2011. április 14., csütörtök

leo needs a new pair of shoes!

leónak új cipő kell! most mit csináljak. kopaszodom; amit a gyerekek csinálnak képek, azokon a fejem világít az övék mellett. fejbúbomon már ott van a célkereszt. pár perce fedeztem fel, hogy nem látok rendesen; ha messzire nézek, bekönnyezem, csak azért tudom elolvasni a száz méterre lévő óriásfeliratot, mert emlékszem hogy mi ráírva. ötven méterről már nem biztos hogy megismernék valakit. büszke voltam mind a kettőre; a hajamra, szép, erős, göndör; meg a szememre, annó a táborban én voltam sólyomszem.
mellettem arról beszél egy szemüveges, piros hajú és piros pulóveres nő, hogy lett egy filigrán kislányból duci nő. a menstruáció szót másodjára ejti ki, nem akarok rá figyelni, de olyan hangon beszél, hogy mégis megértem amit mond. a fülem úgy látszik még jó.
úgy látszik mindenkinek ez a baja. most a fogamzásgátlóról van szó.
ha már twin peaks, az se semmi, amikor kérdezi a cooper attól a félbuzi, idióta, tehát szükségszerűen zseni dokitól (istenem, ilyen kéne nekünk, nem a csernus!) hogy lorának voltak e szexuális jellegű problémái. erre itt a válasz (angolul nem tudóknak kábé; cooper ügynök, az emberiség összes problémája szexuális jellegű).
basszameg, mindenkinek ugyanaz a baja.
nekem persze nem. esküszöm, nem szexuális jellegű az a gyűlölet, az az elkeseredettség, az a düh, ami elnémítja azt, hogy a szokásos, szűnni nem akaró csodálkozással nézzem az életemet, - vagyis mindazt, ami velem történik, hát még azt, ami nem velem történik - és ehelyett most arra késztet, hogy mindenkit válogatott eszközökkel küldjek el a picsába.
fáradt vagyok, óvóbácsi vagyok; képtelen vagyok elolvasni egy könyvet, helyette videojátékokkal csácsogom el az agyamat, a szememet és az emlékeimet. ebből szerzett tudásomat felhasználva öt milliméteres ismétlőfegyvert szeretnék, vállhoz tartva, nem baj ha rúg; amíg húzom a ravaszt, és van a tárban, addig lő, mint az állat, lő, és nem kérdez. egy moziban ülök, egy tár elég lenne ezekre az emberekre. filigrán kislányból lett duci nő, nézz ide egy pillanatra kérlek. bumm. nem, ennél barbárabb vagyok, vele kivételt kellene tenni. ó az a megboldogult gyerekkor, körzővel szerettem volna megkínozni a szemét sanyit, amiért elvette a radíromat. igen, körző, ezaz. lassú tűz, száztíz fokon. hajszárító a kádba.
szegény, nem elég hogy már nem filigrán, még én se hagyom békén. gyűlölöm, hogy mindig, mindenkit megsajnálok. még jó hogy óvóbácsi vagyok.
ott tartottam hogy nem szexuális jellegű, és hazudok, mint a vízfolyás, az egész kibaszott emlékezet, úgy ahogy van, úgy látszik, szexuális jellegű. illetve, épp ezért tűnik olyan édesbús könnyedségnek a gyerekkor, amikor elvileg ez még nem játszott bele semmibe. a következő mondat hangzott el épp a még életben lévő, filigránból duci lett piros nő beszélgetéséből; induljunk el, nagyon sokat beszélgettünk már. király.
marci, marci, mit csinálsz? tudod, arról akartam igazából írni, hogy ki a fenének írok én? petri mondja valahol, hogy egy költőnek szükségszerű hogy megszólítson valakit, hogy legyen 'múzsája', akkor is, amikor épp nem költ, hanem takarít, főz, mos, és belefekszik. petri okos ember volt, mégis költő lett, mégsem lett öngyilkos:
nézd, ilyen is van. ki a fenéhez beszélek én? hozzád, úristen, persze hogy hozzád, fú de szívesen küldenélek el a, keressünk szinonimát erre a bárdolatlan kifejezésre ami az emberi test hátsó felét nevezi meg csúnyán.
de ki a fene vagy te?
irodalom, semmi közöm nincs az irodalomhoz, idióta számítógépes játékokkal ölöm a gonoszt, az agysejtemet, és a múltat, igen, ez lett belőlem, egy óvóbácsi, aki szabadidejében analfabéta, monitorfüggő, lelki selejt; szóval irodalom, van bariccó tengeróceánjában az a bartleboom professzor, aki írja a leveleit, írja a leveleit, hogy majd legyen akinek megmutassa. mekkora egy életképtelen barom, mondom én, fps nézetben, kezemben kalasnyikov, fej a célkeresztben, tűz.
ki a fenének írom ezeket?
hogy irigyeltem bartleboomot, azért a naivitásért, azért a tisztaságért, azért a kitartásért, amit elképzeltem hozzá, amikor olvastam. aztán amikor ann, hogy piszkálhatnék bele a múltba, és tehetném tönkre az összes ábécé elejére kerülő női nevet, szóval amikor deveriá megmutatja neki hogy milyen érzés lesz, ha megismeri az igazit. elmondom én, milyen érzés: fps mód, főellenség, tehát veled szemben egy baszott nagy szörny, akkora mint egy lakóház, és képzeld, épp nincs nálad semmi, amivel ártani tudnál neki, ha igen, akkor sincs időd elővenni, mert ő meg elég ha rád néz, és neked annyi. akkor ne nézz rá, hehe, csakhogy betölti az egész képernyőt. mindezt képzeld el úgy, hogy a szörnynek van köze a szexualitáshoz, ráadásul pozitív értelemben. nahát, csak nem kilép a játékból, igen, nem, mégse. kapja be bartleboom, ott van neki a tenger, óceán.
de kinek írok én?
meg tudnám nevezni, persze, a neked mikor mit jelent, ó, bár ha az emlékezetben le lehetne tiltani 'ismerősöket', működhetne úgy az egész kurva világ, mint ez a hülye közösség oldal. meg tudom nevezni, persze. neked, bazdmeg. tessék. vagy neked. úristen, hányingerem van.
nem értem hogy fér belém ennyi undor, gyűlölet. igen, nem így képzeltem magamat. sűrű hajjal, szép, gyöngy szemekkel, amik a biztosan festett jövő felé néznek. ehelyett kezemben valami hárombetűs, párszámos, az eredetire nyilván rendkívül hasonlító elmés szerkezet amivel ölni lehet; pixelrobbanások mögöttem, a pokol előttem, és igen, bazdmeg, kopaszodok is. nem így képzeltem az egészet.
nincs bennem semmi zseniális. elavult textúrákkal felrajzolt közhelyekből állok, és használhatatlanul sokat fagyok. hah, meg kéne operálni ezt a rendszert. hasonlatok, legalább a hasonlatok, de kinek írom őket? azt meg se kérdezem, minek.
de kinek?
létezel még, vagy már csak képzelem? sőt, inkább fordítva, nem képzelek én már semmit, azt leszámítva, hogy ezekkel az emberekkel itt mit csinálnék, ha lenne a kezemben egy lángszóró. ezt a poént is lelövöm, és elárulom; valószínűleg elbasznám az egészet, mitadisten. tuti nekifognék verseket szavalni, vagy valami ilyen teátrális baromságot, mígnem kilőnének a kommandósok, és senkinek nem lenne semmi baja rajtam kívül. vagy ahogy meghúznám a ravaszt, máris megbánnám, rohannék az elsősegély csomagért. hozd helyre a hibáidat te hülye csaló játékos, írnám magamnak, ha magamnak írnék, de nem magamnak írok, tehát akkor még mindig ott tartunk, hogy kinek?
képzellek még, pedig már rég létezel? és ha igen, minek? kinek jó ez?
egyszer lesz idő, amikor röhögni fogok az egészen, ugye, hát persze, biztosan. lesz idő, amikor te, ha még nem is vagy az ismerősöm bazdmeg, majd tuti leszel, háhá, lájkolni fogsz úgyis, jobb ha tőlem tudod, te, és el fogod olvasni ezt, én már tudni fogom hogy ezt neked írtam, te meg hinni fogsz nekem, ó te szerencsétlen, minek hiszel nekem, mindegy, és az egész mögött valami nagy, rózsaszín, békés naplemente fog derengeni, és sose fogunk meghalni, és mindennek, bazdmeg, mindennek értelme lesz, még ennek a fröcsögő keserűségnek is, amit itt, jobb híján, lövöldözök ki a betűimből, pedig senkinek nem lesz semmi baja tőle, fene essen bele, lehet csak nem célzok pontosan, vagy a szavakkal csak ölni, lőni nem lehet?
létezel még, vagy már csak úgy rémlik?
csütörtök este nyolckor mi lenne jobb dolgom, mint hogy neked írjak, és azt kérdezgessem, ki vagy te, és ha te vagy te, nem szégyelled-e magad, bakker, hogy épp te vagy te, vagy fordítva, nekem kéne szégyelljem magam, hogy nekem ez vagy te, vagy senkinek nem kell szégyellnie semmit, vagy mindenkinek mindent, csak a jóisten ragyog fentről békésen, úristen, mindenkinek ugyanaz a baja, hányingerem van.
de leónak új cipő kell, a marcinak meg valami új te, vagy valami nagyon régi ő, vagy valami átgyúrt mi, valami, valami, valami, bazdmeg, leónak mennyivel egyszerűbb. igaz, ha nézted a twin peaksot, szegény leó is megszívja, nade tulajdonképpen a baglyokon és az ufókon kívül mindenki megszívja, tehát tökmindegy.
és mi más lehetne jobb dolgom csütörtök este, mint hogy mennem kell a fogasházba, de utálom azt a helyet is, de megyek, és felrobbantok mindenkit, ezaz, gyere politika, sajtó fogság, nyomozd ki, ki vagyok, ki ez a pszichopata állat, megyek élőszereplős számítógépes játékot játszani, inkább, mint a könyvek, ide lőjetek.
elég.
de leónak új cipő kell, és a jobb dolgom így csütörtök este, minden helyett az, hogy megkérdezzelek, téged, ne röhögj, nem érdekel épp ki vagy, hogy ismered e ben frost hason című számát? amennyiben igen, úgy nyilván az albumot is, tehát tök fölöslegesen kattintanál erre a linkre, amit azért is írok le így külön, hogy világos legyen, ez itt egy link, amire, ha nem ismernéd, azért kattintanál, hogy le tudd tölteni ezt a bizonyos by the throat albumot, amin mit ad isten a leó cipője is rajta van, így viszont nem kattintasz sehova, bizonyítva, hogy tök fölöslegesen szenvedek a linkekkel, mert minek, egyáltalán, zenét is minek mutogatok, de a jó kérdés, hogy mindezekről minek írogatok, látod, ez az, amit te se tudsz, te, és ezt még akkor se fogod tudni, amikor azt már tudni fogod, amit meg én nem fogok tudni talán sose, hogy ki is vagy pontosan te.

Nincsenek megjegyzések: