ezer éve láttam, most újra, mert elolvastam a könyvet, és nekem az egyik legjobb olvasmányom volt hosszú idők óta, és nem csak görland (pedig ott nincs is annyi lány) miatt. ahogy lenni szokott, a filmben pont a lényeg hiányzik, ami hoeg könyvét zseniálissá teszi, vagyis smilla fejtegetése az emberekről, a hidegről a szerelemről, és a hóról; az okos filozófia és társadalomkritika, fanyar humorral és derengő dán hangulattal tálalva. ezeket mind elveszítjük nézőként, az egyébként nagyszerű színészekért cserébe, egy nyers, egyszerűen követhető, butított thrillert kapunk, kötelező logikai bukkanókkal, és szupermanra hajazó befejezéssel. az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani, a casting, majdnem mindegyik szereplő tökéletesen beleillene a könyvbe, julia ormond nagyszerű a szexis, magányos belevaló nő szerepében, gabriel byrne tőle elvárhatóan misztikus, ahogy kell, csak épp az egésznek nincsen semmi értelme, és abból a bizonyos görlandból is csak a végén kapunk filmre elegendő mennyiséget, (lányok nélkül) de akkor már inkább a könyv, ott hosszú oldalakon keresztül hull a sorok között a hó.
hoeg könyvét melegen tudom ajánlani mindenkinek, főleg hidegben, a film meg előtte, vagy utána jó, mert nem lő le semmilyen poént, és a könyv után jobb érzés dühöngeni rajta; olyasmi, mintha az ember belakmározik egy friss mangóból (hogy jön az görlandra?), utána meg megenne egy mangó izű rágót. érted. végülis.
hoeg könyvét melegen tudom ajánlani mindenkinek, főleg hidegben, a film meg előtte, vagy utána jó, mert nem lő le semmilyen poént, és a könyv után jobb érzés dühöngeni rajta; olyasmi, mintha az ember belakmározik egy friss mangóból (hogy jön az görlandra?), utána meg megenne egy mangó izű rágót. érted. végülis.
10/5
