meggy

a troli megállóban állt a múltam, de aztán feljött hozzám, körökre osztott stratégiát játszottunk, bár sajnos nem volt rá idő, hogy nyerjen valaki. már akkor elhatároztam, hogy ilyen mondatokat fogok írni, mint például:
'a múlt olyan mint egy meggymag' ,
de aztán nem találtam olyat, ami ne fájna.
'akinek meggymag a szíve' - ez egy vers, és nem én írtam, mégis nekem fáj, szemétség, de legalább irodalom.

és egyébként is, itt jössz te, aki szintén szereted a meggyet, igaz, néha azt mondod, engem is; és a meggyről úgyis anyukád jut az eszedbe, ahogy a húgoddal terhesen irtó sok meggyet evett, amit a nagybátyád fájáról nagy szatyrokban kaptatok; és valamiért össze állt neked a kép, hogy aki sok meggyet eszik, annak megnő a hasa, terhes lesz, és kisbaba születik majd, mert ha a föld eszi meg a meggymagot, abból fa nő, ha egy nő, abból meg egy gyerek.
irigyellek a gyerekkorodért, a húgodért, a nagybátyád régen elpusztult meggyfáiért, és néha az ízedért is: főleg ott, tudod, a húsa mint a friss gyümölcsöké.
nekem ez egyre kevésbé megy, a meggyből is már csak a wc maradt, attól félek, és a márkahűség, hogy szeretem; örülök, hogy szerethetek valamit, még ha gyorsan meg is emésztem, és fáj tőle majd a hasam. kicsit talán így vagyok veled is, ilyen itt az élet, vagy egész más, de majdnem olyan, mint amilyen akkor volt, amikor még én is ott álltam, a trolimegállóban, körökre oszló stratégiákra várva.