2009. január 28., szerda

az újfajta kodály módszer

legyen a zene mindenkié! mondta volt kodály urunk, és lőn. azt persze ő se gondolta volna, hogy a végére így, ilyen értelmezésben is probléma lesz a zene tulajdonjogaival, de aki már az angyalok dalait gyűjti, annak nagyobb baja is van. nem úgy nekünk. az alábbiakban az 'újfajta kodály-módszert' (muhaha) fogjuk blogcső alá venni.

emlékszem, milyen jókat vigyorogtam azokban a boldog, régi szép időkben, amikor a metallica nagyarca beszólt a napsterre, valami ilyet, hogy ő se várja el egy autómosótól, hogy ingyen lemossa az autóját (még szép vaze!), cserébe az autómosó se töltse már le ingyen a zenéjét. ez persze csak akkor lett volna teljesen jogos, ha az autómosó is turnéra indulhatott volna autómosás közben, vastag dollármilliókat keresve, az autómosónak is saját menedzsmentje lett volna, akik újfent vastag dollármilliókat cipeltek volna az autómosónak, ha az csak elmosolyodik egy arra hivatott médiumnak, és ha az autómosónak is olyan elvakult rajongói lettek volna, hogy megvettek volna bármit, legyen az lufi, alsónadrág, vagy üditőital, amire az autómosó képmása, logója, ujjlenyomata, hajszála, vagy bármi egyéb tartozéka, köze van. abból a harcból kvázi a metallica került ki győztesen (bezzeg most meg már örülnének ha feleannyian töltenék le az albumukat - ! - mint amennyien a raidohead szivárványát megvették...), szegény napstert belepte a por, ahogy az azt követő audiogalaxyt is, pedig e sorok írójának bizony könnyes, iskolapados emlék, ahogy gubbaszt a mexikói úti szerverteremben, és lesi a százalékokat, meg az órát és bizony akkoriban még ha egy szám lejött egy óra alatt, már baromi nagy dolog volt, arról nem is beszélve hogy alig volt net (nem az hogy otthon, úgy álltalában az országban), a 192-es minőség pedig unikumnak számított. ennyit a nosztalgiázásról.

azt viszont a fene se gondolta volna, hogy eljutunk odáig, hogy az internet álltal elérhető kodály módszer most már gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a googlenél jobb zenekereső program nincs is; beírom hogy artist és rapidshare, és megpróbálom kiszűrni a valódi linket, az avatott szemnek hamar megy. sajnos itt is látszik a kishal, nagyhal effektus: azokat az előadóknál, akik mögött olyan nagy és kukacoskodó kiadó van, akinek van ereje és embere arra hogy letiltogassa ezeket a linkeket, persze nehezbb megtalálni (bár korántsem lehetetlen, hiszen ezeknél nyilván a feltöltés is több), de nyilván náluk lenne kevésbé veszélyes, hiszen egy madonna, beck, sting, etc szintű előadónál az eladásra még így is lényegesen nagyobb esély van (már csak a terjesztés végett is) mint azoknál a kis zenekaroknál, projekteknél, akiknél az amúgy is nulla profitú, teljesen szívből jövő hobbi zenélés anyagi oldalát még jobban megnehezítik a rapidshare, és hasonló fájlfeltöltő szájtok.

persze meg lehet ezt közelíteni másik oldalról is, és a majd később emlegetett blogok szerzői, írói, karbantartói, mint ahogy jómagam is, nyilván inkább innen nézik a dolgokat, miszerint népszerűsítik a zenét (ráadásul ingyen, más médiumok ezért vaskos pénzeket kapnak ugyebár, és a hatékonyságuk nem feltétlen magasabb), márpedig a zene azért született, hogy hallgassák, mondta volt egy másik nagyokos, és nem kodály; (talán bartók?) arról nem is beszélve, hogy szintén magamról beszélek most, vannak olyan buzik, akik hajlandóak a nemlétező pénzüket is zenére költeni, mind a mai napig, csakhogy a legtöbb által(am)uk keresett zenét ha az ember az arra hivatott helyeken próbálná keresni, nagy eséllyel bután néznének, kis eséllyel orbitálisan magas árat mondanának.

nézzük csak ezt a gyakorlatban. oana catalina chitu 'bucharest tango' című lemezét keresem, mivelhogy igen okosakat olvastam róla a quarton. egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány lemezboltba érdemes elmenni ezzel a vágyammal, és ahhoz pedig egy ujjam is elég, hogy megmutassam (bemutatok baze) hogy hol találom meg; ugyanez az ujjam pedig kitünően kifejezi az árával kapcsolatos véleményemet is (középső mutató új - 6100 ft!). namost. mennyivel jobbat teszek az idegrendszeremnek, ha bepötyögöm hogy 'catalina chitu bucharest tango rapidshare' és íme, már is ott az első találatban a bűvös link. vbr, jobb is lehetne, rosszabb is lehetne, de legalább tangózhatok rá a szobában, aztán meg ha tényleg annyira tetszik, lehet félretenni a fagyipénzeket, míg el nem jutok a hatezerig (magas labda: ez a mai fagyiáraknál már annyira nem is tart sokáig...) ezzel a módszerrel persze sok zenével foglalkozó bloghoz fogok eljutni (remélhetőleg olyan is olvassa e sorokat, aki ide is így jutott el, bár erre kevés az esély, lévén hogy amilyen zenéket itt vetítek, arra sajnos magyarok vajmi ritkán keresnek rá; adja isten hogy tévedjek) az én effajta kalandjaimból (stoppolni zenei céllal!) szeretnék most ízelítőt nyújtani.

hangsúlyozva, hogy ez kizárólag az én micimackó féle afféle szerény véleményem (ez tény) tehát baromira előfordulhat, hogy hiányos (az internet, fiam, végtelen, mondta az öreg ember, mielőtt lefagyott...), arról nem is beszélve, hogy ez főleg a zenei ízlésemnek kedves blogok, és abba pedig bele lehetne kötni ugyebár ('az a te bajod marci hogy túl sok szomorú zenét hallgatsz!'). az egy érdekes tendencia, hogy pár blognál komolyan veszik, vagy van annyi humoruk, hogy kiírják, hogy ez ugye csak bemutatásra készült, és tessék letörölni huszonnégy órán belül, ráadásul persze ha szereted amit hallasz, támogasd a zenészt, különben éhen hal. egy ilyen felirattal már elkerülheted, hogy beléd kössenek az erre szakosodott idióták. de azért van a helyzetnek egy ilyen perverziója is, most képzeld el, ha mondjuk az ukrán csempészlerakat boltba, ahol kurvasok jobbnál jobb márkás ruha utánzatokat lehetne kvázi félpénzért megvenni, az ellenőröket pedig egy ilyen kis tábla tartaná vissza, fent az eladó mögött, a sarokban: 'ezek nem a mi tulajdonaink, mi csak bemutatjuk őket, promóciós célból, kérjük, amit itt vásárolsz, 24 órán belül vedd majd le magadról, és ollóval vágd szét, ha tetszik a termék, utána vásárold meg a márkaboltban!', ebben az alternatív valóságban szívesen lennék eladó. eredeti guccikal parfümökkel hajigálnám a kellemetlenkedő apeh-eseket. óvakodnék a múltkori rajzolt klippes top tízem után most is top tízes listát csinálni, tehát csak ahogy esik, úgy puffan, de még így is

mindenképpen az első helyre kell hogy kerüljön a bolachas grátis ami a zenei blogok főnixmadara. idestova harmadik éve tudok róla, rengetegszer állt le, kezdték újra, változtattak szervert, voltak a space-n, a blogspoton, wordpressen, stb, mire elnyerték eddigi végleges formájukat, és szurkoljunk nekik, hogy most már ez maradjon is. azonkivül hogy a bloachas nagy valószinűséggel söralátétet jelent (bár van aki szerint sütit), ez a blog inkább életforma; majd harminc (!) ember írja, és olyan zenéket pakolnak ide, amiket szeretnek. ilyen egyszerű, de persze a valóságban ez jóval több; naponta akár többször is megújuló postok, rengeteg olyan előadó, akiről valószinűleg itt hallasz először (a blachasnak gyakorlatilag már ilyen myspace szerű státusza is van; a folkos kislány első demóját, hogy letesztelje, felpakolja a májszpészére, és megmutatja valamelyik bolachosnak, aki ír róla valami vigasztalót, és felrakja a blogra; íme a zenei management a huszonegyedik században). főleg folk, rock, pop (mindenféle értelmű pop!) és némi ambient, downtempo, csipetnyi elektronika és post rock a menü, ezen belül viszont majdnemhogy vakon lehet hinni nekik, mástnem ha nem tetszik, letörlöd. rengeteg olyan unikummal (nem piával!) találkozhatsz itt, amivel máshol nem, sőt nagy valószinűséggel esélyed se lenne megszerezni. főleg igazi zenebuziknak ajánlom, meg ilyen kényesbőrű ínyenceknek, de persze mindenki másnak is; annyira jól frissítik ezt a blogot, hogy egy csomó 'nagy névről' is itt hallottam először. (pl az új anthony itt már fent volt több mint egy hónapja, az más kérdés hogy a link csak egy hétig élt) egyetlen hibája, hogy szarnak a linkekre, és egészen durván 'figyelik' őket, így egy csomó népszerű, vagy nagy kiadós újdonságnál egy két napon belül boritékolható, hogy a link vagy törölve lesz, vagy rájuk szólnak hogy vegyék le. bár ez mit sem von le a bolachas értékéből, mert ami igazán utánozhatatlan, az a kis ismeretlen előadók bemutatása. van last.fm-es groupjuk, oda azért is érdemes elnézegetni, mert ajánlgatnak, ráadásul ha épp valamiért nem működik a blog (azért ez előfordult az elmúlt években) itt naprakész infót találsz róla.

a második zenei blog-rolls royce (huhu, micsoda kép) egy honfitársunk kitűnő munkája, és a világzene rajongókat fogja lázba hozni: a bluesman's world. az összes idióta szélsőjobboldali nagymagyarnál többet tesz ez a fickó az országért. az eszem megáll, hogy valaki ilyen aprólékos, igényes, tökéletes angolsággal (!), és szakmai tudással előadott blogot csináljon, csak úgy hobbiból. magyar népzene, cigányzene, klezmer, népi etno-jazz, minden, ami világ zene, és ide hozzánk, a balkán területére tartozik, az itt van, baromi igényes feltöltésekkel, működő linkekkel, stb. az hagyján hogy gyakran, szinte naponta frissíti, de rengeteg lemez van, amit a neten csak itt találsz meg, gyanítom, hogy kalapos blúzfiú barátunk saját gyűjteményét tette közre, isten áldja meg érte. könnyű keresés, összegyűjtött előadók, elképesztő.

szintén világutazó zenészeknek udvarolok, ha elvezetem őket a welovemusic-hoz, ahol gyönyörűen szelektálva, stílus, és népcsoport szerint találhatunk elképesztő mennyiségű linket, ráadásul legtöbbször baromi igényeseket, jó minőségű mp3akkal, jó minőségű szkennelt borítókkal, stb. ha tetszik valami, a hozzá hasonlókat is összegyűjtik az alján, így iwiw szerűen el lehet kezdeni ismerkedni, de külön gyönyör, hogy valószínűleg úgyse fogod ismerni egyiket se. igényes, könnyen átlátható kezelőfelülettel, nagyszerű linkekkel, cikkekkel, minden, ami kell.

szinte kizárólag post rockal foglalkozó blog a kapritkska, valószínű hogy ez a kedves, csinos argentin lányka soha nem fogja megunni ezt az egyébként kitünő, de nem túl izgalmas stílust. nagyon sok lemezre mondja hogy ajánlott, hogy nagyszerű, hogy tökéletes, stb, és minél többet fogsz meghallgatni, annál nehezebben fogsz hinni neki. viszont itt is találhatsz olyan kincseket, mint a cat power ritkaságok (!), majdnem tejels air diszkográfia (!), stb. eme lányka csinálja a last.fm-en a zenei blog tulajdonosok csoportot, értelemszerűen ha még további zenei blogokra vagy kíváncsi, érdemes benézni. arról nem is beszélve, hogy a lányka készít válogatásokat is, ráadásul egész tanulságosakat.

szintén a tanulságosság jegyében érdemes megkeresni a cage álmát, aminek a neve valószínűleg john cage-ra reflektál. épp ezért főleg klasszikus, kortárs, experimentál, nehéz folk, némi filmzene, ilyesmik, csupa csemege, de edzetlen gyomornak elsőre nehéz lehet.

a nevének tökéletesen megfelelő hely az idmtrade, ahol főleg ugye idm, illetve hasonló zenei világú dolgokat lehet megszerezni, ingyen; szép, jó, frissülő, igényes.

igényes, szép, frissülő, törölt linkekre ügyelő, stílusában leginkább a bolachashoz hasonló, és a nevéhez méltó blog a highfidelityrecords. főleg folk, indie, pop, csupa okos, felnőtt zene, ritkaság, ami szem, de inkább fül ingere.

magyar vitézek harcolnak az ambientért a dronezonen. rengeteg ritka cucc van itt, igazi csemegék, arról nem is beszélve, hogy például itt találhatod meg az egyik legelképesztőbb kiadványt, a magyar elektronikai zenét 68-tól 76-ig (!!!). például. de ez csak egyik a sok kincsnek, ráadásul teljesen magyarul, okosan, működő linkekkel, az ambient után érdeklődőknek ajánlott, az ambientel viszonyt folytatóknak pedig kötelező.

'this is w-ki. no rights reserved.' viccesek a fiúk, de van is mire, nagyon sok jó post van, nagyrészt olyan, amit nem találsz meg máshol. a minimal, dub, idm vonalban is elég erősek, meg aki teknokrata, az is pörögni fog örömében. a kategóriákkal könnyen kereshető, átlátható, szép, letisztult, ihaj, sajnos még jobban örülnék, ha 'diszkós' (brr) lennék.

kurvajó beatokat, hiphopokat, triphopokat, nu-jazzokat, és többi illendő zenét találunk a beat does it betteren. hibátlan ízlés, és eszméletlen jó albumok, fingathing, underwolves, stb, tessék körülnézni.

a no na me-re mindenképpen érdemes regisztrálni magad, mert csupa kurvajó zenét (meg persze játékot, filmet, nőket, gondolom akár még drogot is, meg csupa hasonló, istennek és az ellenőröknek kevésbé tetsző dolgot) és kurvajó minőséget rejt a sok ciril betű majd mindenhol találkozhatunk akár flac (!) szintű feltöltéssel is, a szkennelésekről nem is beszélve. egy csomó mindent nem lát a google ezen belül, érdemes tehát 'bent' keresni. rettenetesen sok néven lehet őket elérni, a zene ugye adja magát, a szívemnek kedves zenei rész viszont az elektronikus, a világzene, a dán tempó, csilizés, vagy ne adj isten progresszív kővé válás, stb, stb. sajnos ezekről sehol nem találtam egy összesítőt, pedig hasznos lenne, de ez nem azt jelenti, hogy nincs, csak azt, hogy az én ciril kódfejtésem hiányos. főleg a magamfajta minőségbuziknak ajánlom, azoknak viszont nagyon.

már csak a címe miatt is érdemes meglátogatni a sad songs for dirty lovers oldalt. elég szűkszavú, átláthatatlan, cserébe viszont eszement mennyiségű zenével bombázó blogról van szó, ahol csak idén januárra 52 (!!!) bejegyzés van már, a tavalyi évre 579, de ez semmi a a 2007-hez képest: 826 (!!!!). természetesen igazi kincseket is találhatunk, de mivel egy büdös szó nem járul semmihez, (csak jobb esetben myspace oldal) így vagy borító alapján választunk, vagy már tudjuk, hogy mit keresünk. linkekre nem figyelnek itt se, de ember legyen a talpán, aki ilyen mennyiségnél ezt követni tudná, viszont újdonságokért érdemes benézni, ami van, és érdemes, az legtöbbször van itt is.

sajnos egy ideje (tavaly április óta) nem frissül a secret music box, tehát valószínűleg már halott; főleg triphop dolgokat lehetett itt megtalálni, abból viszont hihetetlen mennyiséget, ráadásul régi-új lemezeket egyaránt. itt is találhatunk a blog üzemeltetője által készített válogatásokat, de ezeket inkább hanyagoljuk, borzasztó a minőségük, és inkább fárasztóak mint jók, szerintem.

élőhalott blog a secretmusica is, bár itt frissülnek a bejegyzések, de a készítő egy szép napon baromi jogszabály rajongó lett, és letörölte az összes teljes album linket, csak egy két mp3 részletet tett vissza a tárgyalt albumról. cserébe a válogatásait még mindig érdemes megnézni, érdekesek, rocktól a komolyzenéig.

honfitársaink továbbra is ügyesen tartják magukat, bizonyos ayad erre a bizonyíték, igényes, hála istennek teljesen magyar (!), kritikát is ír, mixel, koncerteket ajánl, híreket mond, cikkeket mutat, fordít, ráadásul még rajzol is, bár azt már egy másik blogon.

töröküléshez, ikea katalógus nézegetéshez, és feng shui módszerű szekrénytologatáshoz ideális zenei aláfestést találhatunk az olgaptiza oldalon. itt ugyanis főleg az un. new age stílus van képviselve, magyaránt az evilágtól való elrugaszkodás, ébren alvás, és reinkarnálódás apeh ellenőrként. bár jól érzed hogy gúnyolódok, azért nem egy valódi gyöngyszemet is találhatsz ebben a könnyen átlátható, szűkszavúan lényegre törő blogban, abban viszont már nem segítek, hogy mik ezek a gyöngyszemek, meditálj, és rájössz.

magyar figura nyomja, bizonyos zefi, főleg a konektorban táncolók, brékerek, trancerek, és hasonló arcoknak lesz jó móka a blogja, de külön számokat, remixeket is találhatunk, és izombol itt találtam az új telefon tel aviv lemezt, ráadásul magyar fickótól, van remény.

érdekes, de roppant hasznos szlovák blog a nocna hudba. - kifogástalan izléssel itt van minden, amiről a készítője azt gondolja hogy jó, maxi, válogatás, szerzői lemez, promó, mix, bármi; stílusban se válogat, ráadásul legtöbb postjára egy csomó link lehetőséget ad, így te legalább válogathatsz, ha valamelyiket már törölték. egyetlen negatívuma hogy meglehetősen nehéz rajta keresni (hladat!) és persze ő is szarik elmondani bármit is a zenékről, az is igaz, hogy csehül tőlem aztán mondhatná.

nyolcvanas, és némi kilencvenes évek diszkó bakelit gyűjteményét találod meg a burning the groundon. nem csak akkor lesz élmény, ha direkt ezekre vagy ráállva, de akkor is, ha azt se tudod, miez, hiszen például mekkora élmény már a haddaway mi a szerelmét hosszított változatban hallani, ahol még harmincszor elmondja a már meglévő hetven mellé, hogy 'what is love?!'. ó je!

a bozlifieldet a tekintélyes back to mine mennyisége és minősége miatt emelném ki; basszus, majdnem a teljes (bár igencsak majdnem, de majdnem!) széria itt van, és majdnem mind 320-ban (!). 2008 októberében bujkál ez a gyönyörűség, külön orgazmus, hogy mindegyik link működik. én annó mennyit vadásztam rájuk, bár akinek nem voltak hasonló élményei, lehet nem fogja tudni így értékelni.

szintén magyar, jófejkedő, de legalább frissülő, magyarul beszélő, etc blog a hülye nevű csak benn ha jó gerendázat tő (?) ; itt gyakorlatilag van minden, főleg rock, metál, némi folk, stb; majd minden lemeznél megmondják a frankót, ha valakinek ez bejön, nem fog csalódni.

post rock és némi ambient - downtempo rajongással lehetne megvádolni a beautiful noise alkotóját is, de nagyobb bajunk ne legyen. felsorolja az előadókat a szélén, így viszonylag könnyen láthatjuk, hogy innen kell e valami, avagy sem. ő blog készítője is ajánl (awesome!!!) muzsikákat, én főleg a tényleg zseniális mono gyűjteményét emelném ki.

a kedvenc album leaf lemezemről kapta a címét az in a safe place. így az sem meglepő, ha hasonló, borongós, szeretős, fázós, bámulós zenékkel van tele, ráadásul még évszám szerint is szortírozva, frissülve, nagyon jó kis hely.

igazából annyi van, hogy sose lehetne abba hagyni, csak mástnem egyre kevesebbet írnék róluk, ezért aztán úgy hagyom abba, hogy semmit nem írok arról ami maradt, pedig van még. a bevezetőben is emlegetett google, előadó, albumcím, rapidshare keresésnél jobb módszert úgyse tudok mondani, bár érdemes egy próbát tenni a blogspot-tal is, mert sokszor nem csak a rapidshare-ra raknak linkeket (sőt, az igazán ügyesek pont oda nem, bár tény hogy az a leggyorsabb).

a passwordokra érdemes figyelni, az igényesebb blogoknak saját kódjuk van (jelezve hogy valószinűleg saját a feltöltés is), a harácsolós blogok meg általában feltüntetik. az argentín lánykának van a legjobb módszere erre, ott ugyanis pusztán egy txt-t töltesz le, ahol aztán a valós linket olvashatod. okos, ügyes, és nehezebben törölhető.

annak persze örülnék, ha ehhez hasonló zenei világgal rendelkező blogokat mutatnátok (ti, kik vagytok ti?), ha nincs jobb dolgotok.

ennek a hülyeségnek a megírása után kaptam két okos ötletet nonootol:

meglepő módon, a nevének teljesen megfelelő zenéket mutat be a relax music. stílusokat és előadókat külön címkéz, ronda, de finom. számomra jóval izgalmasabb a score daddy's, ahol filmezne papa filmzenéit, és hatvanas, hetvenes éveit vizsgálhatjuk meg, természetesen jó néhány kurvajó klasszikus, és kötelezővel.

3 megjegyzés:

ayadmusic írta...

szia! nagyon örülök, hogy megemlítetted a blogomat (mindkettőt ráadásul) és nagyon tetszik a poszt.

Annak ellenére hogy igencsak régóta keresek-kutatok zenéket, blogokat, volt amit most láttam először, köszi neked!
további jó stoppolást és blogolást!
ayad

Nasztaszja Prokofjev. írta...


még a végén megnézem őket

Bluesmen írta...

Helló!

Köszönöm a szép szavakat a blogomról, nagyon jólesett...:)

Egy kis segítség a kereséshez:
mivel nem csak a Rapidra töltenek a népek (és sokan, pl. én is védik a linkeket), célszerű a következő keresést alkalmazni, így több találatot érhetünk el:
előadó vagy lemez címe, szóköz és utána: rapidshare OR megaupload OR filesend OR lix.in OR mediafire OR sendspace OR filesend.net OR data.hu OR link-protector OR ZSHARE OR pando OR sharebee OR easy-share OR filefactory OR axifile OR 4shared OR uploaded.to OR depositfiles OR ifolder OR load.to OR ifolder

Jó keresgélést!

Neked ahogy ayad írta:
"további jó stoppolást és blogolást!"

Bluesmen