üresen állok, mindennek háttal. elöntött egy érzés és épp megvárom míg megszáradok. mert lehet nekem ipodom, lehet nekem jó biciklim, laptopom, meglehet a custom blue so low maxija is, vagy az összes cinematic orchestra remix amit valaha csináltak, s nézhetek ki jól, lehet hogy nem hullik ki a hajam, és szép hullámos lesz, lehetek még jobban izmos, lehet még 501es levis farmerem, durva telefonom amin pénz is van, digitális kamerám, analóg kamerám, fényképezőgépem, terepjáróm, kroszmotorom, túra bakancsom, minden napra más cipőm, nőim, szeretőm, poszterek a falon, lehetek majd annyira ügyes hogy én csinálom a hűtőszekrényt meg, a generálozást is, és a gyerekek szobájara a tapétát, lehet nekem iskolám is, és munka helyem, végzettségem, papírjaim, aktuális almom, politikai meggyőződésem, egészséges nyakam, kiegyensúlyozott nemi életem, pulikutyám, napi elfoglaltságaim, bekeretezett képem valakiről, és sok jó könyvem, idom is rá, nyugalmam, és meg meg is világosodhatok; mire megyek vele. néha elont egy érzés hogy mire megyek vele. nélküled élek. éltem. élni is fogok. nélküled. nélküle. nélkületek. s élhetek én veletek is; néha elont egy érzes. kifeszítem magam száradok.
néha elönt egy érzés;
olyankor
száraz falak közt ázok,
és várok.
hogy ne zúgjanak a fák, hogy száradjanak az esők, ne nyomjon az ágy, és bukjanak az elsők, hogy a szó fogyjon, és ne a szeretők, hogy ne nevessenek akik nem visszaesők!
néha elönt egy érzés.
olyankor
a könnyekkel hadban állok,
és fázok.
mert hidegek a harcok, hidegek az arcok, jegesek bőrömön a karcok, és üresek a teleírt lapok, magamból már magamnak sem adok, nem is kapok, valamit valamiből ha kiharaphatok!
néha elönt egy érzés.
olyankor
kifeszítem magam,
és száradok.
