2011. május 20., péntek

konyhamese

az önmagunkról alkotott kép nagyjából azonos a szerelemről alkotott képünkkel.

az ilyen mondatokat hidegen kellene kivenni a hűtőből, mint a sört.

mivel csak önmagunkon keresztül látjuk a szerelmet, hiába szól az elvileg mindig valaki másról; amennyi öncsalás van magunkban, annyi van a szerelmünkben is.

konyhapszichológia.

mit várok én a szerelemtől, zabálom két pofára a gondolatot, ha magamtól se várok semmit; és mit várhatok magamtól, ha közben azt hiszem magamról, hogy én a halál rokona vagyok?
egy közös ismerősöm mindenkivel van; ő a halál, háhá, jelöljétek be, mindjárt itt a nyár.
nincs mese, minden mese ugyanaz a mese.


1 megjegyzés:

Emil Zora írta...

Bocs, hogy idepofátlankodom, eleddig nem ismertelek, bár most gyorsan el is olvastam a két utolsó írásodat ( nem rossz)... lenne egy kérdésem: te be tudsz lépni a www.blogspot.com-ra?

Zora