0

szétestem, aztán össze, vagy talán csak magában estem, magamba estem, beléd estem, pedig ez így nem az esetem.
ülök a rehabilitációs szobában, épp rehabilitálnak.

azt mondja a gyógytornász: 

engedje el!

mit?
lazítsa el!

mit?

szorítsa magához!

mit?

a szívemhez beszél?

nézem a gumi labdát az asztalon, és nem tudom hol az irányítás. valahol a kezem ügyében, persze, vagy elvesztettem valahol? 

valami már megint nincs sehol?
és a gumilabda? a puhaság, és a visszapattanó keménység? és a fájdalom?
nézem a függönyt, a szelet, a változást.
már megint eltűnt a hogyan tovább.
éjszakára jobb oldalra csúszik a szívem, elfér a tenyeredben. azt álmodom, azt mondod:

engedj el!

kit?

lazíts el!

kit?

szoríts magadhoz!
kit?

aztán jön a reggel, szétesem és össze, vízszintesre állok, bukdácsolok nappali gondokon. nézem a zöldre váltó lámpát a sarkokon, és nem tudom hol az irányítás.
mire elindulok, már piros.

mire szeretlek, már kék.

mire megértem, már fekete.
egyébként meg minden tök üres és fehér.

8936303411110177482

hogy unom minden bajom,
egyik se valami világszabadalom;
megy az áram, fut a pénz
a hajam is ahogy kinéz!
ilyenek miatt esz a penész.
- te jóllakott kiscsoportos,
hát miről beszélsz?
miért fáj az élet, ha van mit enni?
- nade tényleg csak ennyi?

hogy röhöghet rajtunk
az a felső pár ezer:
'hiába kisapám,
élni tudni kell!
okos telefon, szűkgatya,
és napszemüveg is kell,
szociál háló, lájkok-csajok,
tudod, a nagy mell;
és a szép fogsor-mosoly,
mert valami kamera úgyis épp megfigyel.
és ha lázadsz, hát mire fel?
egyszer te is csak megöregszel,
a keser egyre kevésbé trendi,
nem lesz már, akit érdekel;
te csak foglalkozz hát
az egészséges étrendeddel!'


mégis, valami többet kéne,
felnőttebb probléma,

mélyebb súlypontra.
például lelki gyógytorna:
- természetesen tébére,
hétfőn reggel kilencre -

tessék a lelkem,
úgy látszik túlterheltem!
el van gémberedve.
mozgassa meg kérem,
simogassa egy kicsit szépen
vagy mondja meg
hogy tartsam edzésben;
de itt is hagyhatom az asztalon
és mondjuk elviszem az önét.
csak kicserélünk pár adatot
a kartonomon:

és máris le van szarva
a világszabadalom,

ha végre minden bajom

nem az én bajom!

és nézd csak, így egyből
szól is valamiről a dalom!

1874 23 4

tavasszal szorongani olyan mint zokniban szeretkezni, vagy belepisilni a kádba.

tulajdonképpen művészet.

35

félek.
nincs semmi baj.
férfi vagy, fiam.
nem úgy mint te, apám.
szorongok.
tudom kezelni az indulataimat.
nem tudom kezelni az indulataimat.
van telefonom.
előfizetésem.
biciklim.
gyógymatracom.
kávéfőzőgépem.
nincs semmi baj.
félek.
élek.
szedd össze magad, fiam.
honnan?
miből?
apa, jaj.
az ember életében megvannak az anyák kora és az apáké.
és az egyedül maradásé.
korok.
utálom a szavaimat!

de mivel kérjem hogy ha lehet: távolítsd el tőlem ezt a pohárt

uram

de persze legyen meg az akaratod, ha már van,

és hagy némi sikerélményt az enyémnek is.

de mit akarok?

melyik pohárt?

nincs félelmetesebb annál, mint amit nem tudsz megnevezni.

mégiscsak szükség van a szavaimra.
például arra hogy: félek.

szükség van a szavaidra.

például hogy azt mond: nincs semmi baj.

és így tovább.

4176666

garanciás mobiltelefonomat garanciás szerelemre cserélném értékegyeztetéssel.

van bennem valami sértettség, azok felé, akiket szerettem, akik szerettek, akiket szeretek, akik szeretnek, és talán azok felé is, akiket szeretni fogok, és akik szeretni fognak.
többet vártam? többet vártatok?

csak a ragozástól függ minden.

sorsok és alkatrészek egyaránt kopnak, ha használják őket; hogy lehet tehát ezt mondani valakinek hogy:

sorsomnak alkatrésze légy?

jöhetnek a hülye linkek, vagy idézetek, múltidézés, rágózás:

elrontani milyen szép - mondjuk ezt a blogot, ezt a bejegyzést, ezt a pillanatot.

444

ma boldog voltam megint. trendi kifejezés jön: wtf? (vatdöfak?) rám jellemző pontos olvasással erről sokáig azt hittem hogy a wwf valami alvállalata; nem is értettem hogy mit keres az adott szövegkörnyezetekben a természetvédelem. 

szóval: boldog voltam, igen, én, watafak, és még további átlagos és giccses dolgok is voltak ezzel párhuzamban: egy darab baromi gyorsan menő távirányítós autó - 37 km/h a max-ja, ne tudd meg milyen ezzel nekimenni a járdaszegélynek -, egy darab margitsziget, a hozzá tartozó délutáni jóidő tömeggel, és egy darab kisdávid. vasárnapi apukának éreztem magam, az az igazság, aki kijön a fiával autókázni: némi bölcs jótanács, és rosszalló pillantás, amikor nekivezeti az autót a néninek, két gombóc fagyi (részemről csokis meggyes rétes, ááh), és titkolt büszkeség, amikor kétszázzal befarol egy csomó ember lába elé, azok meg szívinfarktust kapnak; hát ennyi a boldogság.

cserébe ezt nézzétek meg.

69566369

anélkül hogy észrevettem volna, megtanultam egy petri verset. ezt. van erről egy banco de gaia album is, egyébként, de ahogy a vers is, az is volt már, mindenesetre jobb többször, és néha még jobb, ha soha:

ma ültem először biciklin, most az előbb, és ennek is valami emelkedett, meg drámai pillanatnak kellett volna lennie, de öregszem basszameg; csak féltem, egy kicsit fájt, és aztán inkább egykézben maradtam, a másikkal rappelhettem a forgalomnak. hova tűnnek a nagyjelenetek az életemből? és az értelmes blogbejegyzések?