mit tagadjam, miért ne tagadjam, félek. félekélek félrefélek. félrekeféizé. újabban gyakran rémálmodozom; azt játszom, ahogy tekerek valahonnét valahová, hogy megpróbálom becsapni azt, amit úgyse lehet; elképzelem, melyik úton jöhet az az autó, ami majd el fog ütni, és lehetek akármilyen óvatos, úgyis el fog ütni, vagy én fogom elütni őt, lehet akármilyen óvatos, ha kettőn áll a vásár, hát hány emberben fekszik a forgalom? szóval találkozunk, és az fájni fog, nekem majdnem biztosan, vagy valamimnek, valakimnek, tehát direkt másfele megyek; kikerülöm a főutat, bemegyek egy kisutcába, megállok egy fa alatt, egy ritmusnyit - zöldre váltásnyit várok, hagy menjen tovább a sors, és én majd a háta mögött elsettenkedem. igen ám, de mivan ha pont ezzel érem el, hogy pont mondjuk kovács jenő, állásából elbocsájtott tampongyáros (az emancipált nők kevesebbet menstruálnak, ezt olvastam valahol) életében először reggel nem borotválkozik, feleségét se puszilja meg, nem gondol a tamponokra, semmire, hanem a sarki kocsmában megiszik egy kesergőt, és miután félig végignézte a meccset, amit még sose nézett végig, beleül a nem feltűnően leharcolt állapotban lévő szuzukijába, amit a hitelek békés éldegélése idején vásárolt hitelre, és még mindig nem teljesen az övé, de már olyan mindegy, mint ahogy az is, hogy az egyik győr melletti minőség ellenőr nem ellenőrizte rendesen a huzalozást, mert élettársa megcsalta pár nappal azelőtt egy hentessel, és emiatt az autó indexe nem működik rendesen, illetve nem mindig, de hát mi az, ami mindig működik manapság, a keserűn kívül, szóval megy jenő a szuzukijával, és; és mivel a meccset félig végignézte, pont négy perccel kerülnénk el egymást, én már mondjuk a szentlélek tér közelében rohangálnék, békésen, még az is lehet hogy a bringaúton, pedig de utálom, ő meg hajtana le az árpád hídról, mondjuk, de mivel megálltam az előbb egy fa alatt, beszívva azt a jellegzetes buda illatot, amit pesten is lehet érezni, csak ott másnak hívják, mivel megálltam, pont mellette megyek, nézd meg, kirakja jenő az indexet, mert egy tampongyáras pontos munkavégzéshez és betartandó szabályokhoz szokott, elvégre hova lenne a világ, ha pont egy tampongyáras figyelmetlenül csinálná a munkáját, és, szóval ebbe belegondolni is rossz, tehát jenő becsületesen kiteszi az indexet, nem rajta múlik, talán még nem is a győr környéki minőségellenőrön, hanem azon a cafkán, aki pont egy hentessel, hát ebbe bele kell őrülni, de legalábbis az indexnek nem működni, én mindezekről nem tudván mennék tovább egyenesen, nem látom a hentest, a győr környéki minőségellenőrt, a nem működő indexet, a válság hatását a tamponokra, jenő meg azt nem látja hogy én nem látom, és máris találkozunk.
ha egyszer lesz egy saját hűtőm, felírom majd rá, hogy ami nem öl meg, az megerősít; azok alapján, amilyen kajákat esélyesen a hűtőmbe fogok rakni, és ameddig ott fogom őket hagyni előreláthatólag, ez egy igen hasznos bölcsesség lesz az ajtaján.
egyébként meg hülyeség az egész, tudom én, hogy nem egy tampongyáras, hanem egy taxis fog végezni velem, és a taxisok is tudják ezt; úgy néznek rám, mintha már várnának.
a sors amúgyis kapja be.
az önként menőt vezeti, a menni nem akarót vonszolja; a félre állót megbírságolja.
a sors nem igazán demokratikus, hiába törjük magunkat.
ettől függetlenül, mindig olyan nagy fáktól félt a kicsi fejszém, hogy most nem is tudom hogy büszke legyek e magamra, vagy megijedjek ettől is, hogy nézd, mintha már csak ennyi félni valóm lenne; az autósok. ráadásul a halállal való napi kokedálásom is elég vicces hogy mindössze ennyire koncentrálódik, hogy ne üssenek el, semmi betegség, szerelem, szex, vagy rock'n'roll. a drog mindig is kimaradt, ez volt az egyéni választásom a lapok közül, mert:
'aki nem maga választ, annak nincs saját sorsa sem'
natessék.
ha egyszer lesz egy saját hűtőm, felírom majd rá, hogy ami nem öl meg, az megerősít; azok alapján, amilyen kajákat esélyesen a hűtőmbe fogok rakni, és ameddig ott fogom őket hagyni előreláthatólag, ez egy igen hasznos bölcsesség lesz az ajtaján.
egyébként meg hülyeség az egész, tudom én, hogy nem egy tampongyáras, hanem egy taxis fog végezni velem, és a taxisok is tudják ezt; úgy néznek rám, mintha már várnának.
a sors amúgyis kapja be.
az önként menőt vezeti, a menni nem akarót vonszolja; a félre állót megbírságolja.
a sors nem igazán demokratikus, hiába törjük magunkat.
ettől függetlenül, mindig olyan nagy fáktól félt a kicsi fejszém, hogy most nem is tudom hogy büszke legyek e magamra, vagy megijedjek ettől is, hogy nézd, mintha már csak ennyi félni valóm lenne; az autósok. ráadásul a halállal való napi kokedálásom is elég vicces hogy mindössze ennyire koncentrálódik, hogy ne üssenek el, semmi betegség, szerelem, szex, vagy rock'n'roll. a drog mindig is kimaradt, ez volt az egyéni választásom a lapok közül, mert:
'aki nem maga választ, annak nincs saját sorsa sem'
natessék.
