nem írni

nem írni kellene, nem, írni megint nem szabad. nem vezet sehova. annyira soha nem fogsz tudni írni, hogy érjen is valamit. de mégis. írni; az írásban az a jó, hogy még jó is lehetsz benne büntetlenül.

az állomás, az állomás sosem változik. ezek is csak szavak. nem írni kellene. menni. még mindig, ha megáll a vonat azon az állomáson, automatikus mozdulatokkal lép az ablakoz, és keres valakit. már nem tudatos. automatikus. zenét hallgat, olvas, alszik, de amikor a vonat megérkezik, gépiesen kikapcsol mindent, letesz, felébred, és húzza le az ablakot. nem gondolkozik. nem érez. tudja kit keres. akit keres nincs itt. de itt volt. egyszer. régen. ezek is csak szavak. talán most itt lesz. majdnem öt percig áll a vonat. nem gondolkozik, nem érez. már nem gondol bele. nem látja minden emberben, nem mereng a múlton, mit, hogyan kéne máshogy. már gondolatban se száll le a vonatról, végigmenve az állomás mellett, fel az úton, a dombon, az óvodánál, be a kapun. és mit mondana? kinek? azok is csak szavak.

persze romok vannak mindenhol. hiába sírsz; hiába nő újra a fű; aztán utána úgyis kiszárad. a legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna. ágyban alszik, kávét iszik, és nézi ahogy múlnak a napok. romok vannak mindenhol. ágyban alszik, kávét iszik. nem beszél, de nem is hallgat; nem gyűlöl, nem dühös, nem is szenved. csak nem szeret. a kínok kínos kínja ez.

ez a szöveg (ez milyen szöveg) nyomokban jónás, somlyó, tagore, babits és stb szövegeket (azok milyen szövegek!) tartalmazhat.