szám, meg ami mögötte van. dühös, kicsit keserű szakítós izé lett ez, olyan, amilyen volt az amiről szól; aztán a végére persze átmegy búsulós, visszavágyósba, a kurvaéletbe, hogy mindig így megy ez.

a versek ákos a hét parancsszó című lemezéről vannak, amivel az a baj, hogy idegesít, hogy ákos modoros, viszont a versei tetszenek, mit ad isten. kaszás attila meg pláne, így aztán kettő egy. érdekes egyébként, hogy a szív, seb, ész-t mennyire meg tudtam szeretni, mint kötetet, a lemezeit meg mennyire nem.

itt figyel a lamb egy-e, ami nem csak a címe miatt az első, hanem mert ez még egy konkrét szerelmes szám; érdekes, én mindig valami nagyon kiborulós, depresszív valaminek gondoltam ezt a dalt, de jellemző, hogy a szövegére alig figyeltem. már beválogattam, amikor utána néztem hogy mit is énekel a lou, és láss csodát, ez mondanivaló ügyileg egy pozitív szám.

aztán itt a bugge wesseltoft te majd azt mondod-ja, amire azért is büszke vagyok, mert mind over midi értelmezésben hallgatod, amit úgyse tudnál megszerezni, nekem se sikerült. but i say, mondja sidsel, és közben finoman lüktet az alap; mint a szíved, amikor a másik azt mondja, that's it, over.

a bent nem hiszem el hogy vége-ben az a poén, hogy tulajdonképpen táncolni kell rá; ugrálsz körbe a szobádban, és senki se látja, ahogy rángatózol az utolsó két perc hegedűire. ez a változat csak egy ep-n jelent meg, és szerintem veri az eredetit.

a mark rae nélküled most-jára pedig egyenesen bulizni kell; seggrázós, fejrázós, ereszd el a hajam, amire meg kell őrülni, természetesen nélküle, ezt is meg kell tanulni, ugye.

a wendy rene nevetés után jön a sírás-át a fallal szembenben (sic!) hallhattad, ha. ha meg nem, nevetés után úgyis jön ami sír. annó ugye azt voltam képes írni a tavalyi (08, segítek) évre, hogy ilyen lesz az év; igaz is volt, csúszott is, ilyen lesz ez is. elképesztően jó ez a szám, így gondolhatta a wu tang clan is, mert tearz címmel lenyúlták, annak az instrumentális alapját meg én nyúltam le az elejére.

amy winehouse a szerelem egy vesztes játék-ának a címe már önmagában is igaz, hát még ha az igazság és lélek nyomja alá a zenei alapot. kedvenc amynkat nem szabad borházba küldeni (muhaha), de ezt a számot kénytelen vagyok még én is szeretni. love is a losing hand; emiatt kezet fognék vele.

dinah washington sírj nekem egy folyót-jában még mindig az igazság és a lélek dolgozik. egyik kedvenc sírós számom volt ez mindig is, hát még most, így. a szemfüles beblogozók már találkozhattak vele, hiszen a verve remixed 4-et bátorkodtam már tönkretenni itt.

red snapper kép rólad-jára szintúgy lehet légibőgőzni, mint ahogy már nemolyan régen emlegetett a cassandra lemezre. micsoda alap ez kéremszépen, szinte látom magam előtt a háromtagú bandát, ahogy zúzzák, elől a lányka, te meg iszol, és vele üvöltöd, hogy you say, you say, something wrooooong with me!

sharleen sipteri te hagytál leesni (annyira nincs kedvem szépen fordítani, meg minek is)-jének a ritmusa a legjobb, természetesen, ólomkatonák masíroznak a kályhákba, táncosnőjük után. egyébként az albuma elég gyengécske, (hiába van ott is a truth & soul) a texas jobb volt.

the unbending trees szívnagyobbodása az egyik legjobb magyar szám tavalyról, jellemző módon csak ez az egy van a lemezükön, pedig mennyivel többet érne az egész album, ha több ilyen lenne. kicsit modoros, kicsit tomvécces, de köszönöm szépen, nekem összement tőle.

enigma én szeretlek, én megöllek-je a legrégebbi darab itten, ez a zenebuzi még egész kicsi volt, amikor azt szótárazta hogy 'ne játsz azokkal, akik szeretnek, mert látni fogod az arcot, aki azt mondja: szeretlek, de meg foglak ölni!' voálá, a kicsi zenebuzi mit tudta még mi vár rá. akkoriban ez rock számnak számított neki, most már inkább a lounge, ugye.

apollo 440 fájdalom minden nyelven-je billy hangjával az egyik legmegbízhatóbb szívszakítós izé, még úgy is, ha ez esetben majd a felére összevagdostam. úszó hajókat tessék rá elképzelni, rajta mindazok, akiket szeretni teccik: a vége felé kitárt karokkal bele is lehet futni a vízbe ugye, úszni meg majd megtanulunk közben.

lhasa a nevemben-jének a szövege elsősorban, (i need you now!) de ezt a nőt tessék megnézni, eszméletelen, ha angolul, ha franciául, ha portugálul. a living road legjobb száma ez, ha valaki engem kérdez, de miért is tenné; világ zene, világ meg zene, én már a szigeten kiakadtam tőle.

ampop a piacra készült-je műanyag féleképpen szól, elég szarul sajnos, ezen a kikszen ez a legrosszabb minőségű szám, de annyi baj legyen. szintén az ismerős arcok (nem, nem a hülye zenekar) illeszthetik hallójáratuk szemére eme felvételt, hiszen már ódákat zengtem róla akkor. most meg annyit, hogy ez a remiksz, ez basszus, olyan, mint amikor egyensúlyozol a síneken, és közben, hátul a határnál már látod a vonat fényeit.

ágnes vanilla miért hagytál el hogyha kívánsz-al az egyik legjobb attila kérdést dolgozza fel, és, állam esett a szőrősszívű kritikus ölembe, nem is rosszul. én továbbra se szeretem ezt a szőkeséget, de az összes sapkámat emelgetem a józsef lemeze előtt; ennél nagyobb közhely, ráadásul popénekesnőtől, és még jól is jön ki belőle, sőt!

m83 messze / viszlát-járól azt mondják az okosok, hogy a házibuli zenéjére havaz; ez a zenebuzi szerint meg moroder legend of babel-jére, de ő ugyanúgy nem tudja megmagyarázni hogy miért, mint az okosok, hagyjuk is. könnyfakasztóan szép és édes, mint egy szív alakúra hajlított marcipánrúd; én azért dafke szeretem, sőt.

unkle annak ellenére-je az egyik legjobb unkle szám, bár engem még mindig nem kérdeznek. kiadták reduxálva is, ahol csak a cselló, de ebben külön szeretem klárk keserű, magad elé nézős hangját. rengeteg helyzetben teszteltem ezt a számot, a legjobban országút szélén este, csillagokat nézve működik. és persze a szöveg, ugye. basszus, én sokáig úgy értettem, hogy a végén azt énekli, hogy no one need you, közben meg you know, i need you. végülis, majdnem ugyanaz. az meg külön, hogy se föl, se le.

halász judit nehéz okosan szeretni-jét a játszóházba hallottam először, amikor a szülinapkon mi más szólhatott volna, mint a boldog szülinapot. akkor még a rozi miatt, de megakadtam a torta kiosztásban, valahogy iszonyatosan abszurd volt a helyzet, hogy mi a fenét keres ez itt, meg ezen a lemezen, meg egyáltalán, miről beszél mindenki kedvenc nagymamája? ahhoz képest a pöttömök énekelték ezt is, én meg mehettem ki bőgni a wcbe. arról nem is beszélve hogy ennél egyszerűbben bajosan lehetne megfogalmazni azt, amiről ez az egész kurva kix szól.

bonnie prince billy babylon rendszer meg a nélküled-jében ugye nem csak az a vicc, hogy bob marley-t hozza össze a without you-val, de az is, ahogy a végén ő is kiereszti a hangját, ahogy kell. mond el a gyerekeknek az igazat, mondja az elején, natessék, figyeljetek gyerekek. később egyébként ugyanez a herceg feldolgozta susannával ugyanezt, de az már valami borzalmas. tábortűz, nyár este, döngő szúnyogok.

katona klári hellója a bónusz. a számok között, amik persze, nem túl fontosak. az ott meg a te utcád. és másképp vártalak. és hogy vannak jó szavak. azok se túl fontosak. tényleg minden menekül. és egyszer, azt hiszem velem tudtalak. persze, most már minden fontosabb.

stoppolni minden különösebb cél nélkül

itt vesznek fel

a blog címadó mixe, ami nem csak ebből a szempontból kiemelkedő, hanem hogy ez volt az első, laptoppal buherált, kvázi digitálisan összerakott mixem. az persze külön poén, hogy pár szám (quanticoktól az awol one-ig) élőben lett felvéve bristolban, a ha ha! bárban, egy triphop buliban, ahol én pakolgattam a lemezeket, ráadásul bakeliteket; ezek ahogy kell, egy kicsit máshogy szólnak, így tehát pont az első 'digitális' mixem nem is teljesen digitális, natessék. akkora hibák vannak benne egyébként hogy ihaj, dehát amíg élünk tanulunk ugye. a laptop-mixes rész se jobb, akkoriban még csak a virtual dj-t ismertem, ami amilyen kellemesen kezelhető, annyi hiányossága is van, sok bajom volt vele.

a cím úgy jött, hogy eleve van egy ilyen terranova lemez, provokatív borítóval, de elég gyenge zenével, a close the doors sokkal jobb. amikor ez a mix készült, 2007 márciusában, az utolsó napjaimat tengettem gloucesterben, és a szabadnapjaimon végigbicikliztem rourdeant, volt hogy egészen a walesi erdőkig eljutottam. aztán egy erdei úton elestem, összetörtem a bringát, így elindultam az út mentén, lábamon a hülye spd-s cipő, amiben aztán lehet gyalogolni. angliában nem lehet stoppolni, egyrészt mert az angolok hülyék, másrészt nincs is mindig hely rá; gloucesterhireben kis vékony utak kanyarognak, térdig érő kőfal kíséri őket, mögöttük földek, bárányok meg tehenek. gyakran még két autó se fér el egymás mellett, kis beugrók vannak, ahol bevárják egymást, oda állhatsz, ha akarsz, de lengetni nem érdemes, max rád dudálnak, elütnek, rád hajtják a teheneket, esetleg néznek rád bután, és egészen biztosak abban, hogy valami köcsög bevándorló vagy. azon az erdei úton bandukoltam, és csak poénból stoppoltam, ráadásul annyira idegesített a cipő, hogy levettem, zokniban mentem a betonon, nadrágom szétszakadva, csupa vér, és a cipővel lengettem; lehet emiatt állt meg egy figura, ment a farmra, platós kiskocsival, és magyarázta, hogy ez az út bizony nem megy sehova, én hova akarok menni? mondtam, hogy pont oda; sehova. nincs particular destinationom, jutott eszembe a terranova lemez. akkor kezdtem el stoppolni minden különösebb cél nélkül, és megtanultam, hogy angliában is lehet stoppolni, de csak úgy, ha az ember nem akar eljutni valahova. így eljutottam egészen skóciáig.

az akkori, friss, trendi ipodommal, amihez még zoknit (!) is vettem, és az összes spórólt pénzen össze ebayozott lemezekkel indultam útnak, és ezekből a stoppolós zenékből lett ez a mix. az a száradós, mindentől távol levő érzés jött akkoriban velem, és a katica hiánya; ezért van ilyen elvágyódós, szerelemtől jövős-menős zenékkel tele. tudtam hogy mindig mindenről elkések, és biztosan messziről jövök, mint ahogy azt is hogy én a halál rokona vagyok, szeretem a tűnő szerelmet, hát még megcsókolni azt, aki elmegy. akkoriban jöttem rá, hogy az ember hiába megy akármilyen messzire, viszi magával azt, ami elől elmegy; és erről szól ez a mix. az eleje elvágyódós, a közepe haladós, a vége pedig visszavágyódós; mehetsz bárhova, viszed magaddal adyt.

abban az időben hétvégén játszhattam londonban, a camdeni oh bar-ban, koradélután, amikor a kutya se figyelt rám, és egy fillért nem kaptam érte; viszont olyan arcok váltottak a dj pultban, mint mondjuk a lazyboyos rob, vagy a bentes simon nills, meg akár jon kennedy. és odajárt kávézni a volt faithless tag, az 1 giant leapos jamie catto, az ő kiadójának (spacious music) jelenléte elég fontos ebben a mixben, nagyon sokat köszönhetek neki. innen ismerem az e blogban már emlegetett slovo-s randall szóló dolgait, és a puszta improvizációból létrejött háromnapos zenei projektet, a happeninget. meghatározó volt még annak idején a windmills of your mind című szám is; amikor januárban hazajöttem magyarországra, csak ezt az egy számot hallgattam, negyven valahány változatban, többek között pityeregtem a magyar szövegtől is. a kultikus moondog féle trombita dallam is nagyon fontos volt akkor, ez a szarjunk mindenre, csak menjünk előre hangulat, meg főleg a mr scruff-os vj videó, amitől mindig jókedvem lett, ha ki voltam bukva. ugyanez a rázzuk a fenekünket az útszélén stílus a quantic is, akiket nagyon sokat hallgattam annak idején (élőben kurvajók!), az aim, vagy a beta bandos figura másik éne, a king biscuit time.

az ebay volt a másik nagy zenei inspirátor, naponta rendeltem a lemezeket, vagyonokat adtam mindenféle ritkaságokért, így sikerült megszerezni az egyik kedvenc, eddig egylemezes zenekarom, a custom blue so low maxiját; az itt hallható cinematic orchestra remixet több évig hiába kajtattam, és persze hogy amikor megjött, rongyosra játszottam. a charles webster szintén egylemezes projektje, a presence is így került hozzám, mint ahogy a dzihan & kamienék albumai is; mindkettőjük itteni felvétele, a drophere, meg a far far away from my heart azóta is nagyon benne vannak a szívemben; üres utakon égre nézni, miközben a füledben is benne vannak, az hajaj. a folk világába is akkoriban csöpögtem bele; a bent szám is egy billie jo spears feldolgozás, de erre a gene clark dalra ugráltam a legtöbbet a bárányok között. a husky rescue-s korszakom is akkor volt, mint ahogy parov stelar is abban az időben szólt sokat. főleg a mix utolsó tíz percére vagyok büszke, a végén egymáson szól a happening dubja, és a penguin cafe orchestra nagyzenekara, úgy illenek egymásba, mint a jó szeretők. ez utóbbit már csak a címe miatt is ide kellett tenni; zene valakiről, akit szeretsz, de elmegy, és ez mégse számít. hát ez ilyen, mint ahogy ez a mix is.

ehe tracklist:

1 latinovits: akik mindig elkésnek (ady endre)
2 randall: narghile
3 custom blue ft spacek: so low (cinematic orchestra remix)
4 husky rescue: new light of tomorrow (bonobo remix)
5 bent: so long without you
6 gene clark & the godsin brothers: only colombe
7 mazzy star: taste of blood
8 victor malloy: the girl who wasn't there (quantic remix)
9 moondog: lament 1 'bird's lament'
10 mr scruff: get a move on (edit)
11 quantic soul orchestra: get a move on
12 quantic soul orchestra ft alice russel: end of the road
13 king biscuit time: i walk the earth
14 hird ft yukimi nagano: keep your kimi
15 aim: cold water music
16 psychonauts: circles
17 the orange factory: windmills of your mind
18 awol one & daddy kev: danyell's song (wild is the wind remix)
19 slovo: magazine man
20 silent poets ft ursula rucker: get ready (dj yas & marcus cuts)
21 miles davis: in a silent way (dj cam remix)
22 parov stelar ft billy kern: nowhere
23 presence ft sarah jay: far, far away from my heart
24 dzihan & kamien feat ma.dita: drophere
25 the happening: finding our feet
26 the happening: let it move you
27 penguin cafe orchestra: sound of someone you love who's going away, and it doesn't matter
28 phoenix: outro (ady endre)

a rajzokat annának, a boldizsárnak köszönhetem, akinek nem tudom hogy fogom megbocsájtani, hogy nem a rajzolás felé ment tovább.

hold mix

bár ma már a hold sem ugyanaz, annak idején bizony még sok mindent jelentett; annyira, hogy még miksz is lett belőle. írország esőáztatta tengerpartján készült, és természetesen egy szerelmi történet; van benne minden, ami ehhez kell, vágyakozás, várakozás, boldogság, csalódás, szomorúság, elmenés, visszajövés, ahogy az ilyet illik.

ez egy dán lord?

Bejegyzés közzététele

zeneileg főleg az akkoriban nagyon jelentős kcrw-s, egyszálgitáros, ablakon kinézős intim folk- pop hangulat; azon a júliuson majd minden reggel a morning becomes eclecticre ébredtem, meg arra hogy odakint esik. így született ez a mix is, odakint szakadt az eső, a megan nézte a noody-t, a cian kergette a pókembert, én meg ültem egy rakás játék között, és álmodoztam. főleg az a rész volt vicces, amikor megpróbáltam saját szakállra felvenni a vihar és a madarak hangját; ott, ahol a nina simone azt énekli hogy 'and listen to the sweet birds singin' az alatt a fecskék hangja a patakpartról került oda. a családnak ugyanis valami hihetetlen meseszerű ideál kertje volt - a kert végében hatalmas, terebélyes fa, és alatta patak bújkált - csak épp sose engedték oda a gyerekeket. bezzeg az az idióta, kócos marcus; magyarázkodhattam, amikor egyszer arra jött ki a családapa, hogy kiraktam a kerítésre, és végigszórtam kenyérrel a laptopomat, hogy rászálljának, lehetőleg közel a mikrofonhoz. azt mondtam, az egyetemre kell, tudja, kisérlet. naja. akkor is furán néztek, amikor esőkabátban, laptoppal a hónom alatt ültem a viharban, szintén a hangok miatt; egy számmal később, amikor a clerkenwell kid azt énekli az abba feldolgozásban hogy 'i must have heard the sound of rain', na akkor az az eső, és az az mennydörgés, az ott volt, felettem, dublinban!

ebben a mikszben lehet hallani a valaha csinált legjobb mixemet, a tanya donelly dalra úgy dobom a minotaur shock dobját, mintha az isten is oda teremtette volna, erre roppant büszke vagyok. a többire persze kevésbé; főleg a tom mc rae - yo yo ma úsztatást kellett volna szolidabban csinálni, jó hogy van cselló mind a kettőben, de akkor is (a yo yo ma - frost viszont egész jó!). itt főleg a dalok számítanak egyébként, a mixek annyira nem; gyakran bizony épp hogy csak illeszkednek egymásba. a dalok viszont nagyon; hallhatod a lunz adem féle lunzát, amiről már áradoztam amikor az ademről áradoztam; minden idők egyik legjobb 'remixe' szerintem; ahogy minden idők egyik legjobb feldolgozása amit a john martyn csinált a portishead glory boxából; borízű, füstös, függönybehúzós, kvázi blues-t csinált belőle, hallanod kell. a kcrwnek hála, hallanod kell azt is, amit esetleg már hallottál; ez a legjobb változata a sia(szia! hihi) go to sleep feldolgozásának, itt még nem bonyolítja úgy túl, mint a későbbi élő felvételeken (lady croissant), és nem lassítja le annyira, mint az albumon (some people have real problem). plusz csellót kap a kcrw stúdióban a nick cave into my arms-ja, és merészebb zongorát; a dorfmannal épp a napokban állapítottuk meg, hogy jól állnak cave-nek a szomorú vonósok. szintén meghatározó lett később a frost féle byssan lull; ez egy norvég altató, itt némileg elektronikusan, triphoposan, de én mindenféleképpen meg vagyok őrülve tőle, annak idején ez borzolta a forró kutyámat is, brr, de legalább csináltam az összes feldolgozásából egy blog aláfestő mixet.

olyan, azóta már atyaúristen előadók is felsorakoztak ebben a történetben, mint az ekkoriban megismert under byen, vagy a piano magic, az album leafról nem is beszélve. az azóta már a művészetek palotájában is járt brad mehldau radiohead feldolgozása is fontos, utána elkezdtem gyűjteni a radiohead feldolgozásokat, de az exit musicot például senki nem játsza el úgy mint ő, hogy a hangulata nem változik, de mégis más az egész; zseniális. ekkor találkoztam először az azóta szintén jóbaráttá vált jolene-vel, de mondhat nasztaszja amit akar, pöttyös az igazi és nem a white stripes. valami interjúban mondja a dolly egyébként hogy jolene természetesen élő személy; milyen öreg lehet már, ha egyáltalán él még, mindenesetre megnézném öregen a jolene-t. camille is akkor vált nagy kedvencemmé, miután kiturkáltam a le fill-t egy tengerparti kisváros charity boltjában. a záró dusty springfield dalról pedig csak annyit, hogy szólni fog a temetésemen, ha én lehetek a dj. ha nem, visszajövök, és kísérteni fogok, amíg be nem tesztek normális zenét, ezt nyugodtan lehet fenyegetésnek is venni.

ez a kiksz is tokkal, vonóval kapható, azaz itt is van cue, mint a havasnál; ugyanazok vonatkoznak erre is, beleértve a foobart is, csak sajnos most a hülye rapidsharen keresztül. nyomok ide egy control c, control v-t, hátha te nem nyomsz egy bal gombot a havas linkre:

'a cue az arra érdemes mp3lejátszónak szétbontja számokra az egy fájlból álló mixet. a legegyszerűbben úgy tudod használni, ha először is leszeded a foobart, ami olyan mint a chokito; ronda és finom (bocs), de egyébként tényleg, amilyen ronda, olyan kevés memóriát használ, és annyira lejátszik mindent; majd miután leszedted a foobart, és telepítetted, a cue-fájlnál nyomsz egy jobb gombot, properties, izé, tulajdonságok, és ott valószinűleg a néród lesz alapértelmezettnek betéve a cue-fájlt használó programokhoz, hát az neked nem kell, hanem átteszed foobarra. és ezután a cue-ra kattintasz, és máris látni fogod számcímekre bontva a mikszet'

nna. nincs az az isten, hogy leírtam volna ezt még egyszer. a gyönyörű rajzok a kedvenc deviánsomtól, pesare-től vannak, nagyon szeretem a dolgait.

fene tudja miért vettem elő pont most ezt a mikszet, most, amikor még messze a nyár, még messzebb a tenger, és azt hinném, hogy az a lelki állapot is messze, amiben készült; de lehet hogy épp ezért. végére még egy tracklist búcsúzóul, ha nem bírnád elolvasni a boritón, ami esélyes;

1 husky rescue: good man
2 iron & wine: waitin' for a superman
3 tanya donelly: sweet ride
4 minotaur shock: motoring britain
5 jon kennedy: waiting for the sea to freeze
6 nina simone: i can't see nobody (daniel y remix)
7 the real tuesday weld: the day before you came
8 camille: au port
9 lunz: lunz (adem's lunz)
10 the cardigans: higher (naid remix)
11 clue to kalo: do you know that love can end?
12 the album leaf: storyboard
13 john martyn: gloory box
14 dolly parton: jolene
15 lindsey buckingham: never going back
16 mary margaret o'hara: cry 'bout
17 tom mcrae: you cut her hair
18 yo yo ma: prelude bach cello suite (#1 in g-minor)
19 frost: byssan lull
20 piano magic: never will it be the same again (part 1)
21 archive: i will fade
22 under byen: plantage
23 cousteau: you my lunar queen
24 nick cave: into my arms
25 sia: i go to sleep
26 brad mehldau: exit music (for a film)
27 dusty springfield: goin' back

taste of snow

mivel ma reggel is arra ébredtem, hogy odakint hózik, felrakok ide egy régi hóesés mixet.

itt szeded le
itt meg a cue*

hülye dolog ez, mivel szilveszterkor csináltam, de nem mondhatom azt hogy tavaly, mert a tavalyi szilveszter előtt történt a dolog; de mégis alig több mint egy éve. (tehát 2007, ha nem tudnád követni) elvileg a periszkópnak ment volna szilveszterre, de gyakorlatilag ott jóval később ment le. nagyon előttem van az a pécsi hóesés, vártuk már nagyon, a sár helyett, ugye, és én annyira örültem neki, hogy a panelházak között rohangáltam égre tartott arccal, meg fotóztam, és ilyen zenéket hallgattam, aztán ebből lett ez a mix. tele van hibával, mint minden mikszem, de ez különösen; balra csúszik a balansz, isten tudja miért, néha csúszik a sebesség is, főleg annál a szegény jean michel jarre-nál, de az oxigén ötödik tételéről anyu mindig azt mondta, hogy neki 'karácsonyi', így muszáj volt. ettől függetlenül büszke vagyok rá, nagyon szeretem a havas éjszakákban azt a rózsaszínes derengést, amit, ha jól figyelsz, kihallasz ebből a mikszből is. ha jókor (hóesésben, sötétben) hallgatod, nagy élmény lesz, remélem. vagy nem.

sötét iksz ez tehát, hideg és kicsit reménytelen is, mint a téli éjszakák. az eleje felé van egy sétálós rész (múm, pan electric, trentemøller, amute) hogy aztán a hess & petersen féle zseniális depeche mode feldolgozással érjünk haza (home). van egy csilingelős, ajándék bontogatós rész is (dollboy, aphex twin, björk, poplar), meg egy sűrű, vastag pelyhes hóeséses rész (nathan fake, yagya, monolake, digitonal, greg haines) és a vége felé még a tűzre is teszünk (randy edelman, kronos quartet, oliver nelson és a telefon tel aviv), tehát nem fagyunk meg, hiába tűnt úgy az elején (arve henriksen, i.s.a.n., library tapes, labraford). túlnyomó részt elektronikus, minimál, ambient, vagy várj van jobb szó rá: experimentál (fúj!) zenék fognak a füledbe szállingózni, ha leszel olyan bátor, és ezek után is meg mered hallgatni; bulizni nem erre fogsz, hacsak úgy nem, mint a hópelyhek; lassan, nagyon lassan, kavarogva.

figyelj csak, számok, előadók, kiadók, meg minden:

1. arve henriksen: sanmyaku (rune grammofon)
2. i.s.a.n: satie no 1 (lent et douloureux)
(a number of small things)
3. library tapes: first day of winter (make mine music)
4. anders illar: december haze (shitkatapult)
5. labradford: e luxo so (#1) (kranky)
6. múm: winter (what we never were after all) (fat cat)
7. hammock: winter light (hammock)
8. pan electric: winter's walk (absolute ambient)
9. trentemoller: while the cold winter waiting (poker flat)
10. amute: aux creux des vagues mon visage (intr_version)
11. kaminari synthesis: blue skies, winter's final cry
and other relevant love stories (camonille)
12. svalastog: snow tracer (rune grammofon)
13. nikolaj hess & sisel vera pettersen: home (music for dreams)
14. sidsel endresen & bugge wesselhof:
is somewhere out there? (jazzland)
15. valgeir sigurpsson: lungs for merrilee (bedroom community)
16. alog: st paul sessions II (rune grammofon)
17. slowblow & sigridur nielsdottirr:
morgun (kitchen motors family)
18. imaginationandmymother: mouth half open (loaf)
19. dollboy: look darling, it's start to snow (arabic)
20. aphex twin: nannou (warp)
21. björk: aurora (opiate & music box version) (island)
22. archive: silent night (shepherds quake) (dark winter)
23. poplar: silent night (tritone)
24. nathan fake: silent night (border community)
25. monolake: cubicle (imbalance computer)
26. susanne & magical orchestra: who am i (rune grammofon)
27. jean michel jarre: oxygene (part v) (disques dreyfus)
28. yagya: snowflake (part iv) (force inc)
29. digitonal: snowflake vectors (live @ o2 & ep version)(seed)
30. greg haines: snow airport (misamah)
31. moby: when it's cold i'd like to die
(everything is wrong & instrumental) (mute)
32. randy edelman: the kiss
(last of the mohicans) (morgan creek)
33. clint mansell: first snow (fountain) (nonesuch)
34. oliver nelson: stolen moments
(telefon tel aviv remix) (verve)
35. ashik peter lynch: snow (cherry red)

*= a cue az arra érdemes mp3lejátszónak szétbontja számokra az egy fájlból álló mixet. a legegyszerűbben úgy tudod használni, ha először is leszeded a foobart, ami olyan mint a chokito; ronda és finom (bocs), de egyébként tényleg, amilyen ronda, olyan kevés memóriát használ, és annyira lejátszik mindent; majd miután leszedted a foobart, és telepítetted, a cue-fájlnál nyomsz egy jobb gombot, properties, izé, tulajdonságok, és ott valószinűleg a néród lesz alapértelmezettnek betéve a cue-fájlt használó programokhoz, hát az neked nem kell, hanem átteszed foobarra. és ezután a cue-ra kattintasz, és máris látni fogod számcímekre bontva a mikszet.

merry mixmass

idevele!

karácsonykor karácsonyi zenét hallgatni nem feltétlenül kreatív dolog, de még ebbe is lehet némi izgalmat csempészni, főleg ha az ember fura karácsonyi feldolgozásokat kér a jézuskától. aki ennyire perverz, annak én vagyok a mikulása: negyvenegy (41 vaze! annyi évesen már bezárul a kapu, nem csak a pánik!) szám, a fele ismert, de remixelt, a másik fele ismert, de kitekert, a maradék fele nem ismert, de vicces; van itt jazz, blues, rock, country, hip meg trip hop, bigbeat, ska, punk, reggae, folk, meltown, klezmer, mambo, sőt még modern klasszikus zene is, csak hogy ne legyen egyhangú a csomagolás. a korszellemhez és a gazdasági világválsághoz igazodva e hanganyag inkább a viccesebb, vidámabb oldaláról közelít a karácsonyi hangulathoz, és kevésbé az ünnepi révület hatása alatt, de a végére persze átérezzük azt is. vannak itt gyerekek, fölnőttek, öregek meg mindenféle lények, akiktől olyan - eddig eltitkolt - dolgokat tudhatunk meg, mint például hogy miért nem jön idén a mikulás (tiny tim), vagy carol szerint mi a karácsony (wayne butane) hogyan készül a karácsonyfa (bob rivers), hogy a jingle bells is lehet rock, főleg hogy hip hop nélkül nincs karácsony (sweet tee) a nintendóban is havazik olykor (bit shifter), vagy hogy végülis minden karácsonyi dal ugyanannak a nyúlása (riders in the sky), az olyan érzékeny dolgokról nem is beszélve, mint mondjuk kire hasonlít apu (buck owens). itt van minden tipikus karácsonyi közhely; csendes éjjek, kicsi doboló fiúk, diótörők, hóakarók, ófenyők, rénszarvasok, száncsengők, ahogy illik; ezen a zenei képeslapon találkozhatunk arnoldtól (a svájcinéger!) kezdve a rudolfon és a hóemberen keresztül természetesen akár magával a mikulással is. megszólalnak a veterán verve lányok (dinah, nina, kay, billie, stb), mahalia jackson gospelszájáról nem is beszélve, megjelennek az öregfiúk (louis, count, dean, bing, vagy akár duke és bill), de az újabb időkből itt az aranytorkú fredo, a kedvenc, és tényleg heteró fiúcsapatom egyik fele (erland øye), vagy a német punk fenegyerekei (die toten hosen). a remix oldalon nyomul a kedvenc kamarazenészem (real tuesday weld), itt a jóképű fiúk egyik fele (dan the automator), vagy a macskabanda (psapp), tom waits nindzsás kiadása (fink), a füstös rajzfilmzenét gyártó benték, és itt az away team is, akiket szerfölött kedvelek. a könnyűzenei vonal krémjei is hoztak ajándékot, a bézbólsapkás lányok kedvence, az elnök gyerek (jon kennedy), a teljesen eltűnt, pedig egyébként zseniális szobazenész csapat (klint), a netlabeles fenegyerekek (iermoc & corporal blossom) is képviseltetik magukat, de itt a elektroakusztikus kamarazenében nyomuló north sea radio orchestra, a régi nagy rock matuzsálemekből összetákolt trans siberian orchestráról nem is beszélve. olyan csemegékre rophatjuk, mint például a hetvenes évek ska csapata (the maytals), féle karácsonyi ska, vagy a teljesen kattant shawn lee féle ping pong zenekarának feldolgozására, max rabee álmos hangú englishgerman utolsó karácsonyáról nem is beszélve. tehát látható, hogy gazdag karácsonyunk van, kapkodhatod a fejed, 41 (!) szám, a legtöbb alig több mint egy perc, nincs időd elmerülni, mert ugrálsz a fa körül, és összetöröd a díszeket. a végére az igért megnyugvásban csillagszórók szikráznak, halkan, békésen, a hó is lehullik, és elcsendesedik az éj. hoppá, azért persze remixelten. tehát boldog karácsonyt, ugye, és ha már a karácsony nem feltélten boldog, (kinek mi jutott) legalább mi legyünk azok.

főleg, ha megnézzük ezt a baromi hosszú tracklistet:

1 iermoc - eraster
2 count base - morning blues
(the real tuesday weld remix)
3 louis amstrong - 'zat you santa claus
(the heavy remix)
4 louis amstrong & velma middleton - baby it's cold outside
(mulato beat remix)
5 berlin symphony orchestra - dance of the sugar plum fairy
(red baron remix)
6 trans-siberian orchestra - mad russian christmas
7 berlin symphony orchestra - nutcraker suite
(baz kuts breaks mix)
8 sweet tee - let the jingle bells rock
9 dean martin - jingle bells
(dan the automator remix)
10 duke ellington - jingle bells
(robbie hardkiss remix)
11 lena horne - let it snow! let it snow!
(suedojazz remix)
12 riders in the sky - let it snow
(the last christmas medley)
13 bit shifter - let it snow!
14 tiny tim - santa claus has got the aids
15 wayne butane - a very special christmas (part 1)
16 corporal blossom - little drummer boy
17 kay starr - i've got my love to keep me warm
(stuhr remix)
18 bill may - rudolph the red-nosed reindeer mambo
(malibu remix)
19 dinah washington - silent night
(brazilian girls remix)
20 petti page - frosty the snowman
(rondo brothers remix)
21 jon kennedy - the goose is getting fat
22 little marcy - suzy snowflake
23 lee brown- i've got my love to keep me warm
(psapp' lady remix)
24 palast orchester und max raabe - last christmas
25 buck owens - santa looks a lot like daddy
26 billie holliday - i've got my love to keep me warm
(yesking remix)
27 the maytals - christmas feeling ska
28 shawn lee's ping pong orchestra - o come all ye faithfull
29 nina simone - chilly winds
(fink remix)
30 south park crew - o tannenbaum
31 bob rivers - o christmas tree
32 die toten hosen - oh tannenbaum
33 lucas & friends - christmas of 1978
34 harvoltnine - jingle bells
35 erland øye - last christmas
36 klint - silent night
37 fredo viola & prugelknaben - silent night
38 north sea radio orchestra - o comme o comme emmanuel
39 lou rawis - have yourself a merry little christmas
(awayteam remix)
40 bing crosby - winter wonderland
(bent remix)
41 mahalia jackson - silent night

(46bliss remix)

azt szeretném még hozzáfűzni, hogy a nagyszerű első borítót, a témába illően viselkedő mikulást (vagy ő lenne a vörös manó?) smillának köszönhetem, aki bár még mindig nem görlandi, de sztár a városban. jók ezek az antimizantróp csajok!

a huszonhatodik ősz

ezt a blogot elvileg azért (is) nyitottam, hogy mixelményeimmel megörvendeztessem hálás közönségemet. amióta eszemet tudom, illetve bocsánat, amióta az eszem tud a lányokról, gyártottam mindenféle válogatásokat, részint sznobságból, részint hiúságból (azt hittem a lányok sose hallgatnak olyan jó zenét mint én!), részint őszinte kamaszságból, miszerint hátha a jól megválasztott zenék meghatóbban mondják azt, amit én úgy szeretnék, és aminek úgyis mindig ugyanaz a vége.

ez ilyen.

az idő haladtával persze haladtam a korral, bakelit, cédé, díjé, mix, rádió, stb. hogy mennyire későn érő típus vagyok, azt bizonyítja, hogy a blog megnyitása után majd egy évvel teszem csak közzé egy mixemet, ami ráadásul az őszről szól, sose jobbkor, most hogy tegnap leesett a hó. azért jobb később mint soha, tehát tessék fogyasztani eme zenedobozt, aminek mindenféle hülye címeket adtam volna, mint hogy néma falevelek, meg huszonhat ősz, meg efféle gyönyörű giccses próbálkozások, de aztán győzött a kreativitás, így 'őszi mix'-nek neveztem el, a gyengébbek kedvéért még le is fordítottam magyarról angolra, mert úgy kell a trendnek lenni, tehát íme az

autumn mix
(egerezdmeg)

amit az őszről zeneileg el lehet mondani, azt általában elmondják a kesernyés, borízű, elvágyódós, elmúlós, szelíd szerelmes dalok, finom, főleg akusztikus hangszereléssel körítve. aki kicsit is zenebuzi, biztos hogy álmából felkeltve is mond húsz ilyet, norah jonest, diana krallt, ne adj isten r.e.m.-et, vagy súlyosabb esetekben coldplayt, didot, és efféle rádióbarát alkotókat emlegetve; ha olyan extrán zenebuzit keltesz fel szép álmából, mint például a dorfman, akkor először is elküld a fenébe, másodszor sodor egyet, és miután megvan a hangulat, akkor fog olyanokat mondani okosan, mint tom waits ugye, cohen, vincent gallo, fink, rufus wainwright, de lehet hogy rájön a beth láz, és asszondja neked hogy beth orton, beth hirsh, beth gibbons.

tehát látható, hogy az ősz főleg gitár és dal; épp ezért ezen a mixen nincs egy büdös szó sem (persze ez sem igaz, a fosz lányok fransziáznak, de ennek járj utána). a gitár is csak lassan jön be, szigorúan a fúvósok után, hogy aztán csak a végén adja át helyét nagy nehezen a zongorának.

a másik perverzió ezzel a mixel kapcsolatban, hogy az adta volna magát, ha meleg kezdés után szép lassan hűvösödik be a dolog, s átballagunk nyárból őszbe, hogy a végére a telet is megcsillantgassuk, de dafke nem; nekem az idei ősz hirtelen jött, mint amikor átmenet nélkül az ötödik bor után hirtelen megérzed hogy részeg vagy, nem kellemesen részeg, hanem veszélyesen, míg a negyediknél még csak kellemesen be voltál csak csípve; így kezdődött nekem az idei ősz, és így kezdődik ez a mix is, hidegen és kegyetlenül.

huszonhat szám, adja magát a párhuzam, hogy ennyi őszt láttam eddig én is; és valóban. vannak itt hangulatok régebbről és mostról, a clogs, endorphin, alpha, ganga, food, ezek a tavaly szóltak, míg a pécsi gesztenyefákról hullottak a levelek, ahogy tavalyi a szex és lúcia, vagy a huszonegy gramm is; mindkét film nagyon az őszt fogja jelenteni nekem; a krush vagy a badmarsh & shri vonal még a rozis őszből maradt meg, a veresegyházi napfényben ázott dombokról; a többi főleg idei termés.

nagyon jellemző képet ad ez a mix a mostani őszömről, én most így éltem meg a hulló levelek havát; átjárja ez a csendes pusztulás, ahogy ezt az őszt is, és a vége aktuális még most is; egyszer hallgasd meg sűrű hófelhők alatt, alkonyatkor az utolsó számot. ha még tovább kellene ragozni, idő íve is van ennek a mixelménynek, az eleje hajnal, a közepe nappal, a vége meg éjszaka, hinnéd-e. az elejére merengeni, a közepére sétálni, a végére meg összebújni érdemes. most már csak az jön hogy én kérek elnézést a hibák miatt, ami bizony előfordul a keverésnél, god is a dj, meg tiesto, én nem, ráadásul az utolsó két számnál még a vágás sem tökéletes. mindezek után még az is megjegyzendő, hogy akkor jó neked, ha gizda vagy, és ipodod van, meg itunesed, mert azok biztos hogy hibanélkül lejátszák a váltásokat; de az új winampal is megoldható a dolog, mediaplayert ne használj, ha lehet.

de azért imhol a tracklist:

1 nills petter molvaer: hover
2 murcof & erik truffaz & talvin singh: resignacion live
3 antenne: ttreaa#7
4 food: dadycation
5 krush & kazufumi kodama: day's end
6 badmarsh & shri: the last mile
7 bill laswell: siren song
8 aluna: autumn song
9 ganga: autumn
10 avril: urban serenade
11 alpha: hooper
12 felix laband: minka
13 gustavo santaolalla: can emptiness be filled?
14 endoprhin: soon after silence
15 bersarin quartet: october
16 digitonal: gone
17 your hands in mine: calendar
18 clogs: kapsburger
19 ass: two different ways
20 aaron martin: mannal street
21 nitin sawhney: firmament
22 arborea: rain
23 alberto iglesias: encuentro
24 max richter: autumn music #1
25 goldmund: image autumn womb
26 dustin o'haloran: opus 23