hernyó hatás

pillangó hatás

csúnyán lesarkított, hálivúdisitott feldolgozása annak az elméletnek, miszerint ha a világ egyik felén megölsz egy pillangót, akkor az a másik felén tornádót is okozhat. ez kiváló alkalmat nyújt aston barátunknak, hogy kivariálja a lehető legjobb leosztásra gyermekkori traumáit, és nem utolsó sorban hol vans, hol nike ruhákban nyomuljon, és a haja is hol jobbra, hol balra legyen fésülve, ezzel is jelezve, hogy mennyire máshogy alakul minden. nem csak az analogizált megoldások zavaróak, és szembetűnőek, (nyilván a gonosz, szadista gyilkos gyerekből, ha egy emlékét megváltoztatjuk, csakis hittérítő lehet, és nyilván a szöszi elkényeztetett leányegylet tagból pedig prostituált, minden fekete fehér, hiába színes már a film) hanem az alapvető logikai bukták is, hogy mást ne mondjak, hogy a fenébe olvashatja mindig ugyanazt a naplót szerencsétlen aston barátunk, ha annak mindig meg kellene változnia, ahogy megváltoznak az emlékek, sőt, alapjáraton naplót se kellene írnia már sok esetben, hiszen nincs pszichiáter sem, és trauma sem, hogy az előbbi hatására dolgozza fel naplóírással az utóbbit; de hát minek kukacoskodunk, nyilvánvalóan nem a gondolkozó nézőnek készült eme ragyogó műalkotás. jó kis tini színészkedések, a történet adja a borzalmasan tulzó alakításokat; a jók nagyon jók, a gonoszak nagyon gonoszak, aston barátunk meleg barna szemei ahogy illik, hol fájdalmasak (istenem az a tolókocsis rész, hát mért nem adtak neki egy oscart érte?), hol őrültek, hol boldogok, tizenéves tinilányok nyilván nedves szemekkel teszik fel e film után kutcher posztereiket, akik pedig a káosz elmélet filozófiai oldalát szeretnék boncolgatni, messze kerüljék el ezt a filmet, és inkább olvassák el brandbury marsbéli krónikáiból a mennydörgő robaj-t, úgy legalább nem lesz hiányérzetük. és ha valaki mégis tini filmeken akar filozofálni, azoknak meg inkább még mindig a donnie darko. abban legalább ott a mad world.