a legjobban mindenhonnan a zuhanyzókra emlékszem. ha hátra nézek, mindig a zuhanyzókból indul ki az emlékezetem. mintha azok az évek csak zuhanyzással teltek volna. furcsa. azt hiszem, ha majd a végén lepereg előttem az életem filmje, az enyém csak zuhanyzásból fog állni. egy nagy zuhanyzás, hol meleg, hol hideg víz, az élet már csak ilyen, hol leforráz, hol lefagysz tőle, aztán ott cidrizel egy szál semmibe. mintha egész életemben csak zuhanyoztam volna. mondjuk ha rajtam múlik, való igaz, csecsemőként beálltam volna a víz alá, és ki se jöttem volna, csak már négykézláb, meghalni, mert azt mégis csak úgy illik.
de nem így történt, az istenit neki, sőt, az az igazság, hogy otthon sokáig csak ülő kád volt, mert anyu csak abba bírt beleülni vagy mi, meg az mégis csak jobb neki, de én gyűlöltem, az első pillanattól kezdve. összegörnyedve lehetett csak bele ülni, én mindig úgy éreztem, minha wc-n lettem volna, ott ül ilyen hülyén az ember. ráadásul én folyton csak nőttem, a kád meg maradt a régi, mert a kádak már csak ilyenek. a végén már az volt, hogy állandóan fejbe térdeltem magamat, ha meg akartam mosni az övön aluli részeimet, ami elég hülye érzés, de tényleg. emiatt aztán rászoktam a zuhanyzásra, de az se volt felhőtlen enyhén szólva, mert a fürdőszobánk toldás volt, úgy rakták a ház mellé, látszott is rajta, ami igaz az igaz, és lejtett lefelé a teteje. ráadásul az isten tudja már ki tervezte, de az én problémáimra nem gondolt az illető, mert száznyolcvan valamennyi magas lehet a teteje az elején, és onnan csak lejt, ami pedig édes kevés ha az ember egy amúgy is magas ülőkádban fel akar állni zuhanyzás céljából. guggolnom kellett, de el lehet képzelni, elég kellemetlen asszociációi vannak az embernek, miközben guggolva zuhanyzik, nem egy leány állom. tudom, látszólag nem nagy dolog egy kád, de azért mégis, bele kellene gondolni, milyen fontos szerepe van az ember életében. kellene erre is egy közmondás, ha már az ágyra csináltak, másra is rá lehetne húzni, miszerint ki mint tölti meg kádját, úgy éli a napját, vagy mi. kicsit sántít, de hát nem az a lényeg.
a lényeg az, hogy rettenetesen utáltam otthon fürdeni, és akárhova mentem, mindig a fürdőszoba érdekelt a legjobban. mindig menekültem otthonról, és ahol tudtam, megfürödtem. a fazékéknél emlékszem, ott láttam először ilyen hülye alakú kádat, aminek az oldalán lévő gombot megnyomva zubogott a víz alulról. hú, hát az aztán a móka, el kell hinni, az aztán a móka, nekem olyan volt mint a mennyország, talán jobb is, a mennyországban biztos nincsenek ilyenek. ki se akartam jönni onnan, pofátlanság is volt rendesen, mert a szülei tartottak kerti partit, és a fazék meghívta a haverjait, de engem baromira nem érdekelt se a kerti parti, se a haverok, de még a szülei se, nálam azzal a káddal megállt a világ. aztán úgy alakult, hogy baromi sok kádban megfordultam a későbbiek folyamán, mert az élet az mindig így alakul valahogy. rájöttem arra is, hogy más kádjában fürödni nem jó dolog, bármennyire is szeretné az ember, mert az valahogy intim vagy mi. de tényleg, ha az ember belegondol, hogy a másik is ott meztelenkedik benne, ugyan úgy elnyújtózik, jóvan tudom, túl lehet élni, de én már csak ilyen vagyok, kiver a víz szó szerint, ha elképzelem hogy itt előttem más szőrös pasi kéjelgett. ha meg női kádban vagyok attól meg felizgulok. meg kell figyelni, egy kád, amiben egy nő fürdik rendszeresen, valahogy más. olyan illata van, meg úgy érződik rajta az a finomság, hú, hát igen. ha az ember egy nő után ül bele ugyan abba a kádba, az már szinte intim kapcsolat. ettől meg én legalábbis, általában zavarba jövök, vagy felizgulok. egyik se jó hosszú távon, főleg ha, hogy is mondjam nem akarok ’ajtóstól rohanni a házba’. szóval viselkedni kell, vagy mi, és pont ezért rászoktam a zuhanyzásra.
szerintem az isten egyik legjobb találmánya, bocsássa meg nekem, de hát tényleg így gondolom, a víz. rendkívül jó dolog, úgy vettem észre. a zuhanyzás meg főleg, elég jó volt azt így kitalálni, bár azt hiszem nem lehetett olyan nehéz, ha valaki látott már vízesést, vagy pláne zuhatagot, nincs új a nap alatt ugye ugye. aztán most már mondjuk az okosok ezt is megbolondították, meg kell az észnek állni, hogy mik vannak, hihetetlen, alulról, felűről, középről, zenét lehet hallgatni közbe, hát komolyan mondom, zenét, vízálló rádiót kapcsolgathat az ember, meg olyan is van, ami megmasszíroz, meg parfümöt nyom az arcba, hú, nagyon jó dolga van annak aki megteheti. nemrég voltam egy olyanba, amin műszerfal volt, de tényleg, ahogy mondom, műszerfal mint valami űrállomáson, lehetett kapcsolgatni, meg állítgatni a vízhőmérsékletet, aztán elnyomtam valamit, és tökön vágott a baromi erős sugarú negyven fok. az volt aztán a meglepetés, felűről vártam volna, erre nem tudtam felegyenesedni úgy eltalált, ott középen. nem jó a dolgokat nagyon túl bonyolítani, én azt mondom, elég lenne ha felűről lefele jönne a víz, mint rendesen, nem véletlenül lett így kitalálva ez a világ gondolom, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.
szóval tényleg, a legjobban mindenhonnan a zuhanyzókra emlékszem. ha a nehéz pillanataimban nézegetem magamat a múltban, mert ez az egyik legkönnyebb dolog, amit lehet csinálni a nehéz pillanatokban, akkor mindig zuhanyzóban látom magam, csupaszon mint egy béka. a magabiztos pillanatokban, arccal a vízsugár felé mosom a terveim. vagy a boldog pillanataimban, amikor a seggem rázom, és a rózsát mikrofonnak nézve de-phazz számokat danolászok borzalmas hamisan. a magány is ott van a zuhany alatt mennyiszer, összegörnyedve zokogni a vízzel. komolyan mondom, zuhanyzás közben lehet a legmagányosabbnak lenni, én legalábbis így vagyok ezzel olyankor mindig baromságokon gondolkozok, és valahogy ha az ember meztelen, nehezebben csapja be magát, vagy mi, kiszolgáltatottnak érzem magam, bár ez lehet hogy azért van, mert nem vagyok valami izom pacsirta, az tény. meg aztán az milyen sebezhetővé teszi az embert hogy attól a két hülye piros meg kék cucctól függ a tisztasága, az például elég kellemetlen, ha elmegy a meleg víz, na ugye, aztán lehet visítozni. de van a zuhany alatt más is, hála istennek ilyenekre is vissza lehet emlékezni, amikor nem vagyok egyedül a zuhany alatt, hát igen, erre az egyik legjobb hely, olyan is volt, amikor legalább hárman voltunk, és abból csak én voltam egyedül fiú, de hát nem akarok itten felvágni, vagy mi.
meg valahogy a zuhanyzó az egyetlen biztos pont néha. menj akárhova, bármilyen barom helyre, bármilyen messzire, lehet idegen minden, ha van zuhanyzó, már nem vagy annyira elveszve. de tényleg. olyankor egy kicsit haza érkezel. jön rád a víz, mint otthon, a legjobb dolgok nem változnak, tartsák is meg ezt a jó szokásukat. az is jó móka, ha utazol a zuhany alatt. úgyse hallasz sok mindent, főleg ha a füledbe megy, meg nem is nagyon látsz, hát még ha a szemedbe megy, bár a szappannal vigyázni kell, de ezt úgyis tudja mindenki, a lényeg hogy közben mindenféle dolgokat el lehet képzelni bátran. ha messzi vagy, azt képzelheted hogy tök közel vagy, mondjuk otthon zuhanyzol, csak elzárod a csapot, azt máris mehetsz a saját ágyadba aludni, vagy fordítva, ha otthon vagy, és eleged van mindenből, képzelheted azt is, hogy egy paraguyai szálloda legjobb lakosztályában mosakodsz, vagy éppen az eszkimók meleg vízét használod el galád módon, a zuhany alatt nincs határ, komolyan mondom, ott bármit lehet.
nekem is össze folynak az ilyen dolgok, ha itten emlékezgetem. fura, hogy ezekre mennyire emlékszem. az oslói szálloda arany csapjára, brr de utáltam, alig mertem kinyitni. vagy zürichben, ahol fotocellás vagy mi volt a zuhanyzó, ha beálltál alá, elindult a víz, hogy nehogy meg kelljen mozdítanod a kezed. azt nem is értem, hogy a hátadat mér nem mossa meg valami automatika, bár valahol biztos van már ilyen is. vagy madarasban, ahol nagyüzemi zuhanyzó volt, libasorba állták az emberek, három megállóval, az elsőnél leöntenek hideg vízzel, aztán menned kell a másodikba, ott kapsz szappant, meg ott meleggel öntenek le, van húsz másodperced, aztán menni kell a harmadikba, ott megint hideg víz, és elveszik a szappant. teheránban meg nem lehetett elölről bemenni a zuhanyzóba, farral előre kellett behátrálni, emlékszem attól féltem hogy ezek az ember seggét akarják, és csak azért van ez a szabály, hogy már előre letisztázzák hogy mennyire vagy feszes bőr. és közben meg énekelnek, és ha meg akarod mosni magad, neked is velük kell énekelned, különben kizavarnak. thimbuban meg meg kell fagyni, olyan hideg van, azok meg hideg vízzel fürdenek, a szabad ég alatt, mert hogy az frissíti a szellemet, az agyukra ment a frissesség már szerintem. vagy a francia fürdőszobák, ahol borzalmas csempék vannak, az egész világon nincs még annyira elfuserált csempe állomány, mint a franciáknál, azt hiszem, bár ki tudja. röhej, ciklámen színű csempe, a cső vörös, a zuhanyrózsa meg zöld. imádják ezt, azok se normálisak. az abéchéi szállásunkat se fogom sose elfelejteni, ott meg bogarakkal kellett zuhanyozni, ráadásul vízálló bogarakkal, és a végén a bogarak lettek tiszták, nem te. az olaszok meg virágot visznek a fürdőszobába, milyen praktikus, ha nem a víztől fulladsz meg, akkor a petónia illattól. az erdélyi jános bácsitól voltam a legjobban elájulva, az öreg lassan bele pipázza magát a nyolcadik ixbe, olyan dohányszaga van, hogy füstmérgezést lehet kapni, ha az ember beleszagol mellette a levegőbe, én télen voltam náluk, és úgy éljek az öreg úgy fürdik, hogy kimegy egy szál alsógatyába a hóra, és bekeni magát, tornázik kettőt hármat, levakarja magáról a havat, bemegy, megolvad, megtörölközik, és megy aludni. azért jó olyan sok helyen járni, mert elmondhatod magadról, hogy megmostad a segged manchesteri szagos vízzel is, meg mert rájössz arra, hogy milyen baromi jó zuhanyzók vannak ahhoz képest itthon.
tehát örülni kell, amíg lehet mosdani, addig jó az élet, amíg van ahol tiszta vagy. nem is tudom hogy lehet kibírni anélkül, hogy hetente legalább egyszer tiszta ne legyen a lábujjad köze. tudom ez is kevés, naponta az igazi, de azért bele kell gondolni, nem mindenkinek megy ám az úgy, mint ahogy. sőt. ha meleg víz van, akkor panaszkodni se szabad nagyon hangosan, nehogy az is elmenjen. amilyen hülye az időjárás mostanság, sose lehessen tudni, mire jó a meleg víz. az is igaz, hogy sokan vannak, akiknek nem ez a gondjuk, ezt csak úgy mondom, nem irigykedek, vagy ilyenek, akiknek nem a melegvíz, azoknak az adóhivatal, hát ez már csak így van ugyebár. de szegény utca emberek, akik a padon laknak, elég szar lehet, bár egyszer azt mondta egy csöves, hogy azért nem fürdik már, mert a kosz melegít egy idő után, ebbe lehet valami. meg volt szerencsém a hetes végállomásánál lévő valamilyen higiéniai központhoz vagy mi, hát a használt zoknimban több a higiénia, de biztos máshogy nem lehet. na szóval csak azért mondom, hogy mekkora kincs az ott a lakásba, az a fürdőszoba, arra vigyázni kell, szerintem legalábbis.
nekem ha egyszer fürdőszobám lesz, az biztos hogy baromi jó kis fürdőszoba lesz, már ha rajtam múlik. olyat akarok, aminek napfény teteje van, mer az tök jó lehet, hogy ha az ember télen éjszaka zuhanyzik, a melegvíz alatt nézheti a csillagokat. meg azt még nem tudom hogy akarok e kádat, azt csak akkor hogy ha nem vagyok egyedül, de akkor már nagyot, legalább négyszemélyeset, hogy legyen hely hancúrozni, nem akarom itten részletezni úgyis lehet tudni mire gondolok. ha nagyon gazdag leszek, akkor medencém is lesz, az biztos, mert az milyen jó lehet már, ha az ember úszással kezd egy keddi napot. de nincsenek olyan nagy igényeim, én azt hiszem. ha szép nőm lesz, akkor olyan átlátszó zuhany ajtót is akarok, olyan visszafogottan átlátszót, ami alatt csak kirajzolódik, hú, az elég meleg tud lenni. remélem egyszer azt is megengedhetem majd magamnak, hogy a hangulatomnak megfelelő samponnal mosok hajat, szerintem unalmas minden nap ugyan azzal hajat mosni, nagy álmom, hogy mondjuk ha jó kedvem van, akkor narancsossal, ha hideg van, vagy ha nem vagyok hű de jól, akkor levendula, aztán lenne dinnyés is, azt csak úgy otthonra, ésatöbbi. addig viszont még sok víznek kell lefolynia, csak még azt nem tudom honnan, de majd úgyis lefolyik valahonnan, mert a víz az már csak ilyen, ez a dolga, mondom én, hogy az egyik legjobb dolog ezen a büdösnagyvilágon.
de nem így történt, az istenit neki, sőt, az az igazság, hogy otthon sokáig csak ülő kád volt, mert anyu csak abba bírt beleülni vagy mi, meg az mégis csak jobb neki, de én gyűlöltem, az első pillanattól kezdve. összegörnyedve lehetett csak bele ülni, én mindig úgy éreztem, minha wc-n lettem volna, ott ül ilyen hülyén az ember. ráadásul én folyton csak nőttem, a kád meg maradt a régi, mert a kádak már csak ilyenek. a végén már az volt, hogy állandóan fejbe térdeltem magamat, ha meg akartam mosni az övön aluli részeimet, ami elég hülye érzés, de tényleg. emiatt aztán rászoktam a zuhanyzásra, de az se volt felhőtlen enyhén szólva, mert a fürdőszobánk toldás volt, úgy rakták a ház mellé, látszott is rajta, ami igaz az igaz, és lejtett lefelé a teteje. ráadásul az isten tudja már ki tervezte, de az én problémáimra nem gondolt az illető, mert száznyolcvan valamennyi magas lehet a teteje az elején, és onnan csak lejt, ami pedig édes kevés ha az ember egy amúgy is magas ülőkádban fel akar állni zuhanyzás céljából. guggolnom kellett, de el lehet képzelni, elég kellemetlen asszociációi vannak az embernek, miközben guggolva zuhanyzik, nem egy leány állom. tudom, látszólag nem nagy dolog egy kád, de azért mégis, bele kellene gondolni, milyen fontos szerepe van az ember életében. kellene erre is egy közmondás, ha már az ágyra csináltak, másra is rá lehetne húzni, miszerint ki mint tölti meg kádját, úgy éli a napját, vagy mi. kicsit sántít, de hát nem az a lényeg.
a lényeg az, hogy rettenetesen utáltam otthon fürdeni, és akárhova mentem, mindig a fürdőszoba érdekelt a legjobban. mindig menekültem otthonról, és ahol tudtam, megfürödtem. a fazékéknél emlékszem, ott láttam először ilyen hülye alakú kádat, aminek az oldalán lévő gombot megnyomva zubogott a víz alulról. hú, hát az aztán a móka, el kell hinni, az aztán a móka, nekem olyan volt mint a mennyország, talán jobb is, a mennyországban biztos nincsenek ilyenek. ki se akartam jönni onnan, pofátlanság is volt rendesen, mert a szülei tartottak kerti partit, és a fazék meghívta a haverjait, de engem baromira nem érdekelt se a kerti parti, se a haverok, de még a szülei se, nálam azzal a káddal megállt a világ. aztán úgy alakult, hogy baromi sok kádban megfordultam a későbbiek folyamán, mert az élet az mindig így alakul valahogy. rájöttem arra is, hogy más kádjában fürödni nem jó dolog, bármennyire is szeretné az ember, mert az valahogy intim vagy mi. de tényleg, ha az ember belegondol, hogy a másik is ott meztelenkedik benne, ugyan úgy elnyújtózik, jóvan tudom, túl lehet élni, de én már csak ilyen vagyok, kiver a víz szó szerint, ha elképzelem hogy itt előttem más szőrös pasi kéjelgett. ha meg női kádban vagyok attól meg felizgulok. meg kell figyelni, egy kád, amiben egy nő fürdik rendszeresen, valahogy más. olyan illata van, meg úgy érződik rajta az a finomság, hú, hát igen. ha az ember egy nő után ül bele ugyan abba a kádba, az már szinte intim kapcsolat. ettől meg én legalábbis, általában zavarba jövök, vagy felizgulok. egyik se jó hosszú távon, főleg ha, hogy is mondjam nem akarok ’ajtóstól rohanni a házba’. szóval viselkedni kell, vagy mi, és pont ezért rászoktam a zuhanyzásra.
szerintem az isten egyik legjobb találmánya, bocsássa meg nekem, de hát tényleg így gondolom, a víz. rendkívül jó dolog, úgy vettem észre. a zuhanyzás meg főleg, elég jó volt azt így kitalálni, bár azt hiszem nem lehetett olyan nehéz, ha valaki látott már vízesést, vagy pláne zuhatagot, nincs új a nap alatt ugye ugye. aztán most már mondjuk az okosok ezt is megbolondították, meg kell az észnek állni, hogy mik vannak, hihetetlen, alulról, felűről, középről, zenét lehet hallgatni közbe, hát komolyan mondom, zenét, vízálló rádiót kapcsolgathat az ember, meg olyan is van, ami megmasszíroz, meg parfümöt nyom az arcba, hú, nagyon jó dolga van annak aki megteheti. nemrég voltam egy olyanba, amin műszerfal volt, de tényleg, ahogy mondom, műszerfal mint valami űrállomáson, lehetett kapcsolgatni, meg állítgatni a vízhőmérsékletet, aztán elnyomtam valamit, és tökön vágott a baromi erős sugarú negyven fok. az volt aztán a meglepetés, felűről vártam volna, erre nem tudtam felegyenesedni úgy eltalált, ott középen. nem jó a dolgokat nagyon túl bonyolítani, én azt mondom, elég lenne ha felűről lefele jönne a víz, mint rendesen, nem véletlenül lett így kitalálva ez a világ gondolom, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.
szóval tényleg, a legjobban mindenhonnan a zuhanyzókra emlékszem. ha a nehéz pillanataimban nézegetem magamat a múltban, mert ez az egyik legkönnyebb dolog, amit lehet csinálni a nehéz pillanatokban, akkor mindig zuhanyzóban látom magam, csupaszon mint egy béka. a magabiztos pillanatokban, arccal a vízsugár felé mosom a terveim. vagy a boldog pillanataimban, amikor a seggem rázom, és a rózsát mikrofonnak nézve de-phazz számokat danolászok borzalmas hamisan. a magány is ott van a zuhany alatt mennyiszer, összegörnyedve zokogni a vízzel. komolyan mondom, zuhanyzás közben lehet a legmagányosabbnak lenni, én legalábbis így vagyok ezzel olyankor mindig baromságokon gondolkozok, és valahogy ha az ember meztelen, nehezebben csapja be magát, vagy mi, kiszolgáltatottnak érzem magam, bár ez lehet hogy azért van, mert nem vagyok valami izom pacsirta, az tény. meg aztán az milyen sebezhetővé teszi az embert hogy attól a két hülye piros meg kék cucctól függ a tisztasága, az például elég kellemetlen, ha elmegy a meleg víz, na ugye, aztán lehet visítozni. de van a zuhany alatt más is, hála istennek ilyenekre is vissza lehet emlékezni, amikor nem vagyok egyedül a zuhany alatt, hát igen, erre az egyik legjobb hely, olyan is volt, amikor legalább hárman voltunk, és abból csak én voltam egyedül fiú, de hát nem akarok itten felvágni, vagy mi.
meg valahogy a zuhanyzó az egyetlen biztos pont néha. menj akárhova, bármilyen barom helyre, bármilyen messzire, lehet idegen minden, ha van zuhanyzó, már nem vagy annyira elveszve. de tényleg. olyankor egy kicsit haza érkezel. jön rád a víz, mint otthon, a legjobb dolgok nem változnak, tartsák is meg ezt a jó szokásukat. az is jó móka, ha utazol a zuhany alatt. úgyse hallasz sok mindent, főleg ha a füledbe megy, meg nem is nagyon látsz, hát még ha a szemedbe megy, bár a szappannal vigyázni kell, de ezt úgyis tudja mindenki, a lényeg hogy közben mindenféle dolgokat el lehet képzelni bátran. ha messzi vagy, azt képzelheted hogy tök közel vagy, mondjuk otthon zuhanyzol, csak elzárod a csapot, azt máris mehetsz a saját ágyadba aludni, vagy fordítva, ha otthon vagy, és eleged van mindenből, képzelheted azt is, hogy egy paraguyai szálloda legjobb lakosztályában mosakodsz, vagy éppen az eszkimók meleg vízét használod el galád módon, a zuhany alatt nincs határ, komolyan mondom, ott bármit lehet.
nekem is össze folynak az ilyen dolgok, ha itten emlékezgetem. fura, hogy ezekre mennyire emlékszem. az oslói szálloda arany csapjára, brr de utáltam, alig mertem kinyitni. vagy zürichben, ahol fotocellás vagy mi volt a zuhanyzó, ha beálltál alá, elindult a víz, hogy nehogy meg kelljen mozdítanod a kezed. azt nem is értem, hogy a hátadat mér nem mossa meg valami automatika, bár valahol biztos van már ilyen is. vagy madarasban, ahol nagyüzemi zuhanyzó volt, libasorba állták az emberek, három megállóval, az elsőnél leöntenek hideg vízzel, aztán menned kell a másodikba, ott kapsz szappant, meg ott meleggel öntenek le, van húsz másodperced, aztán menni kell a harmadikba, ott megint hideg víz, és elveszik a szappant. teheránban meg nem lehetett elölről bemenni a zuhanyzóba, farral előre kellett behátrálni, emlékszem attól féltem hogy ezek az ember seggét akarják, és csak azért van ez a szabály, hogy már előre letisztázzák hogy mennyire vagy feszes bőr. és közben meg énekelnek, és ha meg akarod mosni magad, neked is velük kell énekelned, különben kizavarnak. thimbuban meg meg kell fagyni, olyan hideg van, azok meg hideg vízzel fürdenek, a szabad ég alatt, mert hogy az frissíti a szellemet, az agyukra ment a frissesség már szerintem. vagy a francia fürdőszobák, ahol borzalmas csempék vannak, az egész világon nincs még annyira elfuserált csempe állomány, mint a franciáknál, azt hiszem, bár ki tudja. röhej, ciklámen színű csempe, a cső vörös, a zuhanyrózsa meg zöld. imádják ezt, azok se normálisak. az abéchéi szállásunkat se fogom sose elfelejteni, ott meg bogarakkal kellett zuhanyozni, ráadásul vízálló bogarakkal, és a végén a bogarak lettek tiszták, nem te. az olaszok meg virágot visznek a fürdőszobába, milyen praktikus, ha nem a víztől fulladsz meg, akkor a petónia illattól. az erdélyi jános bácsitól voltam a legjobban elájulva, az öreg lassan bele pipázza magát a nyolcadik ixbe, olyan dohányszaga van, hogy füstmérgezést lehet kapni, ha az ember beleszagol mellette a levegőbe, én télen voltam náluk, és úgy éljek az öreg úgy fürdik, hogy kimegy egy szál alsógatyába a hóra, és bekeni magát, tornázik kettőt hármat, levakarja magáról a havat, bemegy, megolvad, megtörölközik, és megy aludni. azért jó olyan sok helyen járni, mert elmondhatod magadról, hogy megmostad a segged manchesteri szagos vízzel is, meg mert rájössz arra, hogy milyen baromi jó zuhanyzók vannak ahhoz képest itthon.
tehát örülni kell, amíg lehet mosdani, addig jó az élet, amíg van ahol tiszta vagy. nem is tudom hogy lehet kibírni anélkül, hogy hetente legalább egyszer tiszta ne legyen a lábujjad köze. tudom ez is kevés, naponta az igazi, de azért bele kell gondolni, nem mindenkinek megy ám az úgy, mint ahogy. sőt. ha meleg víz van, akkor panaszkodni se szabad nagyon hangosan, nehogy az is elmenjen. amilyen hülye az időjárás mostanság, sose lehessen tudni, mire jó a meleg víz. az is igaz, hogy sokan vannak, akiknek nem ez a gondjuk, ezt csak úgy mondom, nem irigykedek, vagy ilyenek, akiknek nem a melegvíz, azoknak az adóhivatal, hát ez már csak így van ugyebár. de szegény utca emberek, akik a padon laknak, elég szar lehet, bár egyszer azt mondta egy csöves, hogy azért nem fürdik már, mert a kosz melegít egy idő után, ebbe lehet valami. meg volt szerencsém a hetes végállomásánál lévő valamilyen higiéniai központhoz vagy mi, hát a használt zoknimban több a higiénia, de biztos máshogy nem lehet. na szóval csak azért mondom, hogy mekkora kincs az ott a lakásba, az a fürdőszoba, arra vigyázni kell, szerintem legalábbis.
nekem ha egyszer fürdőszobám lesz, az biztos hogy baromi jó kis fürdőszoba lesz, már ha rajtam múlik. olyat akarok, aminek napfény teteje van, mer az tök jó lehet, hogy ha az ember télen éjszaka zuhanyzik, a melegvíz alatt nézheti a csillagokat. meg azt még nem tudom hogy akarok e kádat, azt csak akkor hogy ha nem vagyok egyedül, de akkor már nagyot, legalább négyszemélyeset, hogy legyen hely hancúrozni, nem akarom itten részletezni úgyis lehet tudni mire gondolok. ha nagyon gazdag leszek, akkor medencém is lesz, az biztos, mert az milyen jó lehet már, ha az ember úszással kezd egy keddi napot. de nincsenek olyan nagy igényeim, én azt hiszem. ha szép nőm lesz, akkor olyan átlátszó zuhany ajtót is akarok, olyan visszafogottan átlátszót, ami alatt csak kirajzolódik, hú, az elég meleg tud lenni. remélem egyszer azt is megengedhetem majd magamnak, hogy a hangulatomnak megfelelő samponnal mosok hajat, szerintem unalmas minden nap ugyan azzal hajat mosni, nagy álmom, hogy mondjuk ha jó kedvem van, akkor narancsossal, ha hideg van, vagy ha nem vagyok hű de jól, akkor levendula, aztán lenne dinnyés is, azt csak úgy otthonra, ésatöbbi. addig viszont még sok víznek kell lefolynia, csak még azt nem tudom honnan, de majd úgyis lefolyik valahonnan, mert a víz az már csak ilyen, ez a dolga, mondom én, hogy az egyik legjobb dolog ezen a büdösnagyvilágon.
