az egyik őrület a sok közül

eddig azt hittem, a kommunikáció a kulcs. 

tévedtem. 

az elfogadásnál, és a megértésnél kezdődik minden. lehetsz bármennyire is asszertív, érthető, de ha valaki nem akar téged megérteni, akkor akármennyire is próbálkozhatsz, nem azt fogja hallani, nem úgy fogja érteni ahogy mondod. 

ha valaki nem akar téged megérteni, akkor tehát nem az a megoldás, hogy másképp -jobban?- mondod. azt persze nem tudom, hogy akkor mi az a bizonyos megoldás, csak azt, hogy a kommunikáció önmagában sajnos nem.

persze van olyan, hogy nem tudnak megérteni, holott nagyon igyekeznek; ez sajnos az egészségesnél jóval gyakrabban előfordul, az én életemben legalábbis biztosan. de itt már megvan a kulcs, ott van az ajtó is, persze olykor még így is olajozni kell, hogy forduljon is a zárban, van ez így, dolgozni kell rajta. itt jön jól ha ügyesen kommunikálnak a felek. de ha valaki valójában nem is akar megérteni, az csak a fal, ajtó és zár nélkül.

ha valaki nem akar téged megérteni, akkor legyél te az elfogadó, és a megértő, hiszen ugye, itt kezdődik minden. fogadd el, és próbáld meg megérteni, hogy hiába próbálkozol a másik nem akar téged elfogadni, és megérteni. van ez így. bár azt végülis az egyik őrület a sok közül, hogy el lehet fogadni azt, hogy nem akarnak elfogadni, és meg lehet érteni, hogy nem akarnak megérteni.

de el lehet, és meg lehet. mindent lehet.

ezután - gondolom - jön, és aztán marad is, a csend.