fejjel a falnak
többszörös előítélettel kezdtem, német filmeket valahogy nagyon nem, főleg egy olyan német kvázi művészfilmet, amiben pornószínésznő játssza a főszerepet; nem a pornószínészek színészi képességeivel szemben vagyok(voltam) előítéletes, hanem azzal, ha egy filmet ilyenfajta botrányok kísérik; ilyenkor gyakran előfordul hogy maga az alkotás úgy válik 'kúltá' hogy bármi más oka lenne rá, szereplői magánéletén kívül, vagy mint a ken park esetében, amikor is öncélú, botránykodó vászonszexé avanzsál. a film végére azonban folyamatosan inaritu korcs szerelmek-je járt az eszemben, ami bőven jó asszociáció, főleg, hogy a korcs szerelmek az utóbbi idők egyik legjobb filmje számomra. és ez a másik.
a gátlástalan, szemérmetlen sodrás, nagyon jól elhelyezett súlypontképek, a színészek profin amatőr alakításai - ezalatt az átlagemberséget értem, mintha mindenki önmagát alakítaná - mind a korcs szerelmeket idézik, mint ahogy a hangsúlyos filmzene; ami ebben az esetben is eszméletlen. ott spanyol szagok, ízek és hangok terjengtek, itt török, itt is, mint ott, szociális helyzetek, és függővé vált, korcs szerelmek kilátástalansága felé sodródunk, hol zúgva, fejt kapkodva, hol meg-megtorpanva, az elkerülhetetlen végkifejlet felé, amiben még így is, sőt épp ettől, akkora a csavar, hogy az ember nem is tudja hogy a fejéhez kapjon, vagy a zsebkendőjéhez.
a karakterek pillanatok alatt beélik a vásznat, sőt, néha mintha le is jönnének onnan; a férfi, akinek nincs kedve élni, a nő, akinek van kedve élni, és a kettőjük találkozásától gellert kapott többiek sosem lesznek közömbösek, nagyon jó árnyalatai az emberi típusoknak. az életnek és a szerelemnek ez az az oldala, amit érthetetlenül, talán undorral, vagy unatkozva, esetleg érdektelenül fogadja ha elé teszik az, aki nem ismerte még meg. aki viszont onnan jön, vagy afelé tart, annak olyan egy ilyen film, mint valami hazaérkezés. 'dilara' alakítását külön kiemelném, nekem nagyon érezhető volt, főleg az a rendezői bravúr, hogy mindössze kétszer látjuk férfivel, és mindkét esetben az erotika földjén járunk, mérföldekre a pornótól. egy zenekar által 'fejezetekre' osztott, történetmesélős, hangulatfeloldós ötlet meg - szerintem - egyenesen zseniális. órákkal a film vége után, még most is nézem a filmet; - erre nem sok film képes, sok filmet már akkor se nézek, amikor még megy - ezek után, szerintem kötelező.
10/9,6
többszörös előítélettel kezdtem, német filmeket valahogy nagyon nem, főleg egy olyan német kvázi művészfilmet, amiben pornószínésznő játssza a főszerepet; nem a pornószínészek színészi képességeivel szemben vagyok(voltam) előítéletes, hanem azzal, ha egy filmet ilyenfajta botrányok kísérik; ilyenkor gyakran előfordul hogy maga az alkotás úgy válik 'kúltá' hogy bármi más oka lenne rá, szereplői magánéletén kívül, vagy mint a ken park esetében, amikor is öncélú, botránykodó vászonszexé avanzsál. a film végére azonban folyamatosan inaritu korcs szerelmek-je járt az eszemben, ami bőven jó asszociáció, főleg, hogy a korcs szerelmek az utóbbi idők egyik legjobb filmje számomra. és ez a másik.
a gátlástalan, szemérmetlen sodrás, nagyon jól elhelyezett súlypontképek, a színészek profin amatőr alakításai - ezalatt az átlagemberséget értem, mintha mindenki önmagát alakítaná - mind a korcs szerelmeket idézik, mint ahogy a hangsúlyos filmzene; ami ebben az esetben is eszméletlen. ott spanyol szagok, ízek és hangok terjengtek, itt török, itt is, mint ott, szociális helyzetek, és függővé vált, korcs szerelmek kilátástalansága felé sodródunk, hol zúgva, fejt kapkodva, hol meg-megtorpanva, az elkerülhetetlen végkifejlet felé, amiben még így is, sőt épp ettől, akkora a csavar, hogy az ember nem is tudja hogy a fejéhez kapjon, vagy a zsebkendőjéhez.
a karakterek pillanatok alatt beélik a vásznat, sőt, néha mintha le is jönnének onnan; a férfi, akinek nincs kedve élni, a nő, akinek van kedve élni, és a kettőjük találkozásától gellert kapott többiek sosem lesznek közömbösek, nagyon jó árnyalatai az emberi típusoknak. az életnek és a szerelemnek ez az az oldala, amit érthetetlenül, talán undorral, vagy unatkozva, esetleg érdektelenül fogadja ha elé teszik az, aki nem ismerte még meg. aki viszont onnan jön, vagy afelé tart, annak olyan egy ilyen film, mint valami hazaérkezés. 'dilara' alakítását külön kiemelném, nekem nagyon érezhető volt, főleg az a rendezői bravúr, hogy mindössze kétszer látjuk férfivel, és mindkét esetben az erotika földjén járunk, mérföldekre a pornótól. egy zenekar által 'fejezetekre' osztott, történetmesélős, hangulatfeloldós ötlet meg - szerintem - egyenesen zseniális. órákkal a film vége után, még most is nézem a filmet; - erre nem sok film képes, sok filmet már akkor se nézek, amikor még megy - ezek után, szerintem kötelező.
10/9,6
